Megjelent Philippe Pellet tanulmánya a Geopolitika és Vallás – A kereszténység szerepe Európa hegemóniájában és hanyatlásában címmel. A tanulmány a Szent István Intézet honlapján elérhető három nyelven: angolul, franciául és magyarul.
A nyugati gondolkodók egy jelentős része a szovjet blokk összeomlását követően abban az álomban élt, hogy az egész világ egységes civilizációvá fog válni, ahol az emberi jogok, a nemzetközi intézmények és a liberális demokrácia közös minimumként fog megjelenni. Természetesen ennek az optimista, már-már naiv gondolatnak számos kritikusa akadt a nyugati világon belül. Ők úgy gondolták, hogy a nagy civilizációk a kulturális-vallási töréspontok miatt nem képesek egységes civilizációvá összeolvadni. A tanulmány a vallási aspektusra koncentrál. A vallások a legnagyobb civilizációk alapjait képezik, ugyanis azok alapja az az elképzelés, hogy létezik egy transzcendens valóság, amely értelmet ad ennek a világnak. A vallások dogmái, hiedelmei formálják a földi világ megértését, értelmezését és így kihatással vannak a civilizációk látásmódjára is.
A kereszténység két civilizációnak jelentett táptalajt. A nyugati világnak (Egyesült Államok, Európa, Ausztrália), valamint az ortodox civilizációnak (Oroszország, Szerbia), pontos határt azonban elég nehézkes húzni a nyugati civilizációnak, erre Samuel P. Huntington így tett kísérletet: „Európa ott ér véget, ahol a nyugati kereszténység véget ér, és ott kezdődik az iszlám és az ortodoxia”.
Európa, a nyugati civilizáció bölcsője a muszlim civilizáció elleni folyamatos harcra épült, hiszen amikor sikerült az ibériai félszigetről kiűzni a mórokat (1492), akkor az Oszmán Birodalom már jó száz éve megvetette a lábát a Balkánon (1354). A két civilizáció közötti legélesebb különbség, hogy míg az Iszlámban az általános felfogás szerint egyesíteni kell a vallást a politikával, szemben a kereszténységben fellelhető, a szent és a profán éles elhatárolással. Európa az Iszlám jelentette veszélyt két évszázadra lerázta magáról, azonban a migrációval a muszlim világ egy újabb hódítási kísérlete zajlik, ezúttal békés úton, több fronton.
A kereszténység hozta el az egyéni szabadság, a szekularizáció, az egyenlőségen és szabad akaraton alapuló házasság és az alapvető emberi jogok eszméjét, hiszen egyik másik civilizáció sem vallja azt, hogy Isten saját képmására teremtette az embereket, ráadásul Jézus személyében mindenkiért külön-külön az életét áldozta. A keresztény Nyugat egész történetét a császár és a pápa közötti, vagyis a földi és a transzcendens világ közötti feszültség jellemezte.
Ahogy Pál írja Timóteusnak: „minden rossz gyökere, a pénz szerelme”, ez a nyugati világban a kapitalizmus által megteremtett materialista fogyasztói társadalom képében jelent meg. Ez a sikeres gazdasági-politikai rendszer elcsábított a konzervatív, régi eszméken nyugvó régi Európát, ami így amerikanizálódni kezdett, ezt meglovagolva, az Egyesült Államok gazdasági és katonai értelemben is magához láncolt az európai kontinenst.
Korunk Európájának legnagyobb problémái civilizációnk vallásának, értékeink gyökerének megvetéséből és elutasításából fakad. Jó példa erre, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetének 2004-es előkészítése során Jacques Chirac francia elnök ragaszkodására, a szekularizmus elvére hivatkozva és az egyik vallás előnyben részesítésének megtagadása miatt került sor arra, hogy Európa „keresztény gyökereire” való hivatkozás kikerült a preambulum-tervezetéből, ezért az nem szerepel a 2008-ban ratifikált Európai Unió működéséről szóló szerződésben. Európa értékei kezdenek elszakadni transzcendens gyökereitől, a kereszténységben rögzített hagyományos értékektől, így eshet meg az, hogy egyre több európai ország teszi alapjoggá az abortuszhoz és az eutanáziához való jogot.
Nincs olyan, hogy civilizációs légüres tér. A keresztény vallás feladása és az állam semlegességének elve sebezhetővé teszi a Nyugatot, és más vallások veszik át a kereszténység helyét, például az Iszlám, illetve új „világi vallások”, mint például az Egyesült Államokból importált woke ideológia. Európa egy civilizációs összecsapás felé tart. A Nyugat egyetemesnek és globálisnak gondolt, valójában sokszor életidegen eszméi egyre kevésbé vonzók az afrikai, ázsiai nemzetek számára. Az európai civilizáció felszámolását csak a keresztény kultúra spirituális átalakulása és megújulása tudja megakadályozni. Ehhez a kereszténységnek formálnia kell a társadalmat, amit a keresztények mindennapi erényeinek hétköznapi gyakorlásával lehet elérni. A társadalomformálás másik jelentős formája a keresztény kultúra fiataloknak való átadása. A kereszténységet sokszor leírták, sokszor gondolták, hogy meg fog bukni, mégis immár több mint két évezred köztünk élő valóság, mivel képes volt időről időre újra és újra megújulni.
