Oroszország bejelentette: 2024 után kiszállnak a Nemzetközi Űrállomás projektből. Mi e lépés háttere és milyen következmények várhatók? Edl Andrást, az NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely munkatársát kérdeztük.
Voltak előjelei az orosz döntésnek, mely szerint kilépnek a Nemzetközi Űrállomás-projektből?
A döntés kifejezés itt talán félrevezető lehet. Jurij Boriszov miniszterelnök-helyettes részéről inkább egy szándéknyilatkozatról beszélhetünk, aminek hátterében politikai cél és egy valós szakmai diskurzus található. Az indoklás szerint az állomás romló műszaki állapota, illetve az orosz érdekek miatt inkább egy új, önálló állomás megépítésében gondolkodnak. Ezt a tervet egyébként még nem hagyták jóvá, habár a média az új állomás első moduljának nevezi azt a félkész szerkezetet, amit eredetileg az ISS-hez kívánták kapcsolni. Még elválik, hogy vajon 2024-ben valóban beszüntetik-e az együttműködés ezen formáját, vagy a változó körülmények hatására még részt vesznek benne.
Mennyire lepte ez meg a többi, a projektben részt vevő államot?
Maga a nyilatkozat nem érte meglepetésként a többi résztvevőt, egyrészt mert az ötlet nem új. 2015-ben Oroszország már kilátásba helyezett egy hasonló forgatókönyvet, ez részben a krími válság miatt bevezetett nyugati szankciókra adott válasz volt. Másrészt az ISS valóban nem működtethető a végtelenségig: az Egyesült Államokban is zajlik már egy szakmai vita, hogy vajon meddig lehet és egyáltalán meddig éri meg tovább működtetni az állomást.
A technikai-műszaki indokláson kívül van más oka is az orosz lépésnek?
Az indoklásként felhozott műszaki állapot egy teljesen helytálló érv, így is tovább üzemeltették az állomást, mint azt eredetileg tervezték. Azonban az elmúlt évek eseményeit figyelembe véve az önmagában helytálló érv kap egy mögöttes jelentést. 2014 óta az európai-orosz és az amerikai-orosz kapcsolatok hullámvölgyben vannak, és Moszkva előszeretettel emlékeztette bírálóit: a Nyugat több dologban tőle függ. Így volt ez a világűr esetében is. Az amerikai űrsikló nyugdíjazása óta az oroszokon múlt az űrhajósok ISS-re juttatása, és az amerikai űrképességek nagymértékben az oroszoktól vásárolt RD-180-as hajtóművekre támaszkodtak. Azonban az amerikai fél mérsékelte ezt a függést, és 2022 után már biztosan nem vásárolnak több hajtóművet, illetve mostanra a SpaceX is képes személyzetet juttatni az ISS-re. A fő kérdés nem az, hogy Oroszország kilép-e egy műszaki okokból is rövidesen véget érő projektből. Sokkal fontosabb, hogy kivel akar ezután együttműködni a világűrben. Itt fontos jelzés volt, hogy az előzetes tervekkel ellentétben, már nem kívánnak részt venni a főként amerikai finanszírozású, a Hold közelében tervezett Gateway űrállomás megvalósításában. Ellenben március elején megállapodást kötöttek Kínával egy közös Hold bázis létesítéséről. Ezek tükrében ez a nyilatkozat egy figyelmeztetés is, amivel Oroszország előnyösebb tárgyalási pozíciókat szeretne elérni. Valamint, több szakértő szerint, a nyilatkozat összefügg Gagarin repülésének 60. és a MIR állomás lezuhanásának 20. évfordulójával. Ezzel a Kreml a lakosságnak is üzen, felmutatva az ország űrbéli erejét és függetlenségét.
Milyen hatása lesz, lehet a kilépésnek a tudományos eredmények szempontjából?
Ha az ISS együttműködést tovább folytatják az orosz partner távozása után, az rövidtávon okozhat fennakadásokat, ám ezek orvosolhatók. Emellett vannak olyan szakemberek, akik törekedni fognak a már kialakult kapcsolatok megőrzésére és folytatni szeretnék a tudományos együttműködést. Ennek megőrzésére jó esély van, remélhetőleg a politikai akarat szintén támogató lesz. Szerencsére, ha az együttműködés valamelyest csökkenne is, az még nem feltétlen jelent rosszat. Egy bizonyos határig ez még segítheti egy egészséges rivalizálás fenntartását, ami serkentőleg hat a tudományos kutatásokra.
