Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Csepeli Réka

A német–francia tengely újjáélesztésének reménye

Európa értékeinek újradefiniálása.

Csepeli Réka 2025.05.12.
Kutasi Gábor

A zöld pénzügyek találkozása a modern pénzelmélettel

Konferencia a fiskális–monetáris–környezetvédelmi mixről.

Kutasi Gábor 2025.05.09.
Tóth Bettina

Klímaalkalmazkodás a gyakorlatban

Magyarországon négy vármegye különböző szereplői döntöttek a cselekvés mellett.

Tóth Bettina 2025.05.09.
Navracsics Tibor

Nem annyira bevándorlópárti és nem annyira zöld

Összességében egy sikeres pártszövetség meglepetéseket nélkülöző kongresszusát láthattuk Valenciában.

Navracsics Tibor 2025.05.07.
Máthé Réka Zsuzsánna

Javulni látszik Kína és az Európai Unió közötti kapcsolat

Napirendre kerülhetnek az átfogó beruházási megállapodásról szóló tárgyalások.

Máthé Réka Zsuzsánna 2025.05.06.
CONTINUUM BLOG
Pető Zoltán
Pető Zoltán
tudományos segédmunkatárs, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
  • 2020.06.01.
  • 2020.06.01.

Trianon és a „konföderációs gondolat”

Mind Szabó Dezső, mind Bajcsy-Zsilinszky előkelő helyet foglal el a két világháború közötti magyar politikai gondolkodásban.  Főként abból a szempontból igaz ez a megállapítás, ha a kortársak körében kifejtett számottevő befolyásukról, illetve a második világháborút követő hatástörténetre gondolunk. Mindkettejük nevét több intézmény, szobor és utcanév idézheti emlékezetünkbe a mai Magyarországon is, és habár műveiket ma a nagyközönség vonatkozásában alig olvassák, több szakmunka, disszertáció és velük foglalkozó cikk jelent meg a haláluk óta eltelt több mint hetven esztendőben: a kommunista korszak történészi és ideológiatörténeti munkáiban éppúgy foglalkoztak velük, mint az 1989-es rendszerváltást követően.

Mindkét gondolkodó meghatározó élménye volt Trianon: a békediktátum és a történelmi Magyarországnak a vesztes háborút, majd a két forradalmat követő széthullása mind Szabó, mind Bajcsy-Zsilinszky 20-as és 30-as évekbeli publicisztikájában visszatérő, alapvető elem. Egyikük sem fogadta el a „kisnépi koncepciót” és mindketten a magyarság kulturális-civilizációs elsőségét hangsúlyozták a Kárpát-medencében. A húszas évek végére, harmincas évek elejére azonban mindketten úgy ítélték meg, hogy a nemzetiszocialista Németországra alapozó egyoldalú és az önálló magyar külpolitikai cselekvés kezét a későbbiekben megkötő politika helyett először inkább a „belső revízióra”, vagyis az ország társadalmi struktúráját radikálisan átalakító közigazgatási-társadalmi-politikai reformra van szükség, mintegy ezáltal is „vonzóvá téve” a magyar kulturális hegemónia elfogadását a környező kisnépek számára.

A korban a revíziós elképzelések vonatkozásában három alapvető álláspont különíthető el: a mindent visszakövetelő integrális revízió (1) az etnikai revízió, (2) illetve, azok az – eredetileg kossuthi gyökerű – konföderációs elképzelések,(3) amelyek nem etnikai vagy területi alapon, hanem a „Duna-medence népeinek sorsközösségére” alapozó módon próbálták felülvizsgálni a világháborúban győztes nagyhatalmak békerendezését. Miközben a hivatalos kormánypolitika döntően az „integrális revízió” mellett kötelezte el magát a vizsgált korszakban, míg a Horthy-hoz közelálló kormánykörökkel részben vagy teljesen szembenálló, vagy attól fokozatosan eltávolodó, ellenzékből politizáló erők helyeztek nagyobb hangsúlyt a revízió második, de különösebben harmadik formájára: a gondolat mind Szabó, mind Zsilinszky kései publicisztikájában megjelenik valamilyen formában.

