Idén március elsejétől a gyámhatóság helyett közvetlenül a bíróság előtt lehet kezdeményezni a közös gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok végrehajtását. Mit jelent ez a gyakorlatban? A törvényi változások előnyeit veszi számba egy friss tanulmány.
Egy gyerek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy – tartja egy kínai közmondás. Éppen ezért is olyan fontos csökkenteni a felmerülő problémákat egy válás során. A közös gyerekek sorsáról való döntés általában nem könnyű, a szabályozás azonban igyekszik segíteni ezt a folyamatot. Bujdosó András Imre, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje „A gyermek és válóper I.: mit kell tudni válás esetén a szülői felügyeletről és a kapcsolattartásról?” című, legújabb, több részes tanulmányának egy friss törvénymódosítás adta az apropót, ugyanis 2020. március elsejétől a gyámhatóság helyett közvetlenül a bíróság előtt lehet kezdeményezni a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok végrehajtását. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben egy szülő – vagy kapcsolattartásra kötelezett, illetve jogosult más személy – megszegi a gyermekkel való kapcsolattartásra (találkozásokra, telefonhívásokra) vonatkozó szabályokat, közvetlenül a járásbírósághoz lehet fordulni a végrehajtás elrendelése iránt.
Az ígéret nem elég
De kezdjük az elején! Amikor két szülő külön költözik, a gyermekkel való kapcsolattartásról a házassági-, vagy a szülői felügyelet rendezését célzó perben egyezséget köthetnek. Ha ez nem történik meg, a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Amennyiben nincs megegyezés és házassági- vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per sincs folyamatban, a kapcsolattartás részleteit a gyámhatóság dolgozza ki. Az erről szóló határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, valamint egyéb részletekről.
A gyakorlatban ezek a tisztán lefektetett körülmények, megkönnyíthetik a kapcsolattartást, ugyanakkor a szabályok megszegése súlyos problémákat is okozhat (például ha a kapcsolattartásra kötelezett szülő nem biztosítja a „láthatást” a szülőtársnak, vagy ha például rendszeresen sok órás késésekkel viszi vissza a gyermeket). Az új módosítás lehetőséget ad arra, hogy polgári nemperes eljárást indítson a kapcsolattartásra jogosult, vagy a kötelezett személy.
Remélhetőleg az új szabályozással összességében rövidülnek és hatékonyabbak lesznek a gyermekelhelyezések utáni eljárások, amihez hozzájárulhat még a bíróságok tekintélye és a fokozott eljárási garanciák is – jegyzi meg a kutató. A törvénymódosítás másik következménye lehet, hogy az érintettek talán sokkal inkább törekszenek majd kölcsönösen előnyös megegyezésre a gyermeket illető vitás kérdésekben, mivel az emberek általában kevésbé szeretnek bírósághoz fordulni. Az új szabályozásból következő releváns tapasztalatok gyűjtéséhez és szakmai vélemények alkotásához viszont érdemes a szabályozás életbe lépésétől számított legalább egy évet várni a szakember szerint.
Általános gyakorlat
Bujdosó András arra a kérdésre, hogy napjainkban kinél helyezik el a gyermekeket inkább, azt válaszolta: Magyarországon hosszabb ideje tendencia, hogy amikor a bíróság hoz ítéletet a kérdésben, körülbelül 60 százalékban az anyához, 40 százalékban pedig az apához kerül a gyermek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nincs egyetlen, általánosan használható megoldási mód: a bíróságnak (megegyezés hiányában) mindig az adott ügy sajátosságaira tekintettel kell kiválasztania a jó megoldást. Az „egy hét apánál és egy hét anyánál történő elhelyezés”, avagy más néven váltott gondoskodás, vagy váltott elhelyezés (sharedparenting) például a skandináv országokban és Európa nyugati felében sokkal elterjedtebb, mint a keleti részen. Ennek a megoldásnak az lehet az előnye, hogy a gyermek szoros kapcsolatban lehet mindkét szülőjével, miközben a szülőknek is jut a gyermeknevelés mellett megfelelő ideje a munkára vagy egyéb szabadidős tevékenységre. Mindazonáltal egyes esetekben hátrányos lehet a két háztartás közötti folyamatos oda-vissza költözés. Így például, ha az egyik szülő Szombathelyen, a másik pedig Nyíregyházán lakik, életszerűtlen a hetenkénti váltás. Illetve mérlegeléskor figyelembe kell venni a szülő gyermekre fordítható idejét és a lakhatási, anyagi feltételeket is.
