A WHO kezdeményezésére az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága tavaly törölte a kannabiszt a legveszélyesebb drogok listájáról, és a legenyhébb besorolásba minősítették át a marihuánát. A döntés lehetővé teszi a nemzetközi jog felülvizsgálatát, a kannabisz gyógyszeriparban való széles(ebb) körű felhasználását. Az európai országok közül Magyarország volt az egyetlen, amely elutasította az enyhítést. Arról, hogy a döntés milyen hatással lesz a nemzetközi és hazai kábítószerügyi folyamatokra, és miként alakíthatja át a rendvédelmi szervek munkáját, Németh Zsolt ny. rendőr ezredest, a Rendészettudományi Kar docensét kérdeztük.
Mit gondol, az ENSZ döntése milyen hatással lesz a tagállamokra, mennyire lesz harmonikus a nemzeti és a nemzetközi jog közti szabályozás?
A 20. század második felében éppen az ENSZ-határozatok nyomán vált világszerte egyre szigorúbbá a kábítószerek tiltása. Ha ez a legfőbb nemzetközi fórum most enyhít, ez nyilvánvalóan ösztönözheti a tagállamokat, hogy kövessék ebben is. Különösen akkor, ha az orvostudományi eredmények a kannabisz gyógyhatását elismertté teszik. Ez persze nehezebb változás lesz, mert a tiltás évtizedei démonizálták a marihuánát és a fogyasztóját. De látjuk, hogy az ENSZ-tilalmak bölcsőjének tekinthető USA mind több államában nemcsak orvosi, hanem szabadidős célra is megengedik a „fű” használatát, mi több annak kereskedelmi forgalmazását is. És nyomukban már ott van Kanada, sőt az európai kontinens egyre több országa is.
Az enyhítésről tartott ENSZ-szavazáson Magyarország volt az egyetlen európai uniós ország, amely nemmel szavazott. Milyen tendenciák vannak érvényben hazánkban, és ez miként fog változni az ENSZ-döntés hatására?
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom továbbra is a maga teremtette csapdában vergődik: egyre szigorúbban tiltja a „drogozást”, de azt nem igazán tudja érvényesíteni, így erodálódik az állam büntető hatalma. A 70-es években kezdődő narkózás a rendszerváltás kísérőjelenségeként folyamatosan terjed, amivel szemben deklarációkban és elhatározásokban egyre nagyobb erőfeszítéseket teszünk, nem sok eredménnyel. Itt volna az ideje az alapos állapotanalízisnek és a teendők kimunkálásának, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy változtatni kell a módszereken és az eszközökön. Néhány éve született a hatályos drogstratégiánk, a harmadik az ezredforduló után, nagyszerű elhatározásokkal, de ezt nem követte cselekvési terv.
A marihuána általános dekriminalizációja valószínűleg nem a szer teljes legalizálását jelenti, illetve mindez nem egyik napról a másikra történik majd.
A bűnüldözés célját és feladatát a hatályos jogszabályok – elsősorban a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási, valamint a rendőrségi törvény – határozzák meg. A bűnüldözési célok azonban teljes egészében sohasem valósulnak meg: a hivatalból való eljárás elvét minduntalan áttöri az élet a maga bonyolult valóságában, azaz távolról sem minden büntetőjogi normasértésre következik a büntető felelősségre vonás, hanem jó esetben tendenciaszerűen, gyakran pedig csak esetlegesen. A rendvédelmi szervek szakirányú munkája rendkívüli jelentőségű, mással nem helyettesíthető, más azt nem végezheti el, ám mégsem a legnagyobb fontosságú. De a bűnüldözési érdek nem helyezhető a gyógyuláshoz, a sikeres szocializációhoz, az egyén integrációjához fűződő társadalmi érdek elé, csak amennyiben azt a törvények megengedik, és az alkotmányos jogrendünk szellemével összhangban van. A rendvédelmi szervek első számú érdeke, hogy bízzanak a drogszíntér más szereplőinek kompetenciájában, szakértelmében és tisztességében. A kábítószer-problémában érintett hatóságokkal, társadalmi és civil szervezetekkel minden lehetséges módon együtt kell működniük. Az orvosi célú droghasználat egyébként nincs a rendészeti működés fókuszában, ilyen bűnügyről szinte nincs is tudomásunk. Büntetőjogunk szerint eddig sem volt jogellenes a kábítószerek hatósági engedéllyel történő tudományos és gyógyászati (főleg pszichiátriai) használata. Ez a kivételesség ki kell hogy terjedjen a szenvedéssel járó betegségek (szklerózis multiplex, epilepszia, daganatos tünetek) enyhítésére is. Kérdés, hogy lesz-e ehhez politikai merészség, akarat, hogy belássák, a szenvedőn enyhíteni kell, akár a közhangulat ellenében is.
Miként fogja a rendvédelmi szervek munkáját befolyásolni, ha a környező országok enyhítenek az állami szabályokon?
A modern felfogás szerint a rendőrség akkor tölti be társadalmi szerepét, ha problémaorientált. A drogprobléma lényege csak részben kriminális tartalmú, sokkal inkább nevelési, oktatási, szociális és egészségügyi jellegű. Mindezt fokozza a rendészeti, bűnüldözői minősítés és az, hogy a kábítószerek fogyasztását a magyar társadalom – bármiféle differenciálás nélkül – bűnnek, üldözendőnek tartja. A fokozódó szigor egyre több költséggel jár, miközben folyamatosan növekszik a drogokkal – különféle intenzitással – kapcsolatba kerülő fiatalok aránya. Nyilvánvaló, hogy a támadó védekezéssel egyetlen társadalom sem fog felhagyni egyik pillanatról a másikra, ezt nemzetközi kötelezettségei, létfenntartási ösztönei sem engednék. Azonban a büntető irányultságú kezelés korlátaival mindenkinek tisztában kell lennie. Valóban csak végső megoldásként lehet alkalmazni, de akkor viszont tényleg be kell vetni. Mai eljárásainkat a különböző szférákban (civil, egészségügyi, oktatási, igazságszolgáltatási) sokszor a véletlenszerűség, az együttműködés hiánya jellemzi, ezért azok túl gyakran hatástalanok, ám ha mégis célba érnek, akkor igazságtalanul sújtják azt, aki már arra sem tudott ügyelni, hogy elkerülje a hatósági csapdákat.
A cikk a Bonum Publicum februári számában jelent meg.
Szoros eredmény
A marihuánával kapcsolatos tavaly év végi ENSZ-döntés szoros szavazási eredményt hozott. A Kábítószerügyi Bizottság 57 tagállamából 27 szavazott az enyhítés mellett, és 25 ellene. A támogatók között volt az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és az EU-s országok, Magyarország kivételével. Hazánk mellett a többi között Kína, Oroszország, Türkmenisztán, Pakisztán, Kazahsztán, Algéria és Kuba nem támogatta az enyhítést. Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának egy másik döntése alapján 15 új vegyület kerül a pszichotróp anyagokról szóló bécsi egyezmény jegyzékeibe. A 15 vegyület közül öt anyagot a magyar kockázatelemzés is veszélyes, pszichotróp anyagnak minősített, ezért azok már szerepelnek a magyar jogszabályok jegyzékén. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára elmondta: egy idei kormányrendelet-módosítással egyszerűbbé vált az anyagok jegyzékbe vétele, hogy a dizájnerdrogokra való reagálás még gyorsabb legyen. Magyarországon is működik a korai jelzőrendszer, a 2019-ig eltelt 15 évben mintegy 730 anyagot azonosítottak Európában, amiből jócskán kivette a részét Magyarország is.
