Magyarország éghajlatában akár 3-4 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés is bekövetkezhet az évszázad végére. E sérülékenység bemutatása és kezelése kiemelten fontos kérdés kell, hogy legyen az uniós szakpolitikában, és a kapcsolódó finanszírozási kérdések tekintetében is – hangzott el egy szakmai fórumon.
Alig pár nap választ el bennünket a november 30. és december 12. között megrendezendő COP28-tól (a rövidítés az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciájára (angolul: conference of the parties) utal – a Szerk.) Az ENSZ 28. éghajlatváltozási konferenciája mérföldkőnek számít abban a tekintetben is, hogy a világ számba veszi a Párizsi Megállapodás terén elért eredményeket – hangzott el az NKE Európa Stratégia Kutatóintézete (Eustrat) és a Green Policy Center által szervezett Mi várható az idei COP28 ENSZ Klímakonferencián? című eseményen a Ludovika Főépület Zrínyi Miklós Teremben november 20-án. A konferencia moderátora Tárnok Balázs, az Eustrat intézetvezetője volt.
A téma különösen fontos, hiszen a klímaváltozás hatásai, várható kihívásai globális és regionális szinten is érintenek mindenkit, beleértve hazánkat is. Ezért Magyarország folyamatos felelősséget vállal a klímapolitika formálásában és végrehajtásában, és mindabban, amit az Európai Unió tehet a fenntartható jövő érdekében – hangsúlyozta köszöntőjében az intézetvezető.
Sérülékeny régiók
Azok a gyerekek, akik 2020 után születtek, teljesen más éghajlaton fognak felnőni, ezért nem mindegy, milyen hőmérsékleten tudjuk stabilizálni a globális átlaghőmérsékletet. Már egy-két fokos emelkedés is szignifikáns hatással van az emberi szervezetre – hívta fel a figyelmet előadásában Deli Daniella. Az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára hozzátette: „Magyarország, illetve a Kárpát-medence a kifejezetten sérülékeny régiók közé tartozik Európában, tehát nagyobb a valószínűsége annak, hogy a klímaváltozás során magasabb hőmérsékletemelkedés következik be. Sokan úgy vélik, az éghajlatváltozás természetes dolog, és ez így is van. Ám az emberi tevékenység, amely ezt a természetes folyamatot gyorsítja már nem természetes!”
A Párizsi Megállapodás 2016 novemberében lépett hatályba. Ezt követően az EU vállalta, hogy az uniós kibocsátásokat 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenti, valamint azt is, hogy az uniót olyan pályára állítja, amely lehetővé teszi, hogy az EU 2050-re az első klíma semleges gazdasággá és társadalommá váljon.
A 2030-as és 2050-es cél közé időközben megfogalmaztak egy 2040-es klímacélt is, amely az 55 % és a 100 % közé egy ambiciózus, 90-95 %-os vállalást fogalmaz meg.
Figyelemelterelés
A COP28 várható kihívásairól, valamint a korábbi klímakonferenciák tapasztalatairól is beszélt előadásában Schaffhauser Tibor szenior klímapolitikai tanácsadó. A Green Policy Center társalapítója különösen fontosnak nevezte a COP28 nemzetközi találkozóját hazánk jövő évi Európai Unió Tanácsának soros elnöki pozíciójának fényében.
A COP27 nem ment tovább a COP26 kibocsátás-csökkentési vállalásainál. Bekerültek ugyan a „tiszta” energiaforrások és az energiamix diverzifikálásának pontjai, de nem szerepel az új vállalásban a kibocsátások 2025-ös tetőzése, 2030-as megfelezése, a fosszilis energia kivezetése, valamint az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – a Szerk.) megoldási javaslatai a kibocsátás csökkentés tekintetében – mutatott rá a szakértő. „Történelmi jelentőségű lenne egy új, dedikált, a veszteségek és károk enyhítésére szolgáló pénzügyi alap felállítása” – mutatott rá a Green Policy Center társalapítója. Hozzátette: A klímaváltozást nem lehet csak állami forrásokkal kezelni.
Túl sok – túl kevés
A téma kapcsán tartott panelbeszélgetés során Deli Daniella, Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese, valamint Schaffhauser Tibor osztották meg gondolataikat, a moderátor Tóth Bettina, az NKE Eustrat kutatója volt.
Elhangzott, hogy a klímacélok megvalósításának gerince a finanszírozás kérdésköre. Magyarország kifejezetten sérülékeny, éghajlatában akár 3-4 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés is bekövetkezhet az évszázad végére. Hazánkban a csapadék mennyiségének tekintetében nem várható jelentős változás, ugyanakkor annak időbeni eloszlásának és intenzitásának nagymértékű változásával, a szélsőségek fokozódásával, a túl sok és túl kevés víz együttes problematikájával kell számolnunk. Hazánk sérülékenységének bemutatása, hangsúlyozása és kezelése kiemelten fontos kérdés kell, hogy legyen az uniós szakpolitikában, és az ezzel kapcsolatos finanszírozási kérdések tekintetében is.
A klímaváltozás hatásainak bő 80 %-a vízzel, a vízen keresztül, vagy a víz által manifesztálódik. Az integrált klíma- és energiapolitika mellé égető szükség lenne integrált klíma- és vízpolitikára hazánkban és globális szinten egyaránt. A kibocsátások 75 %-áért nagyjából 12 állam és közel ugyanennyi multinacionális cég a felelős. Finanszírozási kérdésekben elkerülhetetlen a paradigmaváltás, tehát innovatív finanszírozási mechanizmusok bevezetésére lenne szükség.
