Javier Milei láncfűrésze, Japán költségvetési kiigazítása és az amerikai kormányzati hatékonysági minisztérium ugyanarra a problémára kereste választ: hogyan kezelhető az államadósság. Hogy ezek a megoldások mennyire működnek, és e téren milyen kihívásokkal néz szembe Magyarország, azt Kutasi Gábor közgazdásszal, az NKE ÁNTK Közgazdasági és Nemzetközi Gazdaságtudományi Tanszékének vezetőjével, az NKE Versenyképességi és Gazdasági Kutatóintézetének intézetvezetőjével beszélgetve igyekeztünk megérteni.
Javier Milei argentin elnök láncfűrésze az állami kiadások radikális megnyirbálásának jelképévé vált, később pedig Elon Musk is hasonló gesztussal lépett színre az amerikai kormányzati hatékonysági minisztérium, a DOGE élén. Japán kevésbé látványosan, ám szintén nekilátott az államháztartás rendbetételének. Kutasi Gábor szerint a történetekben az a közös, hogy az államadósságot akarják kezelni, ám kiváltó okuk teljesen más: Argentínában az inflációs válság, Japánban a piacok megnyugtatása és a kamatköltségek lefaragása, az Egyesült Államokban pedig inkább a politikai irányváltás állt a háttérben.
Argentína: amikor az adósság inflációba csap át
Az argentin eset azért különleges, mert ott elsősorban az infláció okozta a bajt, ami 2023-ban meghaladta a 200 százalékot. Az inflációt két eszközzel lehet fékezni: az állam kevesebbet költ vagy több adót szed be, így kivonja a pénzt a gazdaságból, illetve a jegybank kamatot emel és más pénzkivonó eszközöket vet be. Az NKE intézetvezetője szerint az argentin probléma gyökere a költségvetésben van: „Argentína történelmileg nagy deficitekkel működik”, a hiányt pedig jelentős részben külföldi hitelből fedezi. Ha a befektetők elbizonytalanodnak abban, hogy az állam a lejáratkor vissza tudja fizetni a kötvényeit, elkezdik eladni a pesót. Az árfolyam gyengülése azonnal az árakban csapódik le, hiszen az ország dollárban vásárol külföldről, az államkötvények jelentős részét pedig szintén dollárban számolják el, tehát egyre több pesót kell adni értük. Ilyenkor a kamatemelés önmagában nem elég: a 10 százalék feletti alapkamat egyszerre fojtja meg az államháztartást, amelynek a kamatkiadása elszáll, és a vállalatokat, amelyek nem fognak beruházni. A kiút Kutasi Gábor szerint a fiskális oldalon van: ha az állam kevesebbet költ, megszűnik az eladósodás, ezzel a kockázat is csökken, a kamatok mérséklődhetnek, a pesóba vetett bizalom pedig helyreállhat, így az árfolyamgyengülés sem hajtja tovább az árakat. Az eredmények több mutatóban is érzékelhetők. Az argentin gazdaság 2025-ben 4,4 százalékkal nőtt, 2026-ra is 2 százalék fölötti bővülést várnak. A tanszékvezető szerint mindez arra utalhat, hogy az argentinok helyzete javul a korábbi válságidőszakhoz képest.
Ki lehet-e nőni az adósságot?
A „kinövés” lehetőségére Kutasi Gábor egy feltételes igennel felel. Az államadósság fenntarthatóságát négy tényező határozza meg: az induló adósságállomány, a hiány nagysága, a gazdasági növekedés és a reálkamat, vagyis az államkötvényekre fizetett kamat és az infláció különbsége. Mindezt részletesen be is mutatták a Benczes Istvánnal közösen írt Költségvetési pénzügyek című könyvükben (Akadémiai Kiadó, 2010). Nagyon leegyszerűsítve: ha nincs hiány, illetve az állam költségvetési fegyelmet tart, akkor a növekedésnek meg kell haladnia a reálkamatot ahhoz, hogy az adósság csökkenjen. Kutasi Gábor mindezt egy hangsúlyozottan elnagyolt, egyszerűsített példával is érzékelteti: ha az államkötvények nominális kamata hat–nyolc százalék, az infláció pedig négy, akkor a reálkamat kettő–négy százalék. Ha a gazdaság ennél gyorsabban növekszik, akkor már keletkezhet annyi adóbevétel, amiből az államadósság csökkenthető.
Japán: a megtakarító háztartásoktól a piacnyugtató kiigazításig
Japán gazdasági helyzete azért sajátos, mert az államadósság nagy részét a hazai háztartásoknak adták el. Ennek története az 1980-as évek végére nyúlik vissza: a rosszul kezelt bankválság után a japán háztartások megijedtek, és évtizedekre a megtakarításba menekültek. A népesség csökkenése miatt a fogyasztás tovább gyengült. Az állam részben átvette a háztartások szerepét: eladott nekik államkötvényt, elvette a megtakarításaikat, majd maga költötte el a pénzt. Az NKE intézetvezetője szerint ez klasszikus keynesi megoldás, amelyet Japán legalább három évtizeden át követett. Az eredmény egy rendkívül magas, a GDP kétszeresét is meghaladó államadósság. Ma már változik a helyzet: az infláció Japánban is beindult, a növekedés viszont csak fél és másfél százalék között mozog. Ilyen adósságnál még az alacsony kamatszint is hatalmas összeget jelent, ezért Kutasi Gábor értelmezésében a mostani lépések célja a piacok megnyugtatása. A japán kormány felülvizsgálja a nem hatékony vállalati adókedvezményeket, és ezeket akár el is törölheti. A cél a hatékonyabb költségvetési szerkezet: ha a piac azt látja, hogy a bevételek a tervek szerint jönnek be, a kiadások pedig eredményesebben használódnak fel, akkor kisebb deficitet és kisebb kockázatot áraz be, a hozamok és a kamatkiadás pedig csökkenhet. Az így megspórolt pénz pedig tovább fordítható növekedésösztönzésre.
