„Kutatási témáim a döntéshozókat is befolyásolják”

Megrögzött kütyüvásárló, de van alibije: azt vizsgálja, hogy milyen változást hoz egy-egy új technológia a társadalomban. Rab Árpád, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének vezető kutatója immár húsz esztendeje követi nyomon a digitális kultúra változásait.

„Furának tűnő emberek kis sötét szobában pötyögtek különös eszközökön” – valahogy így nézett ki Rab Árpád szakterülete a legelső időkben. A trendkutató pályája azonban attól különleges, hogy már a legelején kutatási területeként tekintett az éppen megszülető információs társadalomra.

Én tényleg játszom!

Doktori disszertációját Z. Karvalics László történész, információstársadalom-kutató témavezetésével „A digitális kultúra hatása az emberi viselkedésre a gamifikáció példáján keresztül” címmel a számítógépes játékokról írta. Ennek ellenére sokan nem hiszik el, hogy gyakran tényleg „csak” játszik a gépeken. „Tanár vagyok, szemüveges, zakóban járok, joggal gondolják, hogy én csakis értelmes dolgot csinálhatok egy gépen. Pedig én tényleg játszom” – vallja be. A játékokon túl is igyekszik minden infokommunikációs technológiát megismerni, de már rég nem ül sötét szobában: imád sportolni, túrázni, a barátaival sörözgetni. Igaz, hogy minden új eszközt azonnal megvásárol, de a kütyüvásárlásban mindig ott van a kutatói érdeklődés – ez a technológia min változtat majd a társadalomban?

Mosolyogva kelni

„Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy üzleti szemléletű kutató lettem, és közben taníthatok is. Szeretem az életmódom, és hálás vagyok érte a sorsnak” – indokolja, miért kel minden reggel mosolyogva. Az egyik pillanatban üzleti tárgyaláson van, a másikban egyetemistákat tanít, a harmadikban pedig gimnazista gyerekek szüleinek tart ismeretterjesztő órákat – és imádja ezt a pezsgést. Sokat szerepel a médiában is, ami szerinte elsősorban nem a személyes vonzerejének, hanem a kutatott témáknak köszönhető. Rab Árpádot mindig is az ember és a gépek kölcsönhatása izgatta, és az, hogy e révén merre halad a világ. Szerencsésnek tartja, hogy olyasmit kutathat, ami az emberek többségét is érdekli. Munkája befolyásolja a döntéshozókat is – ez pedig óriási felelősség. Számtalan esetben előfordult már, hogy kutatási eredményeikre támaszkodva fejlesztett egy cég valamilyen szolgáltatást, vagy terméket, tucatnyi kormányzati stratégia megírásában működtek közre kutatótársaival – rendkívül inspirálónak tartja, hogy közvetlenül valós társadalmi vagy üzleti problémák megoldásában vehet részt. Pályafutása során több innovációs fejlesztés projektgazdája volt, ezek eredményeképpen új termékek, technológiai megoldások születtek, amiket azóta az üzlet használ. Sokszor ad tanácsokat nagy cégeknek stratégiai fejlesztés terén, ami nem csak üzleti, de szakmai felelősségvállalással is jár.

Erdélyi gyökerek

Rab Árpád Erdélyben született, 1990-ben általános iskolás volt, amikor Magyarországra költöztek. A család eredetileg két b-vel írta a Rabbot, de a román kormány szerette ezeket a nemesi neveket megrövidíteni, így lett ő Rab Árpád Szörény az anyakönyvben. Nemrég újságíró barátja írt cikket azokról, akik 1989-ben voltak gyerekek Romániában. Vele is elbeszélgetett erről. Akkor többen is felhívták, hogy Árpád, nem is tudtuk, hogy erdélyi vagy, mesélj még a román forradalomról. Sajnos erről a korról nincsenek nagy sztorijai, ő is jórészt csak utólag, történeti forrásokat olvasva értette meg, mi történt akkoriban. Édesanya családja ma is Erdélyben él, sok a rokon, „nagyon jó arcok, de csak óvatosan szabad velük inni, mert kitűnően bírják a pálinkát”. Rab Árpád büszke erdélyi gyökereire. Biológus édesapja délutánonként magyar irodalomra és történelemre tanította. Úgy érzi, a romániai valóság – amelyben egy tanár azt tanította ugyan, ami a tankönyvben volt, de mindenki tudta, hogy az nem igaz – kicsit felkészítette a fakenews és post truth (ahol tényektől függetlenül azt hisszük el, amit el akarunk hinni) világra.

