A regnáló elnökök általában jól teljesítettek a válsághelyzetben tartott választásokon – véli a virginiai Christopher Newport Egyetem történészprofesszora. Jonathan W. White-tal Sándor Lénárd kutató beszélgetett a válságidőszakokban tartott választásokról.
Alig pár nap múlva tartják az amerikai elnökválasztást, de azt már most tudni lehet, hogy ez a választás a járvány miatt egészen rendhagyó lesz. A történelmi példák felidézésével kíséreltük meg megérteni a válságidőszakokban tartott elnökválasztások kihívásait, a visszaéléseket, a részvételi arányok változást és a mostani elnökválasztással fennálló párhuzamokat Jonathan White professzorral.
A válsághelyzetekben tartott választások kihívásai
A polgárháború, továbbá az első, majd pedig a második világháború során az egyik legjelentősebb kérdés az volt, hogyan lehet a szavazólapokat eljuttatni azokhoz a katonákhoz, akik az otthonuktól távol tartózkodnak. A polgárháború jelentette az első alkalmat, amikor a választásra jogosultaknak egy jelentős része az otthonától távol volt. Az északi államok éppen ezért olyan szabályokat fogadtak el, amelyek értelmében a szavazólapokat el kellett juttatni a katonákhoz. Néhány állam lehetővé tette, hogy a katonák külön szavazhassanak a harcmezőn, míg más államok szabályozása szerint a szavazólapokat haza kellett küldeniük, hogy az „otthoni szavazatokkal” együtt számolják meg.
A távolléti szavazására lehetőséget biztosító törvényeket a polgárháborút követően általában hatályon kívül helyezték. Ugyanakkor a 20. században az államok újabb ilyen törvényeket léptettek hatályba, így például az 1918-as állami és kongresszusi választások lebonyolítása előtt. Franklin D. Roosevelt elnök 1944-ben olyan szövetségi törvény elfogadását javasolta, amely az elnökválasztás során biztosította volna az otthonuktól távollevő katonák szavazását, ugyanakkor ezt a javaslatot nem tudta keresztülvinni a Kongresszuson.
Szükséges kiemelni, hogy az amerikai alkotmány a választások lebonyolítása terén igen jelentős hatásköröket biztosít a tagállamoknak. A történelem korábbi szakaszában az államok dönthették el, hogy ki jogosult választásra, valamint azt is, hogyan bonyolítsák le a választásokat. Az Egyesült Államok történelmének kezdetén nem minden államban választották többségi szavazással az elnököt. Tulajdonképpen csak az 1800-as évek végén vezette be valamennyi állam a többségi szavazást.
Ami a jelenlegi elnökválasztást illeti, ha egy tagállam valamennyi választását levélszavazás útján szeretné lebonyolítani, akkor azt is megteheti. Sőt, tulajdonképpen néhány állam kizárólag levélszavazás útján tartja a választásokat. Ezekben a kérdésekben a tagállamok hozhatnak döntést. Sokan szeretnék, ha a Kongresszus által elfogadott szövetségi törvény kötelező jelleggel előírná a levélszavazást. Ugyanakkor, amíg a hatalmi ágakat két különböző párt tartja ellenőrzése alatt, ez nem fog megtörténni.
A választás elhalasztásának dilemmája
Az elnökválasztás elhalasztása elméleti lehetőség. Ugyanakkor, ha valaha is előállt olyan helyzet, amikor a választást el kellett volna elhalasztani, akkor az 1864-ben volt, mikor az Egyesült Államokban polgárháború dúlt – jegyzi meg a professzor. Abraham Lincoln azonban nagyrészt éppen azért harcolt, hogy bebizonyítsa, az amerikai demokrácia működik és érdemes megmenteni. Ennek megfelelően nem is támogatta a választások elhalasztását. Demokrata ellenfelelei ugyanakkor attól tartottak, hogy akkor is ragaszkodik majd a hatalmához, ha elveszíti a választásokat. Válaszul ezekre a félelmekre, Lincoln a következőképpen fogalmazott: „Én azért küzdök, hogy fenntartsam a kormányzatot, nem pedig azért, hogy megdöntsem. Azért küzdök, hogy mások se dönthessék meg. Éppen ezért azt mondom, ha élek, akkor a következő év március 4. napjáig maradok elnök; és bárkit választanak majd alkotmányos módon novemberben, március 4-én hivatalba lép.” Akkoriban március 4. napján iktatták be az amerikai elnököket. Válaszát úgy zárta, hogy „ez az emberek döntése mind elvben, mind az alkotmány szerint. Alkotmányos módon kifejezett akaratuk mindenki számára jog.”
Másként fogalmazva, a választások még háborús körülmények között is sokat számítottak, és Lincoln elnök, csakúgy, mint a többi kormányzó, a népakaratnak vetették alá magukat. A választásokat követően pedig az elnök még erőteljesebben adott hangot érzéseinek. Mikor egy csoport a Fehér Házhoz érkezett, hogy szerenádot adjanak a tiszteletére, a következő szavakat intézte hozzájuk: „választások nélkül nincsen szabad kormány, és ha a lázadók arra kényszerítenek bennünket, hogy elhalasszuk vagy egyáltalán ne tartsunk választást, akkor akár azt is mondhatnák, hogy meghódítottak és leromboltak bennünket.”
Válságok és visszaélések
Első ízben jelentős mértékben az 1860-as évek során, az amerikai polgárháború időszakában biztosították a távolléti szavazását. És az 1864-es választáson történtek is visszaélések. A demokraták New Yorkból próbáltak meg hamis szavazólapokat hazaküldeni, de elkapták és katonai bíróság elő állították őket. A terheltek közül kettőt elítéltek, hármat pedig felmentettek. A csalások jelentősek voltak ugyan, de nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy megváltoztassák a választás végeredményét – hangsúlyozza a szakértő.
A történelmi tapasztalatok alapján az olyan válságidőszak alatt, mint a háborúk vagy a járványveszély, csökken a részvételi arány. A hadsereg körében mindig is alacsony volt a részvétel, jórészt azért, mert nehéz a szavazólapokat eljuttatni a katonákhoz és tengerészekhez, majd pedig időben visszaküldeni és a választásra megszámlálni. Csupán alig több mint 150 ezer katona voksolt a polgárháború során, dacára annak, hogy mintegy 2 millióan szolgáltak az Unió hadseregében. Az első, majd pedig a második világháború során szintén alacsony volt a szolgálatukat teljesítő férfiak és nők részvételi aránya. Az 1918-as választások során a megszokotthoz képest szintén alacsonyabb volt a részvétel, minden valószínűség szerint a spanyolnátha miatt. Összesen 40 százalék adta le szavazatát, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az azt megelőző, elnökválasztáson kívüli választás.
Időszerű párhuzamok
Néhány fontos párhuzam látható az 1864-es és a 2020-as választások között. Mindkét elnökválasztást megelőző hónapokban a regnáló elnöknek alacsony volt a népszerűsége. 1864 augusztusára Lincoln elnök olyan népszerűtlenné vált, hogy azt hitte, elveszíti a választásokat. Ehhez hasonlóan Donald Trump elnök népszerűségi mutatói is csökkentek a járvány kirobbanása óta. Egy másik párhuzam, hogy minden bizonnyal jelentős részvételre lehet számítani 2020-ban, éppen úgy, mint ahogy ez 1864-ben látható volt. A pártpolitikai játszmák ma éppen úgy áthatnak mindent, mint a 19. század Amerikájában.
Különbség, hogy annak idején nem igazán léteztek még a „csatatér államok” abban az értelemben, ahogyan ezt ma használják. Ugyanakkor Lincoln elnök és a republikánusok mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbb elektor támogatását megszerezzék az 1864-es választáson. A katonák szavazatai egészen biztosan segítették a republikánusokat. Valószínűleg az ő szavazataikon múlt, hogy Lincoln elnök győzhetett New York és Connecticut államokban. Emellett az ő szavazatai járultak hozzá ahhoz, hogy Maryland állam 1864 októberében egy olyan új, „szabad államnak” megfelelő alkotmányt fogadhatott el, amely eltörölte a rabszolgaságot. Emellett a Kongresszus október 31-én, mindössze pár nappal az elnökválasztást megelőzően ismerte el új államként Nevadát. Lincoln alelnökjelöltje, Andrew Johnson pedig Tennessee államban hűségesküt kért a szavazóktól, ami lényegében azt jelentette, hogy a demokrata platformmal szemben kellett szavazniuk abban az évben. Ez a pár példa is jól rávilágít arra, hogy mi mindent is tett a republikánus párt azért, hogy megszerezze az elnökválasztó testületben a szavazatok többségét.
Egyik tanulságként megfogalmazható, hogy a regnáló elnökök általában jól teljesítettek a válsághelyzetben tartott választásokon. Lincoln elnököt újraválasztották 1864-ben, Franklin D. Roosevelt is nyert 1944-ben.
Jonathan W. White a Christopher Newport University történészprofesszora. Tanulmányait a Pennsylvania State University-n, valamint a University of Maryland-en végezte. Kutatási területe az amerikai polgárháború, tíz könyv, így többek között az Emancipation, the Union Army, and the Reelection of Abraham Lincoln (Emancipáció, az Uniós hadserege és Abraham Lincoln újraválasztása), a Midnight in America: Darkness, Sleep, and Dreams during the Civil War (Éjfél Amerikában: sötétség, alvás és álam a polgárháború alatt), valamint emellett több mint száz tanulmány és publicisztika szerzője.
Az interjú teljes terjedelmében ITT érhető el.
