Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Magazin: Aula
Szilágyi Dénes
Szilágyi Dénes
újságíró, a Bonum Publicum magazin főszerkesztője
  • 2021.11.08.
  • 2021.11.08.
Magazin / Aula

„A tó tűrőképessége korlátos”

Állandó téma hazánkban a Velencei-tó helyzete: nyáron a sajtóban futótűzként terjedő halpusztulás, majd a folyamatos partmenti beépítések és a turisták egyre növekvő száma is fenntartotta a tóra összpontosuló figyelmet. De milyen is valójában a Velencei-tó helyzete, és milyen stratégiával lehet fenntartani annak jelenlegi ökosztisztémáját? E kérdésekre kerestük a választ Bíró Tiborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának dékánjával.

Történt változás a Velencei-tó vízpótlásában az elmúlt időszakban?

A Velencei-tó vízszintszabályzó és vízpótlásra alkalmas műszaki létesítményrendszerében nem történt változás. Normál üzemállapotban a Császár-vízen létesült Pátkai- és Zámolyi-víztározók biztosítják a tó vízpótlását. Emellett a tározók a vízrendszer bővizes időszakában védik a vízfolyás mentén elhelyezkedő területeket az elöntések ellen. A két tározó teljes tározókapacitása mintegy 12,3 millió m3, amely a Velencei-tó vízkészletének közel 30 százaléka. A korábbi vízpótlások tapasztalatai alapján a tározókból 4-6 millió m3/év víz adható le a tóba, ugyanakkor sorozatos aszályos évek esetében ennek duplájára is szükség lenne. A napi párolgási veszteség nem pótolható a tározókból, csakis éves viszonylatban tudják a tó vízforgalmát kiegyensúlyozni. A gyors és jelentős vízállás-növekedés vízpótlással nem érhető el, csak a többnapos nagycsapadékok tudják kiváltani. Sajnos közel három éve történt utoljára vízpótlás a Pátkai-tározóból, holott a tó vízgyűjtőjének jelentős részéről tartja vissza a vizet.

Mekkora szerepet játszik a csapadék a vízpótlásban?

A Velencei-tó vize egyértelműen a vízgyűjtőjén lehullott csapadékokból származik. A csapadék közvetlenül tóra hulló része azonnal emeli a vízszintet, a vízgyűjtőre hulló rész összetett – az ember által erősen befolyásolt – összegyülekezési folyamat révén jut a tóba. Az elmúlt évtizedekben a lefolyási hányad (a csapadék azon része, amely lefolyik a felszínről) szinte a felére csökkent, ami nem tett jót a tó vízforgalmának. 2020-ban a tóra hullott csapadék jelentősen meghaladta a vízgyűjtőről származó hozzáfolyás mértékét. A hozzáfolyás csökkenésébe a tározók vízpótlási funkciójának visszaszorulását is beleértjük, így ezek együttes hatása párosulva az egyenlőtlen csapadékeloszlással és az extrém hőmérsékletekből származó párolgási veszteségekkel okozta az alacsony vízállást.

A csapadék csökkenése okozhatta az alacsony vízállást?

A Velencei-tó vízrendszere lefolyási viszonyait tekintve alapvetően vízhiányos terület, ami a tó sekély jellegével karöltve kiemelten érzékennyé teszi a tartós aszályos helyzetekkel szemben. A meglévő történeti feljegyzések és földtani feltárások alapján az elmúlt 1500 év alatt 14 alkalommal száradt ki a tó, ahogy 1866-ban is. Ha nem lennének műszaki szabályozási lehetőségek, valószínűleg átlag feletti kiszáradási eseménnyel kellett volna számolni az elmúlt évtizedekben. A vízgyűjtőre lehullott csapadék mennyiségében az elmúlt közel 30 évben statisztikailag nem mutatható ki csökkenés (az évek közötti, és az éven belüli eloszlásban azonban bizonyítható a változás). Az átlaghőmérséklet ugyanakkor emelkedett, amely fokozott párolgást és csökkenő lefolyást eredményezett a vízgyűjtőn. A vízpótlást szolgáló tározók és a tó szabad vízfelszíneinek párolgása is egyértelműen nagyobb volt. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, minél kisebb a vízmélység a sorozatos aszály miatt, annál gyorsabban melegszik fel a víztest, ami egyre növekvő párolgási veszteséget eredményez.

