Az Európai Zöld Megállapodás részeként indult az Európai Éghajlati Paktum, amely az európai polgárok karbonsemlegességet célzó cselekvéseit foglalja magába.
A 2019-ben útjára indított Európai Zöld Megállapodás alapvetően a tagállami szakpolitikai döntéshozatalban és cselekvésben keletkeztet kötelezettséget, azonban ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy 2050-re valóban kibocsátásmentessé váljon Európa. A teljes sikerhez a „mikroszinten” elhelyezkedő szereplők bevonására is szükség van. Ennek érdekében hívta életre az Európai Bizottság 2020 decemberében az Európai Éghajlati Paktumot, amely egy fórumként kíván működni az európai polgárok, szervezetek, vállalatok és közösségek számára az éghajlatváltozás mint folyamat visszafordítása érdekében.
A paktum alapvetően három pilléren mozog: információmegosztás az éghajlatváltozás témakörében, a jelenség megoldására szolgáló javaslatok, tervek kidolgozása és megvalósítása, az éghajlat-politikai fellépés ösztönzése, illetve hálózatépítés az aktorok között. A Konferencia Európa jövőjéről elnevezésű kezdeményezés rokonának is nevezhető azzal a különbséggel, hogy itt tényleges cselekvések történnek az európai polgárok részéről, nem csupán javaslattétel zajlik egy jövőbeli alkotmányozói folyamat reményében. Emellett a részvételi lehetőség is jelentősen sokrétűbb: a témában rendezett események regisztrálása mellett a paktum nagykövetének is lehet jelentkezni, valamint éghajlatbarát fogadalmat, illetve a területre tett ígéretet is lehet tenni a hivatalos felületen.
Az elmúlt közel két év teljesítménye számokban a következőt mutatja: a hivatalos honlap szerint már több mint hárommillió ígéretet regisztráltak az európai polgárok, a gyakorlati intézkedések több mint tízmillió kilogramm szén-dioxid csökkentést eredményeztek, továbbá 835 nagykövetet tartanak számon EU-szerte. A fogadalmakon belül említésre méltó, hogy már több mint 15 (nem csak uniós) ország mintegy 600 városa részese a paktumnak különböző ígérettételek keretében.
Ambiciózus példaként lehet említeni Portót és Párizst, melyek legkésőbb, de reményeik szerint már 2050 előtt teljesen lecsökkentik szén-dioxid kibocsátásukat, Stockholm az energiafelhasználását teljes mértékben megújulókból kívánja fedezni 2040-re, vagy a litván Klaipedaról is érdemes szót ejteni, amely legalább 20%-os arányt kíván elérni az elektromos és hibrid eszközök tekintetében a tömegközlekedési eszközparkon belül. Mindazonáltal az alapító Európai Bizottság sem maradt ki az ígéretek köréből: a 32 ezer alkalmazottat magába tömörítő európai uniós intézmény vállalta, hogy 2030-ra klímasemlegessé válik, vagyis a 2005-ös kibocsátási szinthez képest mintegy 60%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentést kell elérni. Ez a vállalás kitér a munkával kapcsolatos utazások reformjára, az épületek energiahatékonyabbá tételére, valamint érinti az informatikai infrastruktúra újragondolását, újjáépítését is. A célkitűzés eléréséért belső kommunikációs kampányt is indítottak, amely például felhívja a figyelmet a kerékpározásra és a gyaloglásra, vagy a repülőutak redukálását is hangsúlyozza.
A „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” triviális, évtizedek óta hangoztatott közmondás 2020-ra végre célba ért, és a kisembereken túl a politikai döntéshozók is felismerték a helyi szint jelentőségét, még ha a legnagyobb kibocsátók nem is ebből a rétegből kerülnek ki.
Kép forrása: ec.europa.eu
