Az éghajlatváltozás életünk minden területére kihat. Olyannyira, hogy 2021 márciusában Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára úgy nyilatkozott, hogy a katonai szervezetnek élen kell járnia a klímaváltozással kapcsolatos problémák kezelésében. A 21. században valóban a haderő feladatává válik a globális felmelegedés következményei elleni küzdelem? Padányi József vezérőrnagyot, a HHK egyetemi tanárát, a Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetőjét, a Kihívások, kockázatok, válaszok, azaz Az éghajlatváltozás okozta kihívások és azok hatása a katonai erőre című, nemrég megjelent kötet szerzőjét kérdeztük.
Milyen szempontból érinti a haderőt az éghajlatváltozás?
A katonai erő mindennapjaira komoly hatással van mind az éghajlatváltozás okozta következménysor, mind a katasztrófák növekvő száma. Ha megnézzük az elmúlt ötven év Meteorológiai Világszervezet által kiadott statisztikáit, láthatjuk, hogy lassan, de biztosan emelkedik a természeti katasztrófák száma, melynek az egyik oka egyértelműen az éghajlatváltozás. A jövőben egyre több természeti katasztrófával kell számolnunk, azonban ezek megelőzésében, valamint a következmények felszámolásában a rendelkezésre álló kapacitás szűkös, tehát szinte elkerülhetetlen, hogy a katonai erőt ne vegyék igénybe ezeknél a feladatoknál. Ha pedig igénybe veszik, az azt jelenti, hogy amíg a haderő árvédekezik, hóhelyzetet kezel, embereket ment, addig nem tud azzal a feladattal foglalkozni, amely a hivatása: az adott ország védelme. Összességében az éghajlatváltozás nagyon komoly hatással van a kiképzésre, az eszközökre, a felszerelésekre, a motivációra, a gondolkodásra, ez elől a katonai erő nem tud elbújni, de nem is akar.
Miközben a haderő működtetésének is van karbonlábnyoma, szennyező-faktora…
Így van, egy másik aspektusban maga a katonai erő is kibocsátó. A technikai eszközök szennyezik a környezetet, ezért a katonai erőnek is gondolnia kell arra, hogyan lehetne úgy csökkenteni a kibocsátást, hogy közben a hatékonyság ne változzon, például az adott eszköz megőrizze harcképességét, pusztítóképességét. Szerencsére léteznek alternatív megoldások, de hangsúlyozom, a legfontosabb az alaprendeltetés: a katonai erő hatékonysága. A szemléletmód azonban érvényes a bázisok üzemeltetésére is, tehát olyan módszereket és megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyekkel a karbonlábnyom csökkenthető. Ilyenek például a zöldítés, a szigetelés, a megfelelő fűtésrendszerek kialakítása, a villamosenergiai rendszerek hatékony működtetése, és nem utolsó sorban a tájrendezés. Az okosvárosok kivitelezésében benne foglaltatik a világítótestek cseréje, az alacsonyabb fogyasztású, de hatékony eszközök beszerzése, a lebetonozott felületek visszaszorítása a beszivárgás növelése és vízelvezetés érdekében, a csapadékvíz és a kommunális víz összegyűjtése, újrahasznosítás, stb. A katonai bázis ebből a szempontból megfelel egy városnak, tehát ugyanazt a metodikát kell alkalmaznunk, használnunk azzal a feltétellel, hogy az adott katonai objektum biztonsága nem sérülhet.
Említette az víz kérdéskörét. Egy természeti erőforrás globális felmelegedés okozta szűkössége hogyan alakul át katonai konfliktussá?
Az éghajlatváltozással Földünk nagyon sok pontján élhetetlenné vált a természeti környezet. Klasszikus példa a Száhel-övezet, ahol a csökkenő ivóvíz miatt emberek százezrei vándorolnak el, de nincs hová, mert ahová mennének, ott már mások élnek. Az ilyen és ehhez hasonló szituációk rengeteg konfliktust generálnak akár az adott országon belül is, ami erőszakos cselekményekhez vezethet, és lehetséges, hogy az adott ország mindezt nem tudja kezelni saját erőből. Ilyen esetekben a nemzetközi közösség nyújt segítséget, melynek egyik eszköze lehet a katonai erő igénybevétele annak érdekében, hogy helyreállítsák a rendet, az állam működőképességét. Ilyen és ehhez hasonló feladatok egyre gyakrabban jelentkeznek, és extra terhet rónak a katonai erőre. Afrikáról beszéltünk, de világviszonylatban sem lehet eléggé hangsúlyozni az ivóvíznek mint az emberi élet meghatározó elemének szerepét. Sajnos vannak a Földnek olyan területei, ahol már most tragikus a helyzet és gyakorlatilag nem tudunk megoldást adni a helyieknek. Ráadásul a túl kevés víz problematikája mellett az egyre gyakoribb, egyre intenzívebb csapadék-előfordulások miatt számolnunk kell a túl sok víz problematikájával is. Tehát egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk az alkalmazkodóképességre, mert ha valamit nem tudunk megváltoztatni, akkor próbáljunk meg hozzá alkalmazkodni.
Nekünk, magyaroknak, mihez kell alkalmazkodnunk?