Lehet távolabbi vízforrásból pótolni a Velencei-tó vizét?

A Velencei-tónak sajátos vízkémiai egyensúlya van, amely elsősorban a vízgyűjtő talajtani és földtani sajátosságaiból következik. Ennek megfelelően alakul a tó ökoszisztémája is. Ha ebbe beleavatkozunk idegen vizek behozatalával, azt kockáztatjuk, hogy egy másfajta ökológiai egyensúly alakul ki, amely akár sokkal kedvezőtlenebb is lehet. Felmerült, hogy karsztvízkészletekből pótolnák a vizet a tóba (erre egyébként már volt példa), de ez felveti az ivóvízbázisaink mennyiségi veszélyeztetésének lehetőségét, amit senki nem vállalna be szívesen. Hozzáteszem, az ehhez szükséges infrastruktúra foglalt, a funkcióváltásnak nincs realitása.

Nyáron hetekig foglalkozott a sajtó a velencei-tavi halpusztulással. Vízminőségi probléma okozhatta ezt a jelenséget?

A Velencei-tó vízminősége alapvetően nem rossz, és a korábbi években sem volt a tó vízminőségével különösebb probléma. A nyáron észlelt halpusztulás oka vélhetően az oxigénhiány volt, bár ezt az utólagos vizsgálatok csak részben támasztották alá. A halpusztulás a tó keleti és középső részét érintette. Ezekben a vízterekben a legkritikusabbnak számító hajnali órákban végzett utólagos mérések – mivel éjszaka nincs oxigéntermelés csak fogyasztás – nem igazolták az oxigénhiányt. Ugyanakkor, sekély vízű tónál a gyors felmelegedés jelentősen és váratlanul csökkentheti az oldott oxigén koncentrációját, amely kedvezőtlen halélettani fázisban okozhat hasonló jelenséget. Ívási időszakban a halak kondíciója romlik, az oxigénhiányt rosszabbul viselik. A drasztikus melegedés az ikrarakást is megzavarja, ez is vezethet pusztuláshoz. Elgondolkodtató az amurok tömeges elhullása. Az amur behurcolt halfaj (Kínában és Szibériában őshonos), annak idején a csatornák, tározók „növénymentesítésére” telepítették őket hazánkba. Az amur folyóvízi hal, kell neki az áramló vízközeg, ezért nem is szaporodik nálunk természetes körülmények között. Bár a hazai nemesítési tevékenységeknek köszönhetően tolerálja az állóvízi körülményeket, elképzelhetőnek tartom, hogy alkalmazkodási képességeiben – az eredeti életmódját kódoló genetikai állomány miatt – lehetnek zavarok stresszhelyzetben. Hozzáteszem, az ökológus kollégák egyáltalán nem bánják, ha eltűnik az amur a Velencei-tóból. Kifejlett példányai komoly károkat okoznak a nádállományban.

Mennyire károsítja az ökoszisztémát a tartósan alacsony vízállás?

Az alacsony vízállásnak jelentős szerepe van a víz gyors átmelegedésében, így jelentősen károsítja az ökoszisztémát. De ne felejtsük el, hogy a tó szabályozása nélkül ennél is kedvezőtlenebb állapot fordult volna elő. Azaz, ha a Velencei-tó természetes állapotában lenne, az ökológiai állapota folyamatosan átalakulna, amit nem rónánk fel senkinek, legfeljebb a klímaváltozás számlájára írnánk. A sekély tavak sorsa egyébként a feltöltődés, szó szerint a lassú megszűnés. Ebbe avatkozunk bele, amikor rendszeresen kotorjuk víztereinket, hordalékfogókat építünk, vagy amikor javítjuk áramlási viszonyaikat.

Mennyire befolyásolják a Velencei-tó vízminőségét az iszapkotrások, a náddal borított területek kiterjedésének változásai?

A mederkotrás alapvetően vízminőség-javító hatású, mivel a még nem lebomlott szervesanyagot is eltávolítja, az a zagytéren oxidálódik, így nem fogyasztja az oldott oxigént, mindemelett a tó tápanyagtartalma is csökken. A kotrás a vízmélységet is növeli, mivel a visszamaradt mederanyagból költőszigeteket építettek. A mechanikai kotrás felkavarhatja a kiülepedett foszfort, amely okozhat vízminőségromlást, viszont a Velencei-tó esetében hidromechanizációs kotrás történt, amely zárt csővezetékbe szívta az üledéket. A kotrások a Velencei-tó áramlási viszonyait is javították, a friss víz áramlásáról lefűződött területek ismételt bevonásával ezeken a területeken növekedett az oxigénellátottság, a biokémiai folyamatok kedvező irányba mozdultak el. A mederkotrással párhuzamosan a tóba torkolló vízfolyások mederrehabilitációja és a vízfolyásokra épített hordalékfogó tározóterek is megújultak a közelmúltban, így lényegesen kevesebb hordalék érkezik a tóba. A nádasok jelenléte a sekély vizű tavaknál kifejezetten kívánatos, a szervesanyag lebontásának és a növényi tápanyagok beépülésének fő színterei, ökológiai értékéről és partvédelmi szerepéről már nem is beszélve. A nádasok kiterjedését alapvetően a vízmélységi viszonyok határozzák meg, a magas vízborítás nem kedvez a növénynek. Az alacsony vízállás növeli a kiterjedésüket, ami egyértelműen javítja a vízminőségi jellemzőket, különösképp helyes nádgazdálkodás mellett. Többek között ezért sincs egyértelmű összefüggés a vízállás és a vízminőség között.

Ezek szerint a kotrások és a nádvágások nem játszottak szerepet a halpusztulásban?

A hidromechanizációs kotrásnak szinte biztos, hogy nincs köze a pusztulási jelenségekhez. A kotrás épphogy eltávolítja az oxigénigényes szervesanyagokat, javítja az áramlási viszonyokat. A Velencei-tó tápanyag- és oxigénháztartási, valamint szervesanyag-lebontóképesség mutatói egyaránt jók, még a kis vízállás ellenére is. A mederkotrási beavatkozás előtt – kötelező elemként – ökológiai szakértői tanulmányt és nádgazdálkodási tervet kellett készíteni, a beruházás alatt pedig szigorú előírások mentén lehetett minden bizonnyal a műveleteket végezni. Ez egyfajta protokoll, minden hasonló esetben egyenszilárdan jár el a hatóság.

Sokan az építőipari beruházásokat okolják a tó állapota miatt. A Velencei-tó partján folyó építkezések, a vízparti telkek – nagyobb beépíthetőség kedvéért történő – átminősítése mennyire hathatott a vízállásra?

A part beépítettségi viszonyainak – ha az nem érinti a part vonalát – elméletileg nincs hatása a vízszintre. A Velencei-tó menti települések ivóvízellátás céljából nem vesznek ki vizet a tóból, így a fokozódó ivóvízigény sem fejthet ki hatást. Új vízkivételt ilyen sérülékenység mellett amúgy sem engednének. A beépítettség pedig inkább növeli a lefolyást, amely a tó szempontjából vízkészletnövelő hatású.

Elképzelhető, hogy a halpusztulásért nem csupán az oxigénhiány tehető felelőssé, hanem a partmenti építkezések során valamilyen vegyi anyag juthatott a vízbe?

Egy partfalfelújítás során semmilyen toxikus anyag felhasználására nincs szükség, semleges, úgynevezett inert építőanyagokat szokás ilyenkor használni. Egyébként a vízvizsgálatok sem mutattak ki kémiailag kockázatos anyagokat.

A tó egyre népszerűbb a turisták körében, és a partmenti beruházások száma is nő. Bírni fogja a tavi ökoszisztéma ezt a terhelést?

Az épített környezet hatótényezőinek növekedése természetesen hatást gyakorol a tó élővilágára (ha másért nem a hang- és fényszennyezés útján), azonban a feltételezett többletterhelés mértékét és annak hatásfolyamatait nem lehet jelen helyzetben megjósolni, az nagyban függ az önkormányzatok és az ott élő és szabadidőjüket töltő egyének magatartásától. Az azonban biztosan kijelenthető, hogy a tó tűrő- és alkalmazkodási képessége az elvárt ökoszisztéma-szolgáltatást tekintve korlátos.

Eltekintve a turisztikai és gazdasági hatásoktól, fel kell hagyni a tó szabályozásával, és nem beavatkozni a természetes folyamatokba?

Bármennyire fájó is ezt hallani a tó környékén élőknek és a turistáknak – a sekély tavak esetében, mint amilyen a Velencei-tó – a vízállások ilyen mértékű változása természetes folyamatnak tekinthető. A tó életében ezek a helyzetek megszokottak, az élővilága – még ha halpusztulás árán is – képes alkalmazkodni a vízállás szélsőséges helyzeteihez. Véleményem szerint, ha már egyszer szabályozásra került a tó, nem szabad azt felhagyni. A tározók időszakos funkcióvesztése szintén emberi tényezőknek köszönhető, amely talán az egyik legerősebb beavatkozás a tó vízforgalmába. Elő kell segíteni, hogy a tározók betöltsék a vízpótló funkciójukat, ekkor várható a legtermészetközelebbi állapot a meglévő műszaki állapot mellett.

Szükség van azonnali beavatkozásra, vagy elég egy hosszú távú velencei-tavi stratégia?

A Velencei-tó úgynevezett átmeneti vízforgalmú (szemisztatikus) tó, vízjárására a rendszertelenség a jellemző, akár időnként ki is száradhat(na). Ez tény. A mesterséges vízszintszabályozás célja, hogy a vízszintcsökkenést mérsékelje. Ha a relatíve kis méretű és lecsökkent lefolyási hányaddal rendelkező vízgyűjtőn huzamosabb ideig vízhiány alakul ki, a csapadék és hőmérsékleti viszonyok miatt, akkor számolni kell az alacsony vízállással. Vízminőség szempontjából az alacsony vízállás alapvetően nem jelent problémát, a vízhasznosítást, azon belül is elsősorban a rekreációs célú vízhasználatokat nehezíti meg. A kialakult helyzet elsősorban esztétikai problémát jelent. A reális megoldást a Pátkai- és Zámolyi-tározók, valamint a Császárvíz összekötő szakaszának átfogó rekonstrukciója jelentené. Itt kell a tározási kapacitást és a tározási feltételeket javítani. Ha megtörténik a tározók kotrása, a műtárgyak felújítása, a földművek stabilizálása, akkor nagyobb és jobb minőségű víztömeg visszatartására van lehetőség, ami tompíthatja a tartósan vízhiányos állapotok miatt kialakuló vízhiányt a Velencei-tóban. Ehhez persze az is szükséges, hogy a tározók jelenlegi terhelése (szennyezése) jelentősen csökkenjen. Ennek eléréséhez vissza kell állítani a tározók elsődleges, azaz vízpótlási funkcióját. A halnevelés, a horgászat növeli a tározók szervesanyag- és növényitápanyag-terhelését, amely fokozott algaprodukciót eredményez, ez pedig potenciális kockázat a Velencei-tó vízminőségére.

A képek a szerző felvételei. A cikk eredeti változata a Bonum Publicum októberi számában jelent meg.

Témakörök: halászat, környezetvédelem, ökoszisztéma, vízgazdálkodás
ÖT PERC EURÓPA BLOG

Javult a belélegzett levegőnk minősége?

Az európai szén-dioxid-kibocsátás csökken, de a világátlag növekszik.

Előadó

Miért forog a vízkörforgás körül a világ?

Van-e és lesz-e elegendő vizünk? Milyen a jelenlegi vízhelyzet a világon? Elindult a Ludovika Szabadegyetem.

ÖT PERC EURÓPA BLOG

Uniós klímavédelem az állami szinten túl

Hárommillió európai ígéret.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT