„Nem új szabályozás, hanem világos alapelvek kellenek”

Az adatvédelem területén 180 fokos fordulatot jósol Deli Gergely, az Alkotmánybíróság főtanácsadója: a jövőben kevés lesz az általunk megadott adatokat védeni, fontosabbá válik, hogy az óriáscégek felől érkező, célzott adatoktól védjen meg bennünket valaki. A fogyasztók egyetlen szövetségese az állam lehet.

Mindannyian osztunk meg magunkról adatokat, amelyekről a gépi tanuláson alapuló profilképző rendszerek elvileg eltávolítanak minden személyes jelleget. A begyűjtött hatalmas mennyiségű információ alapján pedig például reklámokat mutatnak nekünk, azaz tágabban értve adatokkal kezdenek el bennünket bombázni a rendszerek.

Azt érzékeljük, hogy az adatok visszanyerték személyes jellegüket; korábbi online magatartásunk, döntéseink alapján a kapott adatok – mondjuk, reklámok – nagyon is köthetőek lesznek hozzánk. „Ha pedig minden ennyire kiszámított, akkor teljesen elveszítjük a spontaneitást digitális életünkben” – emeli ki Deli Gergely. (A szakember az NKE Információs Társadalom Kutatóintézete által szervezett A mesterséges intelligencia alkalmazásának hatása az alapjogokra című konferencia társszervezője, az Alkotmánybíróság főtanácsadója).

A kivédhetetlen lövés

Márpedig az ennyire személyre szabott célzás jelentősen torzíthatja az emberi identitás természetes fejlődését. Ha ugyanis a külvilág ingerei nem spontán érnek, kiszolgáltatottá válunk a néma statisztikák által irányított működésnek. „Például egy óriásplakát célcsoportja lehetett korábban egy fehér, középkorú, gyermekes családapa. Azaz bizonyos attribútumokkal rendelkező célcsoport tagjaként céloztak meg engem, nem úgy, mint Deli Gergelyt” – magyarázza az AB főtanácsadója.

A korábbi reklámokkal szemben a személyiség egyszerű, olcsó védekezési mechanizmusokat tudott kialakítani, ám ha a reklámeszközök pontosan egyvalakit szólítanak meg, ráadásul egyre körmönfontabb módon, akkor nem biztos, hogy van ellene a személyiségnek eszköze.

A véletlen gyönyörűsége

Adattakarékosság, célhoz kötöttség, jogszerűség, pontosság – mindenki hallott már ezekről az elvekről, szerepelnek a sokat emlegetett európai rendeletben is. Deli Gergely és munkatársai azt javasolják, hogy a fentiek mellé szükséges lenne bevezetni a privacy by randomness és a privacy by assistance elvét is.

Az első elv lényege az, hogy köteleznünk kellene azokat a cégeket, amelyek tömegesen használják a gépi tanuláson alapuló profilalkotást, illetve ez alapján juttatnak el üzeneteket hozzánk, hogy véletlenszerű adatokat is csomagoljanak a kommunikációba.

S hogy ennek mi a jelentősége? Deli Gergely saját példáját hozza arra, miért fontos a véletlen szerepe az emberi döntéseknél. Mint meséli, Erasmus ösztöndíjjal kutatott Koppenhágában, ilyen minőségében pedig egy alkalommal célzottan keresett egy könyvet a királyi könyvtárban. Ez akkor azt jelentette, hogy a katalógusban kikereste, hogy helyileg hol van a kötet, majd addig sétált a polcok mellett, amíg eljutott a megfelelő helyre. Ahogy így haladt, megakadt a szeme egy másik könyv gerincén. Levette, és beleolvasott. Utóbb kiderült, sokkal megvilágítóbb erejűnek bizonyult a kutatás szempontjából, mint az eredeti kötet, amit célzottan kikeresett. A számítógépes katalógusok használatakor ez aligha történt volna így.

Manipuláltak-e?

A másik javasolt alapelvre, a privacy by assistance elvére pedig azért van szükség, mert illuzórikusnak tartják a kutatók azt, hogy a felhasználó magától nyomon tudná követni adatai felhasználását. Viszont az alapelv alapján elképzelt digitális asszisztens azt figyelné, hogy hogyan változik meg a felhasználó online viselkedése. Ebből tudna következtetni, hogy érhetett-e bennünket olyan manipuláció, amit nem vettünk észre. Nyilván nem lehet egy adatalany fogyasztó kezét a végsőkig fogni, de sokszor már az is segítene, ha valaki tudatosítaná benne, miért vett harminc százalékkal több inget, mint az előző időszakban. Tényleg megnövekedett az igénye? Vagy csupán annyi történt, hogy nagyon jó ingeket ajánlott neki a reklám?

Az állam mint szövetséges?

Mint minden szabály, ez is nyilván költségként jelenne meg a cégek számára. A hazai adatvédelmi berkekben felmerült már, hogy indokolt lenne egy adatvédelmi termékdíj bevezetése. Deli Gergely szerint nem a terület aprólékos szabályozására kell a hangsúlyt fektetni, azt bármely szofisztikált nagyvállalat ki tudja játszani. Ehelyett inkább néhány alapelv kell, ami rugalmasan jelöli ki a helyes irányt. Ilyen alapelv például az is, hogy akinek profitja származik az adatokból, az vállaljon részt az ezzel járó teherből is.

Az alapelvek betartatására egyelőre nincs más szövetségesünk, mint az állam. Ezt azért különös kimondani, mert minden alapjogokkal kapcsolatos gondolkodás eredeténél és természeténél fogva egy államellenes gondolkodás. Az alapjogi védelem lényege ugyanis az, hogy az állam túlhatalmával szemben hogyan védhetjük meg az állampolgárt. Ugyanakkor adatvédelem területén egy szofisztikált nagyvállalattal szemben állampolgárként ma már csak az államban bízhatunk. Ez a bizalom, azaz, hogy identitásunk megőrzése érdekében az államban kell bíznunk, nagyon új jelenség a jogban.

Mikor valósulhat meg?

Ezek az alapelvek egyelőre csak a kutatókban merültek fel, most pedig azon dolgoznak, hogy tudományos körökben szerezzenek elismertséget a gondolatnak. „Nyitottak vagyunk bármilyen hazai megkeresés előtt, és örülnénk, ha a haza szolgálatához elgondolásainkkal hozzá tudnánk járulni” – emeli ki Deli Gergely. Bár ezek a kérdések elsősorban nem a nemzeti jogalkotóra tartoznak, de ha egy pici ország ilyen szellemi vívmányt játszana ki, az bizonyára jól festene az országimázsban is.