A konföderációs gondolat kapcsán érdemes megjegyezni, még ha mi már pontosan látjuk is azt, hogy mennyi reális esélye lehetett a huszadik század harmincas éveiben egy hasonló államterv megvalósításának, mindenképpen bátor lépésnek tekinthető a Németországtól független, önálló magyar külpolitika lehetőségeinek, legalábbis irányulás szerinti feltérképezése. A konföderációs gondolat tervezete egy olyan, a magyar semlegesség irányába tett, habár, némileg kétségbeesettnek is tekinthető kísérletnek tekinthető, amely nem kötötte volna Magyarország sorsát egyik nagyhatalomhoz sem. Hasonló elképzelések egyébiránt még a Horthy-rendszer ellenzékéhez nem kapcsolódó irányból is megjelentek: a kor egyik ismert társadalomtudósa és politikai filozófusa, Bethlen egy bizalmasa, Ottlik László „Új Hungária” koncepciója például, kifejezetten egy a Brit birodalom domíniumrendszerének mintájára felfogott, „megújított Szent István-i Magyarország” gondolatában gyökerezett. (Bajcsy-Zsilinszky először erősen bírálta Ottlik koncepcióját, de később maga is hasonló irányba kezdett tapogatózni.) Habár e megközelítéséket nevezhetjük, – mint Ottlik monográfusa írja – túlzottan „hungarocentrikusnak”, amely az államszövetség gondolatát „a magyarság számára történelmi jogon járó vezető szerep mellett tudta csak elképzelni”.

 Fontos látni azt is, hogy a korszak itt elemzett politikai gondolkodói, habár elismerték a magyar vezetőréteg történelmi hibáit a Trianonhoz vezető úton, a trianoni békeszerződést alapvetően mégsem tekintették igazságosnak. Álláspontjukat tekinthetjük utópisztikusnak, azonban nem szabad elfelejti, hogy nem a status quo ante állapothoz szerettek volna visszatérni, azonban nem érezték indokoltak a magyarság kárpát medencei szerepének történelmi összefüggéseiből való teljes kiágyazását sem: lehetségesnek tartottak egy olyan „kisnépi együttműködést”, amelynek alapelve a nemzeti szuverenitás és nem a nagyhatalmak általi mozgatottság lenne.

A történelmi Magyarország területi helyreállításának igénye mind Szabó, mind Bajcsy-Zsilinszky esetében végül is szorosan összefüggött a „magyarság szempontjával.” Kétségtelen, hogy sem Szabó, sem Bajcsy-Zsilinszky nem elsősorban a politikai világösszefüggések koherens értelmezésében volt kimagasló és nem is a politikai eszmerendszerek absztrakt dogmatikáihoz volt hűséges, hanem mindenekelőtt a magyarság sorskérdései foglalkoztatták őket – és ennek eredménye volt a „magyar faj” történelmi lényegének, kulturális missziójának, a Kárpát-medencében betöltött ezeréves civilizációs-politikai szerepének hangsúlyozása is. Érdemes rá felhívni a figyelmet, hogy a faj meghatározása náluk, dacára mindkét szerző 20-as évek eleji antiszemitizmusának, egyáltalán nem felel meg a világot „kultúrateremtő” és „kultúrabomlasztó” fajokra osztó chamberlaini-hitleri típusú esszencialista biológiai rasszizmusnak, nem szerepel benne az árjaság (vagyis, a magyar vonatkozású rasszelméletek tekintetében a „turániság”) mítosza. Náluk a „magyar faj” – amely a politikai közösség teremtő centrumát képezi – származásilag is összetett, sokarcú gyűjtőfogalom, olyan képződmény, amelyben a vérség csupán az egyik elem: a mentalitás, az osztálykötelékek vagy a kárpát-medencei törzsek –, a magyarságot megelőző vagy a magyarság bejövetelét követő fokozatos asszimilálása alakítja ki. A faj magvát mindkét gondolkodó szerint, egyértelműen a parasztság képezi: „Alaptételünk tehát: a magyar paraszt = a magyarság, a magyar faj. Ez matematikailag pontos egyenlet, egyik fele sem több a másiknál. A magyar paraszt tehát annak a „faji ösztönnek” a letéteményese, amelyet vagy eleve nem birtokol, vagy pedig elvesztett a társadalom többi rétege: a magyar jövő a magyar parasztság földhöz juttatásában és kulturális-szociális felemelkedésében áll. Úgy tűnik mindkét szerzőnél a parasztsággal azonosított „magyar faj” e belső revíziója adja meg a „külső revízió” mélyebb értelmét.


Felhasznált irodalom:
Romsics Ignác szerk. (1998) Trianon és a magyar politikai gondolkodás 1920-1953. Budapest, Osiris és  Zeidler Miklós (2001): A revíziós gondolat. Budapest, Osiris Szabadfalvi József (2019): Egy konzervatív állam- és politikatudós. Ottlik László (1895-1945). Budapest-Debrecen, Dialóg Campus-Debreceni Egyetem.

Témakörök: faj, magyarság, politika, Trianon
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT