A dečani kolostor a NATO és az Európa Tanács fókuszában

A XIV. századi dečani kolostor központi jelentőségű vallási és kulturális központ a szerbek számára, amelyet III. István Uroš szerb király építtetett, főtemploma a legnagyobb középkori eredetű templomnak tekinthető a Balkánon. 2004-ben felkerült az UNESCO Világörökség Jegyzékébe, 2006 óta a veszélyeztetett világörökségi helyszíneket magába foglaló listán is szerepel, 2021-ben az Europa Nostra is felvette a hét legveszélyeztetettebb európai örökségi helyszín közé. E döntésekben olyan mélyreható politikai-társadalmi okok is közrejátszottak, amelyek a kolostort egyes nemzetközi szervezetek koszovói szerepvállalásának, illetve politikájának is homlokterébe helyezték.

A NATO koszovói béketámogató missziója, a KFOR a koszovói háború lezárulta, 1999 óta van jelen Koszovó területén, mandátuma egyedülálló módon a kezdetektől magában foglalja egyes, kiemelten fontos vallási és történelmi helyszínek védelmét, így a dečani kolostorét is. A kezdetekben több, a szerb ortodox egyházhoz, valamint a szerb államisághoz szorosan kötődő objektum biztosításában vett részt. Így a gorioci, zočištei, deviči, budisavci és a Szent Arkangyalok monostorok, a gračanicai kolostor, illetve az 1389-es koszovói (első rigómezei) csata emlékét őrző Gazimestan-emlékmű a 2010-es évek elejéig, a peći patriarchátus 2013 végéig a NATO-erők védelme alatt álltak. Jelenleg már csupán a dečani kolostor élvezi a KFOR Különleges Védelmi Státuszát (Designated Special Status), amelynek helyi erők részére történő átadása szintén időről időre felmerül. A KFOR Nyugati Többnemzeti Harccsoportja látja el az őrzési feladatokat, amelyben Olaszország mellett Moldova, Ausztria és Szlovénia vesz részt katonai személyzettel^[1]. Szükség esetén pedig a 2017 óta teljesen a Magyar Honvédség által vezetett KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj nyújt támogatást.

1999 óta több alkalommal érték erőszakos akciók a kolostor épületét, beleértve a 2004-es zavargások során, amikor is több szerb ortodox kolostort és templomot károsítottak meg vagy romboltak le albán szélsőségesek Koszovó területén.

A dečani kolostor a NATO szempontjából fontos példa arra, hogy az alapvetően katonai-politikai szövetség milyen szerepet vállalhat műveleti területen a kulturális és vallási örökség védelmében. A KFOR ezirányú tevékenysége és tapasztalata egyúttal lényeges hivatkozási pont a NATO számára az utóbbi egy évtizedben egyre határozottabb elköteleződése tekintetében a kulturális javak védelme iránt (például a Tudomány a Békéért és Biztonságért – Jó gyakorlatok kulturális javak védelmére a NATO által vezetett katonai műveletekben elnevezésű kutatási program meghirdetése 2014-ben, vagy a kulturális javak védelmének integrációja a szervezet 2019-ben meghirdetett humánbiztonsági koncepciójába^[2]).

A potenciális fizikai erőszak veszélye mellett a dečani kolostort körülvevő terület közel 20 éve jogviták kereszttüzében is áll. A kolostorhoz tartozó több mint 700 hektáros birtokot a második világháborút követően államosították, majd ebből egy 24 hektáros területet 1997-ben a belgrádi vezetés a szerb ortodox egyháznak adott át. E döntést azonban az 1998–1999-es háborút követően a koszovói hatóságok felülvizsgálták: 2000-től jogi csatározások kezdődtek az érintett területek tulajdonjogát illetően. A felperes két társadalmi tulajdonban álló cég volt, amelyek vitatták a szerb állam általi tulajdonátruházás jogosságát, melynek eredményeképpen a dečani bíróság 2002-es ítéletében nekik ítélte az érintett területeket, amelynek kataszteri nyilvántartásba való bejegyzésére is sor került. Azonban a történet itt nem ért véget – a folytatódó jogvitára látszólag az Egyesült Nemzetek Szervezetének Koszovói Missziója (UNMIK) által tett javaslat tehetett volna pontot. Az UNMIK-et képviselő Koszovói Vagyonkezelő Ügynökség, amely a koszovói társadalmi tulajdonban levő vállalatokért volt felelős, a koszovói Legfelsőbb Bíróságon tett javaslatot egyezségre. Eszerint a vitatott 24 hektáros terület túlnyomó része, amelyek a kolostor szomszédságában találhatóak, a kolostor tulajdonába került volna vissza, míg a Dečan városában található, a szóban forgó ügy részét képező kisebb területekhez fűződő jogairól lemondana. Bár az ezt követő három évben több kísérlet történt az egyezség jogi úton való megtámadására, 2012-ben végül a Legfelsőbb Bíróság kihirdette az egyezséget az ügyben. Azonban az azt követő években sem történt meg annak végrehajtása^[3].

2015-ben végül az Alkotmánybírósághoz került az ügy, amely 2016-ban közzétett ítéletében megerősítette, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete jogerős és kötelező erejű, további lehetőség nem áll fenn azt bírósági úton megtámadni a jogbiztonság elvéből adódóan. De a jogerős döntést a koszovói kormány továbbra nem volt hajlandó végrehajtani. Egyesek attól féltek, hogy az eset precedensként szolgálhat más területi követelések kapcsán is, míg mások attól tartottak, a bírósági ítélet jogi helyességét vitatták, illetve, hogy a bíróság esetleg nem függetlenül, befolyásmentesen hozta meg döntését^[4].

2024 elején száznyolcvan fokos fordulatot vettek az események: március 13-án Koszovó miniszterelnöke, Albin Kurti megerősítette, hogy az alkotmánybírósági döntést végre kell hajtani, március 20-án pedig a dečani kolostor megkapta az erről szóló kataszteri bejegyzést, amely pontot tett a több mint két évtizede húzódó jogvitára. A döntés az Európa Tanácshoz (ET) való csatlakozás egyik fő kritériumának teljesítése érdekében történt. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „Koszovó tagsága az Európa Tanácsban nemcsak történelmi győzelem lenne, hanem egy óriási lépés is köztársaságunk számára az európai ötök [a Koszovót el nem ismerő uniós országok] elismerése felé, ami lehetővé teszi a NATO- és EU-tagságot”^[5].

Koszovó 2022-ben nyújtotta be kérelmét az Európa Tanácshoz. 2023 áprilisában hagyta jóvá a Miniszteri Bizottság Koszovó tagfelvételi kérelmét, majd egy évvel később, 2024. április 16-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jóváhagyta Koszovó tagállamként való felvételét ajánló jelentését a szervezetbe^[6]. De a Miniszteri Bizottság napirendjére még nem került fel a kérdés (májusban ültek össze legutóbb) – így Koszovó csatlakozása az Európa Tanácshoz továbbra is várat magára.

Jegyzetek

^[1] NATO’s Kosovo Force protects World Heritage Site. NATO JFC Naples. 

^[2] Puskás Anna: A humánbiztonság helye a NATO válságmegelőzési és -kezelési tevékenységében. Védelmi-Biztonsági Szabályozási és Kormányzástani Műhelytanulmányok, 2022/42. 

^[3] European Stability Initiative: Memo on Decani. The rule of law, an urgent issue and Kosovo in the Council of Europe. 2024. március 4. 

^[4] European Stability Initiative: Memo on Decani. The rule of law, an urgent issue and Kosovo in the Council of Europe. 2024. március 4.

^[5] Bami, Xhorxhina: Kosovo to Implement Court Ruling Awarding Serbian Monastery Disputed Land. Balkan Insight, 2024. március 13.

^[6] PACE recommends that Kosovo* becomes a member of the Council of Europe. CoE Parliamentary Assembly, 2024. április 16.

Nyitókép forrása: Wikipédia