Említette az Egyesült Államokban is zajló szakmai vitát az állomás jövőjéről. Ennek nyomán várhatóak-e hasonló lépések más nagyhatalmak részéről?
Természetesen mindegyik résztvevő megfogalmazhatja saját véleményét arról, hogy meddig éri meg fenntartani a Nemzetközi Űrállomást. Jelenleg a szakemberek szerint 2025 és 2030 között mindenképpen várható a program befejezése. Ám ha ezen kívül megnézzük a többi résztvevő viselkedését, az oroszok eltávolodásához hasonló jeleket nem fedezhetjük fel. Kanada, Japán és az Európai Űrügynökség inkább igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatot az Egyesült Államokkal. Mindegyikük részt kíván venni a Hold közelében létesítendő Gateway állomás megépítésében és az Artemis program más elemeiben is.
Magyarország számára mit jelent ez a lépés?
A magyar és az orosz szakemberek közötti együttműködés jó, vannak folyamatban lévő közös projektek, és a politikai feltételek is kedvezőek. A várhatóan alacsonyabb költségek mellett, nem véletlenül velük kezdtünk tárgyalásokat egy magyar űrhajós kiképzése és ISS-re juttatása ügyében. Ha végül Moszkva úgy dönt, hogy saját űrállomást épít, ez akár még új lehetőségeket is megnyithat a magyar űripar számára.
Ez érdekesen hangzik. Várható-e hosszabbítás a 2024-es működtetési határidő után?
Elképzelhető egy hosszabbítás, ha az állomás műszaki állapota ezt még megengedi, valamint ha megoldódik a finanszírozás kérdése. A jelenlegi fenntartók számára, főleg ha el akarják érni a következő lépcsőfokot jelentő céljaikat, az állomás fenntartása felesleges kiadássá válhat. Ha azonban ezek a programok megcsúsznak, még egy-két évet megpróbálhatnak kihozni az ISS-ből. A Trump-adminisztráció alatt már felmerült, hogy az állomás finanszírozását esetleg 2028-ig meghosszabbítanák a civil szektor bevonásával. A Biden-kormányzat álláspontja még nem ismert. Mindenestre az űrturizmus és a filmipar is mutat érdeklődést, valamint kísérletek elvégzésére is bérbe adhatják az állomás kapacitását. Pár éven belül kiderül, vajon ez elég lesz-e.
Miképpen értékelhető a Nemzetközi Űrállomás-projekt? Mennyire váltja/váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket?
A „megérte?” kérdésre mindig több megközelítésből adhatunk választ. A sokak számára elsődleges gazdasági mutatók látszólag nem kedvezők. A költségeket tekintve mintegy 100 Mrd USD volt a megépítése és az évenkénti üzemeltetés kb. 4 Mrd USD körül van. Egyesek szerint ez nem áll arányban a megszerzett tudományos eredményekkel. Ez egyébként az egyik leggyakoribb érv szokott lenni az űrtevékenység ellen, mondván „jobb helye is lett volna annak a pénznek”. Mások úgy nyilatkoznak, hogy az eredmények fontosak ugyan, de az alkalmazott módszerünk rossz volt, inkább személyzet nélküli, kisebb eszközöket kellett volna használni. Végül vannak azok, akik véleménye talán így összegezhető: „ha a csillagokat akarjuk elérni, az összegek is csillagászatiak lesznek.” A kutatási eredmények gyakorlati haszna sokszor évekig, vagy évtizedekig tartó folyamat végén jelentkezik. Ráadásul az új ismeretek megszerzése számos tévedéssel, zsákutcával, látszólag felesleges ráfordítással jár, de ez nem egyenlő a pazarlással. Járulékos előny, hogy az ISS erősítette a résztvevő nemzetek közötti együttműködést. Végül érdemes a nézőpontunkat a Naprendszer által ígért lehetőségekhez igazítani. Az ISS mindig is csak egy köztes lépcsőfok akart lenni, mielőtt a Hold, a Mars, illetve más távolabbi célok felé indulna egy szervezet és rajta keresztül az emberiség.
