A 2016-os választások után a hűtlen elektorok (faithless electors) annak ellenére kerültek reflektorfénybe, hogy a választás eredményét nem tudták befolyásolni. Az Egyesült Államokban az elektorok feladata az, hogy hivatalosan megválasszák az ország elnökét. Szavazatuk minden államban a népszavazáson (popular vote) alapszik, tehát egy adott államban a legtöbb szavazatot elnyert jelölt kapja majd meg az összes elektort (ez az úgy nevezett winner-take-all elv). Mivel az elnököt az elektori kollégium tagjai választják, a novemberi népszavazás során csak közvetetten választják meg az elnököt, mivel valójában a nép ekkor csak az elektorokra szavaz, ezért lehetséges, hogy egy jelölt elveszíti a népszavazást, de több elektori szavazattal rendelkezik, így ő lesz az elnök. Így nyerte el elnökségét Donald Trump is, ezért az elektori szavazatok kiemelten fontosak az elnökválasztási folyamatban.
Jelenleg az elektori kollégium egy 538 főből álló testület, amelynek számát minden államban a szenátorok (egységesen két fő) és a kongresszusi képviselők (számuk az állam népességétől függ) számának összege adja, illetve Washington DC elektorainak száma három főben került meghatározásra. Az elnökségért való versenyben egy jelöltnek minimum 270 elektori szavazatot kell összegyűjtenie ahhoz, hogy elnyerje az elnöki posztot. Hűtlen elektornak nevezik azt az elektort, akik nem a népszavazás alapján adják le voksukat, hanem a saját belátásuk szerint szavazzák meg, hogy ki irányítsa majd az Egyesült Államokat az elkövetkezendő négy évben. Hűtlen elektori szavazatok előfordultak a 2016-os választásokat megelőzően is, azonban számuk mindig elenyésző volt. Viszont 2016-ban több kampány vette kezdetét, amelyeknek az volt a célja, hogy arra buzdítsa az elektorokat, hogy szabadon, a népszavazás eredményétől függetlenül adják le szavazatukat az elnökjelöltre. Ezek a mozgalmak igazán megosztó vitákat eredményeztek arról, hogy vajon szavazhatnak-e szabadon az elektorok, illetve amennyiben nem, büntethetők-e vagy sem. Egészen 2020. július 6-áig nem létezett egyértelmű válasz ezekre a kérdésekre, amíg a Legfelsőbb Bíróság egyhangú döntésével el nem oszlatott minden kételyt. A döntés igazán időszerű volt, hiszen a 2016-os elnökválasztás produkálta a legmagasabb számú hűtlen elektori szavazatot az Egyesült Államok modern történelme során, amely mindenképp jelentősnek tekinthető – annak ellenére, hogy az így leadott szavazatok nem voltak sorsdöntők.
A hűtlen elektorok problémája az alkotmányban gyökerezett, amely nem ad egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az elektorok dönthetnek-e a saját meggyőződésük szerint arról, hogy kire szavaznak az elnöki választás során. Azok az elektorok, akik a meggyőződésük alapján szavaztak, úgy gondolták, hogy joguk van felülvizsgálni az adott állam választottját, amelyet felülírhatnak, amikor meg vannak győződve arról, hogy a nyilvánosság rossz döntést hozott.
Az elektori kollégium létrehozásának oka egészen a philadelphiai alkotmányozó gyűlésig (Constitutional Convention) nyúlik vissza, ahol a jelenlévő tagoknak nehéz volt eldönteni, hogy ki felel majd az elnök megválasztásáért, mivel nem bíztak abban, hogy a nép elég bölcs lenne ahhoz, hogy meghozza ezt a döntést. A gyűlés végül egy független csoport megalkotását látta a legalkalmasabbnak erre a célra, amelynek eredménye a jelenleg is működő elektori kollégium lett. Az elektorok vonatkozásában annyi szabályozás született, hogy minden állam maga nevezi ki az elektorait, azzal a megkötéssel, hogy az elektorok nem lehetnek szövetségi tisztek. Az alkotmányban azonban nincs egyértelmű útmutatás arra vonatkozóan, hogy az elektoroknak szükséges-e bizonyos szabályokat betartaniuk.