A nyugat-kelet felosztás a válási statisztikában is megjelenik: az utóbbi egy évtizedben a házasságkötések számához mért válási arányok alapján Európában a legmagasabb válási arány Belgiumban volt 71 százalékkal, míg a legalacsonyabb Bosznia-Hercegovinában 8 százalékkal, az uniós országok átlaga pedig 44 százalék. Ebben az összehasonlításban Magyarország a jelenlegi 33 százalékos rátájával kifejezetten kedvező helyen áll – mutatott rá a kutató. Ennek tükrében a szakmai és a köznyelvben is használatos, és a házasságok tartósságára vonatkozó, az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján némi leegyszerűsítéssel alkotott „Magyarországon a házasságok nagyjából fele válással végződik” mondat is talán hamarosan felülvizsgálatra szorul majd.
Visszatérve a törvénymódosításra, a kutató úgy véli, egy adott jogterületen bekövetkező lényegesebb változás egyúttal mindig alkalmas az érdeklődők számára a tágabb szabályozás bemutatására is. Amire szükség is van, mert általános tapasztalat, hogy a válóperben érintettek nem feltétlenül ismerik megfelelően a rájuk vonatkozó jogi szabályozást.
Ennek megfelelően a tanulmány további részkérdéseket taglal, úgymint a családjogi perek általános tapasztalatait, vagy a szülői felügyelet rendezését. Bujdosó András rámutat többek között arra is, hogy a családjogi perek kimenetelét a bíró személye, erkölcsi értékrendje is meghatározhatja, kiemelve, hogy ezen eljárásokban dönteni egyszerre jelenthet szakmai kihívást és érzelmi megterhelést egy bíró számára. Az ilyen bírósági eljárások során egyébként kellő időt kell szánni a gyermekek meghallgatására, mert az érdemi beszélgetés nem azonnal indul; az első 15-20 perc nem feltétlenül őszinte. Első körben a bírák általában egy megtanult szöveget hallanak tőlük, mivel a szülők gyakran felkészítik a gyerekeket és megtanítják nekik, mit mondjanak. Vagyis előfordul, hogy a szülők (akár nem szándékosan, tudattalanul) befolyásolják gyermeküket, illetve a szándékos manipulálás sem ritka.
Vissza az alapokhoz
Mindezek mellett a tanulmány szerzője emlékeztet: a különélő egykori párok közösen gyakorolják a szülői felügyeletet egészen addig, amíg 1) ők maguk másként nem döntenek, 2) a gyámhatóság, 3) vagy a bíróság részéről más határozat nem születik. Tehát általában egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak. És abban az esetben is, ha a szülői felügyeletet a megállapodásuk vagy a bíróság döntése alapján elvileg csak az egyikük gyakorolja, a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben általában szintén közösen gyakorolják szülői felügyeleti jogaikat. Azonban az együttműködés – például egymás rendszeres tájékoztatása – itt is ugyanúgy kötelező. Lényeges kérdésekben tehát – mint például a gyermek állampolgárságának megváltoztatása, vagy iskolájának, életpályájának megválasztása –, továbbra is közös a felelősség.
Annak érdekében, hogy a felügyeleti jogról döntés szülessen, a szülő és a gyámhatóság is indíthat pert, bár ez a legtöbbször a válóperhez kapcsolódóan történik. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, döntés csak az egyetértésével hozható (kivéve, ha választása a fejlődését veszélyezteti). A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket közvetítői eljárás igénybe vételére. Ha pedig a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.
A fenti rendelkezésekkel kapcsolatban Bujdosó András azt tartja célravezetőnek, ha a szülők mindenkor gyermekük érdekeit veszik figyelembe, nem pedig mindenáron a saját igazukat keresik a szabályozásokban. Ezért célszerű, ha válás esetén a felek minden részkérdést meg tudnak beszélni egymással, és méltányos egyezséget kötnek, ahelyett, hogy egy kívülálló szereplő (alapvetően a bíróság) döntése határozza meg közhatalom birtokában hosszabb távra a válásuk rendezéséből eredő kérdéseket, ideértve a gyermeknevelést is.