Az éghajlatváltozás életünk minden percére kihat. A hőmérséklet és a csapadék rendkívül szélsőséges, váratlan értékei komoly egészségügyi kockázatokat hordoznak nemcsak nekünk, embereknek, hanem az állat- és növényvilág szempontjából is, tehát a mezőgazdaság mindennapjaira is hatással vannak. A Kárpát-medence nincs annyira jó helyzetben, mint gondolnánk. Egyrészt a felmelegedés miatt az éghajlati határok északra tolódnak, ezért a megszokott, több száz év alatt belénk ívódott mezőgazdasági gyakorlat nem tartható, nem lesz sem hatékony, sem fentartható. Másrészt Magyarország földrajzi helyzeténél fogva nagyon sérülékeny. Mind a Dunát érintő Bős-Nagymaros projekt, mind a Tiszát súlytó ciánszennyezés megmutatta kitettségét, sérülékenységét, ami azt jelenti, hogy ha ezeket a nagy vizeinket akár véletlenül, akár rosszindulattal elterelik, megfogják, szennyezik, bármilyen módon beavatkoznak, az Magyarország szempontjából nagyon súlyos következményekkel jár. De mindez nem példa nélküli a világban. Észak-, Közép-, és Dél-Amerikából is tudnánk erre példákat mondani, de ott van a Nílus, a Tigris és az Eufrátesz, ott van Kína, Nepál, Törökország…
Hogyan reagál a globális felmelegedésre a NATO?
2021 márciusában Jens Stoltenberg NATO-főtitkár úgy fogalmazott, hogy a NATO-nak mint elismert, megbecsült nemzetközi szervezetnek élen kell járnia az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésében. Nem azt szorgalmazta, hogy minden problémát a NATO oldjon meg, hanem azt, hogy élen kell járnia a kutatásban, a fejlesztésben, a probléma asztalon tartásában. Példát kell mutatnia és inspirálni mindenkit, aki nyitott erre a kérdésre. Ha a NATO képes ebben jó gyakorlatot, metodikát, technikát felmutatni, akkor a jó gyakorlat mindenki számára példaértékű lehet.
Hazánknak NATO-tagországként milyen többletterhelést jelent mindez?
Az úgynevezett többrendeltetés nem jelenti azt, hogy merőben más dolgokat kell tudnia a katonai erőnek, hiszen sokszor hasonló feladatokról van szó. Egy helikopterpilóta háborúban is helikoptert vezet, meg akkor is, amikor homokzsákot visz az árvízvédelmi töltésre. A körülmények mások, de a helikoptert kell vezetni. Egy búvár háborúban is búvárkodik, és az árvízvédekezés során is, egy műszaki katona ugyanígy műszaki feladatokat lát el csak más környezetben. A többrendeltetés nem jelent feltétlenül más feladatokat, hanem arra késztet bennünket, hogy felkészüljünk más körülmények között is az adott szaktudást igénylő feladat végrehajtására. Ezért a meglévő humánerőforrás felkészítése során a több rendeltetésű felkészítés kerül előtérbe. Tehát ha van tíz katonám, és a létszámukat nem tudom növelni, akkor azt a tíz katonát kell úgy felkészítenem, hogy képes legyen az alaprendeltetéséből adódó feladatok elvégzésére, a haza védelmére, de ezzel párhuzamosan képes legyen a békeidőszakban bekövetkező, különböző válsághelyzetek kezelésére is. Legyen szó hóhelyzetről, árvízről vagy bármilyen katasztrófáról. Ez a szemlélet illeszkedik a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programba is, sőt a most megjelent monográfia nem titkolt célja, hogy segítse a programot.
Mi segítheti a haderőt, a hadtudományokat e küldetésben?
Az elmúlt tíz-tizenöt évben nyilvánvalóvá vált, hogy a tudományágak önmagukban kevésbé képesek újat nyújtani, elengedhetetlenné vált az együttműködés más tudományágakkal. Az interdiszciplinaritás, a multidiszciplinaritás ma már egyetlen tudományág számára sem megkerülhető. Az éghajlatváltozás kapcsán itt az egyetemen is kialakult az együttműködés a karok között, és létrejött az együttműködés a különböző doktori iskolák között is. Nyilván mindenki a saját szakterületében tudós, mindenki a saját szemüvegét hordja, de a kollégák által használt módszereket én magam is boldogan alkalmazom a kutatásaimban, illetve én magam is örömmel közreadom az eredményeimet. Tehát egy konkrét példát említve: egy árvízi helyzetben a vízügyi szakemberek felkészültsége és tudása nélkül hiába van jelen a honvédség vagy más egyéb szerv; illetve a Víztudományi Karral való együttműködésünk kapcsán mi is tudjuk segíteni a szemléletformálást például az általam oktatott A rendőrség és a honvédség szerepe, lehetőségei az árvízi védekezésben tantárgy kapcsán. Magyarul, együttműködésre vagyunk ítélve.
Nekünk, civileknek mi a teendőnk, ha ki akarjuk venni a részünket a feladatokból?
Mindenkinek van feladata. Hallgatóimtól meg szoktam kérdezni, hogyan borotválkoznak, hogyan mosogatnak? Folyóvízben? Ugye nem? Pedig ezek apró dolgok. De ha a mindennapokban rutinná válnak, ha beépül a gondolataink közé, akkor tudunk előre lépni. Hadd mondjak egy aktuális példát. Most, amikor —képletesen szólva — a nyakunkra tették a kést azzal, hogy spórolni kell a gázzal, a villannyal, képesek voltunk, képesek vagyunk rá. Ne jussunk el oda, hogy vízügyben is a nyakunkra tegyék a kést, mert most, mondjuk ki, nem spórolunk vele. Ezért gondoljuk inkább azt, hogy már itt van a kés a nyakunkon, és tegyük azt, amit tennünk kell! Mindenki a maga posztján.
A Kihívások, kockázatok, válaszok című könyv a Ludovika jegyzetboltban és a webshopban (https://webshop.ludovika.hu/termek/konyvek/hadtudomany/kihivasok-kockazatok-valaszok/) is elérhető.