A hűtlen elektorok és a 2016-os elnöki választás
Donald Trump elnök 74 elektori szavazat többlettel nyerte meg az a 2016-os választást, míg ellenfele, Hillary Clinton hárommillióval több szavazatott szerzett magának a népszavazás során. A szavazók, akik felháborodtak Donald Trump győzelme miatt, az elektori kollégiumot vádolták azzal, hogy a demokrácia útjában áll. Ennek eredményeként egyre többen szólaltak fel amellett, hogy az elektoroknak afféle felülvizsgálati szerepet kellene játszaniuk a népszavazás kapcsán. Ezzel a nézettel kapcsolatban két népszerű érvelés látott napvilágot.
Az elektori kollégium eltörlése
Az egyik népszerű érvelés szerint, az elektori kollégium elavult, és a közvetett választás helyett, a közvetlen népszavazás célszerűbb lenne az elnök megválasztására. A különböző közvéleménykutatások Darrell M. West által végzett összehasonlítása alapján, az amerikai népesség körülbelül 50 százaléka szeretné az elnököt közvetlen népszavazás útján választani, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez egy politikailag polarizált kérdés. A 2016-os elnökválasztást követően csupán a Republikánusok 19 százaléka támogatta a közvetlen népszavazást. Annak ellenére, hogy az elektori kollégium eltörlésének ötlete egyre népszerűbb, nem valószínű, hogy ez valaha is valósággá válik, hiszen a jelenlegi rendszer megszüntetéséhez alkotmánymódosítás lenne szükséges. Ez viszont egy igencsak nehéz folyamat, ugyanis az Egyesült Államok alkotmányának 1789-es ratifikációja óta a több mint 11000 alkotmánymódosítási kísérletből csak 27 került elfogadásra. Ezen arány alapján az elektori kollégium eltörlésére igazán kevés esély van.
Független elektorok
A másik, sokkal népszerűbb érvelés amellett szólt, hogy az elektorok a saját belátásuk szerint szavazhatnak. Ez a feltételezés két kiemelkedő mozgalomban mutatkozott meg a 2016-os elnökválasztás során. Az egyik ilyen David Brezenoff change.org petíciója volt, amely arra biztatta az elektorokat, hogy szavazzanak a saját belátásuk szerint. Brezenoff érveinek középpontjában az állt, hogy Donald Trump személye nem megfelelő az elnöki pozíció betöltésére, valamint az is, hogy az elektorok nem hagyhatják figyelmen kívül a népszavazás eredményét. A másik mozgalom az elnökválasztást feltételezhetően befolyásoló orosz közbeavatkozásról szóló hírek után lett igazán népszerű. Azok az elektorok, akik az orosz befolyás kapcsán tiltakoztak, Hamilton Elektoroknak nevezték magukat, és nyomást gyakoroltak az elektorokra, hogy ne szavazzanak Donald Trumpra, hanem válasszanak egy másik republikánus jelöltet, akit alkalmasabbnak találnak az elnöki pozíció betöltésére.
A 2016-os elnökválasztás minden tekintetben kiemelkedő volt, mivel mindkét párt polarizáló kampányt folytatott, szokatlanul megosztó és harsány retorika kíséretében. A Demokrata párt választói próbáltak olyan lehetséges eszközöket találni, amivel meg tudták volna akadályozni Donald Trump elnökségét, erőfeszítéseik azonban nem bizonyultak sikeresnek. Csupán hét elektor szavazott a mandátuma ellen, ami végül nem befolyásolta az eredményt. Habár ez a szám igen alacsonynak tűnik, mégis jelentősnek mondható. Az Egyesült Államok történelme során összesen kevesebb, mint 200 hűtlen elektori szavazatról lehet tudni, ebből hét csak a 2016-os választáshoz köthető. Annak ellenére, hogy nem volt valószínű, hogy a hűtlen elektorok fogják eldönteni az elnökválasztás eredményét, pro forma ez nem lett volna lehetetlen, hiszen a 2020-as Legfelsőbb Bírósági döntésig semmi sem akadályozhatta meg azt, hogy ez ismét megtörténjen a novemberi elnökválasztás során.
A cikk következő, egyben utolsó része az elektorok szabad akarata körüli nézeteket taglalja tovább, illetve összeveti azokat a 2020 július 6-ai Legfelsőbb Bíróság döntéssel.
Források:
CNN: 11,000 failed attempts to change America
Brookings: It’s time to abolish the Electoral College (by Darell M. West)
Arizona Law Review: Originalism, Constitutional Construction, and the Problem of Faithless Electors (by Keith E. Whittington)
Vox: The Supreme Court weighs whether to make the Electoral College even less democratic
National Affairs: In Defense of the Electoral College (by Allen Guelzo)
Címlap illusztráció: Hamilton Electors (Facebook page cover photo)