Egyesült Államok: a tartalékvaluta-szerep előnye
Az amerikai láncfűrész története más természetű. Kutasi Gábor szerint a DOGE-t elsősorban nem a kamatkiadások csökkentése hívta életre, hanem a felesleges kiadások felkutatása. Így az egész mögött erős politikai motiváció állt. Eközben az USA államadóssága a GDP mintegy 125 százalékát teszi ki, ami évtizedek óta a legmagasabb, ám mégsem ez az, ami az amerikai államkötvények kockázatát meghatározza. A magyarázat sokkal inkább a dollár szerepe. Bár a dollárban kibocsátott kötvények és részvények aránya csökkenő trendet mutat, a dollár még mindig többségben van az értékpapírpiacokon és az államközi hitelezésben, és válság idején az amerikai államkötvény az arany mellett a másik menekülő eszköz. Az intézetvezető szerint ezért az USA gyakorlatilag korlátlan mennyiségben tud kötvényt eladni, bár a 125 százalék még „messze van a végtelentől”. Ugyanezt persze egyetlen más állam sem teheti meg: „Magyarország már meghalt volna”, Argentína pedig alacsonyabb adósságszinten is többször összeomlott az elmúlt negyven évben. Az alacsony hozamok teszik lehetővé azt is, hogy a fejlett európai országok jól bírják a magas adósságot: Belgium sokáig stabil gazdaság volt 100 százalék fölötti adóssággal, Franciaország pedig jelenleg is 115–120 százalék körüli államadósság mellett működik. Kutasi Gábor szerint utóbbi ország problémáinak hátterében inkább társadalmi és strukturális tényezők állnak, mintsem maga az adósságszint.
Magyarország: kezelhető az adósság, de hosszú út vár ránk
Magyarországon az államadósságra saját törvényi szabály vonatkozik: addig kell csökkennie, amíg el nem éri a GDP 50 százalékát. A tanszékvezető szerint ez a csökkenő államadósság szabálya idén biztosan nem teljesül. A hiány magas, 7,5 százalék körüli, ennél rosszabb csak a 2000-es évek második felében volt, amikor a hiány 9 százalék fölé ment. A választás után általában logikus lépés a költségvetési kiigazítás, ez azonban idén nem történt meg, a kormány 2027-re időzíti. Az intézetvezető szerint ez részben megoldja majd a problémát: a kormány 4,9 százalékos hiányt tervez jövőre, ami jelentős javulás, a mostani hiány 30–40 százaléka eltűnik, de még mindig nem tökéletes megoldás, hiszen GDP-arányosan ez is nagyon magas szám. A még pontosan nem ismert jövő évi költségvetés mögött 2,4 százalékos növekedés szerepel, amit az NKE szakértője a költségvetés-tervezés ismert jelenségére, a „kincstári optimizmusra” utalva kezel óvatosan. A növekedésnek ráadásul vannak korlátjai. Lendületet adhat az uniós forrásokra épülő beruházások felpörgetése, ez azonban azért kérdőjeles, mert közben folyó állami beruházásokat állítanak le. A másik kérdés az uniós pénzek importtartalma: az import soha nem emeli a GDP-t, hanem elvon belőle. Ha az uniós forrásokat külföldi beszerzésekre fordítják, vagy a profit külföldre kerül, az nem adódik hozzá a hazai növekedéshez. Ezért lenne fontos tudni, pontosan milyen növekedéssel, inflációval és forintárfolyammal számol a pénzügyminisztérium, mert a költségvetési törvényjavaslat első sora éppen ezekből számolja ki az egyenleget. A törvényjavaslatot azonban a jelen cikk megírásának idejében még nem tették közzé. A kép összességében mégsem sötét. „Még mindig nem tartunk ott, hogy IMF-hitelt vegyünk fel”, azaz a költségvetési hiány kezelhető. Magyarország a rendszerváltás óta soha nem jutott államcsődbe, és Kutasi Gábor szerint ilyen veszély most sincs. A költségvetési egyensúly helyreállítása viszont hosszútávfutás: ha jövőre a hiány 30–40 százaléka eltűnik, az nagyon komoly lépés, de még legalább ennyit le kell faragni a következő években is. Ráadásul cél lett az euró bevezetése is, amihez a költségvetési hiánynak 3 százalék alá kell csökkennie, az ehhez vezető út inflációs mellékhatásaira pedig ugyancsak figyelni kell majd.
Nyitókép forrása: Diloka107 / depositphotos.com