A nagy találkozás

Már Magyarországon járt gimnáziumba, amikor egy ismerőse megmutatta neki a Commodore 64-esét. A számítógép először mint játékplatform lépett az életébe. Ennél is komolyabban az ELTE-n találkozott a személyi számítógéppel. Nagyon jellemző az akkori időkre, hogy az egész egyetemen mindössze öt darab nyilvános gép volt. Az elején egy lélek nem járt arra, ráadásul csak böngészni, távoli könyvtárakat nézegetni lehetett – ez nem mindenkit nyűgözött le. Rab Árpádnak azonban azonnal visszatért a kisiskolás Commodore-élmény, hogy a számítógép remek dolog. Számára ekkor már az is evidens volt, hogy ez az eszköz mindent meg fog változtatni. Idővel a gépterem vezetője és rendszergazda lett.

„Azt érzékeltem, hogy ülök, és miközben valaki pötyög egy távoli országban, én itthon látom, amit ír. Azt éreztem, hogy ezentúl mindannyian így fogunk dolgozni” – mondja arról a pillanatról, amikor elköteleződött hivatása iránt. Az informatika kezdetben csak 4–5 ember mániája volt, aztán berobbant a dolog. Az alkalmazások mára már nagyon kényelmes életet biztosítanak – ­mi pedig ezért az adatainkkal fizetünk. A következő hűha-élményt valószínűleg a fejlett algoritmusok – a mesterséges intelligencia – adják a következő generációnak.

Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ

Amikor 1999-ben befejezte bölcsész tanulmányait, Rab Árpád az interneten rátalált az Információs Társadalom és Trendkutató Központra (ITTK). Besétált, az intézetvezető Z. Karvalics László kikérdezte, felvette. Itt aztán minden munkatárs gyorsan, nagyon sokat tanult. Egyrészt azért, mert Z. Karvalics nagyon széleskörű gondolkodást várt el, másrészt azért, mert a BME Információs Társadalom Kutatóintézete nem kapott pénzt az egyetemtől alapkutatásra, így maguknak kellett ezt előteremteniük. Ez nagyon gyorsan kirángatta az ifjú kutatókat a köldöknézős, fióknak írogató tudomány világából. Z. Karvalicstól tanulta meg az üzleti szemléletet, azt, hogy csak azt lehet kutatni, ami olyan értéket teremt, amiért valaki hajlandó fizetni. Ebben az intézetben tanulták meg „spinoffosítani”, kipörgetni a tudást az üzleti életbe. Társadalomtudományi tudásukat (arról, hogy merre halad a világ) piackutatásokban, üzleti tanácsadásokban, innovációs fejlesztésekben, céges trendelemzésekben, társadalmi projektekben is hasznosították.

Most például az látszik, hogy az e-egészségügy területe érdekel mindenkit. Erre már sokan bólintanak, néhányan fel is kapják a fejüket, csinálnak egy jó ötletet, vállalkozást. Az hihetetlen megerősítése egy trendnek, amikor egy olyan óriás, mint az Apple, szintén megjelenik a saját eszközével a piacon.

Miért szeret az NKE-n kutatni?

Dolgozott a Műegyetem intézetében, aztán az Óbudai Egyetem hasonló intézményében, jelenleg a Corvinuson tanít. „Márpedig ott a diákok hamar beárazzák a tárgyakat hasznosság szerint”. Örül annak, hogy noha péntek este tartja az óráját, hiába mondja el, hogy rossz az arcmemóriája és sosem ír katalógust, mégis bejárnak hozzá a hallgatók.

A kutatási lehetőség miatt nagy örömmel mondott igent az NKE felkérésére is. Az Információs Társadalom Kutatóintézetet vezető kutatóként egy olyan helynek látja, ahová mindig is szeretett volna tartozni. Nagy örömére itt sokféle ember társaságában, már a kezdetektől üzleti szemlélettel kutathat, miközben az egyetem támogatja. Hiszi: az intézet eredményei révén az ide járó hallgatók horizontja nagymértékben szélesedik majd.