A továbbképzés szükségességét ma már senki nem vitatja. Bármilyen hivatásban dolgozunk, közös tapasztalat, hogy a szakmai megújuláshoz elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás.
Magyarországon ennek több hivatás esetében is intézményesített, nagy múltra visszatekintő hagyománya van. A Mérnöktovábbképző Intézet ötlete már 1914-ben felvetődött, majd 1939-ben meg is valósult; az Orvostovábbképző Intézet 1955-ben nyitotta meg kapuit. A pedagógusok rendszerszintű továbbképzése később, a 20. század végén indult el, ami jól mutatja, hogy a szakma professzionalizálódása is fokozatosan, későbbi időszakban teljesedett ki.
Miközben nemzetközileg szinte általános a konszenzus, hogy a pedagógusok továbbképzése elengedhetetlen, nálunk 2025-ben mégis erős viták kísérik a rendszer megújítását. Pedig a cél világos: fontos az olyan tartalmakat átadni a pedagógusok számára, amelyek valóban támogatják őket a mindennapi nevelő-oktató munkában, továbbá olyan képzéseket kínálni, amelyek illeszkednek az intézmények stratégiájához és a pedagógusok szakmai útjához. A tartalmi megújító képzések ezért a tantárgyi, tudományterületi ismeretek frissítésére szolgálnak, míg a választható képzések a módszertani eszköztár, a digitális kompetenciák vagy a kommunikációs és szociális készségek fejlődését támogatják. Ez a kétpillérű rendszer nemzetközi viszonylatban is bevett gyakorlat.
A tartalmi megújító képzéseket – annak érdekében, hogy a legnaprakészebb, a legszükségesebb elemeket tartalmazzák – többnyire újonnan kerültek kidolgozásra: köznevelési tapasztalattal rendelkező pedagógusok fejlesztették az aktuális Nemzeti alaptanterv szerint. A jelenléti képzések mellett sok az online végezhető kurzus is, melyeket saját időbeosztás szerint, otthonról végezhetnek el a tanárok az ország bármely pontján. E tantárgyakhoz köthető, “frissítő” tanfolyamok fejlesztéséhez és szervezéséhez kapcsolódó feladatokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem látja el, hiszen a közigazgatási továbbképzésekben évek óta több ezer ember továbbképzését szervezik gördülékenyen és sikeresen.
A személyes jelenlétet igénylő továbbképzések egészen más élményt nyújtanak a pedagógusok számára: lehetőséget biztosítanak a találkozásokra, az együttműködésre és a csapatépítésre. Annak érdekében, hogy mindenki a lakóhelyéhez közel eső helyen tudjon részt venni az alkalmakon, számos más egyetemmel és partnerintézménnyel közösen, helyi szakemberek bevonásával zajlik az oktatás. Az NKE palettáján ezeken kívül olyan kurzusok is megtalálhatók, amelyek szorosan kapcsolódnak az egyes tantárgyakhoz, és már korábban is nagyon népszerűek voltak. Ilyen például az országos Fizikatanári ankét, a Sakkpalotaprogram vagy a parlamentarizmus történetét az Országházban bemutató képzés. Mindez azt mutatja, hogy az NKE nem elszigetelten, hanem sok szereplőt bevonva, a korábbi jó gyakorlatokra építő módon működik.
Mi több, a megvalósult képzések alapján látható, hogy sikeresen! Eddig már közel 13 000 pedagógus vett részt vagy jelentkezett valamelyik tanfolyamra, nagy számban közülük a személyes jelenléti képzésekre. A résztvevők az óvodapedagógustól a középiskolai tanárig minden területen találtak releváns témákat, és a gyakorlati fókuszú képzéseket kifejezetten hasznosnak ítélték. A visszajelzések különösen beszédesek: a válaszadók 97%-a ajánlaná a tanfolyamot valamelyik kollégájának. A pedagógustársadalomban talán ez az egyik legfontosabb mutató: a kollégák csak olyan képzést ajánlanak egymásnak, amelyről úgy érzik, valóban segített nekik.
A továbbképzések körüli kritikák és hosszan tartó viták között érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy ezek a folyamatok nem önmagukért vannak. A jól megválasztott, szakmailag felépített képzés – ahogy Paul Perron is hangsúlyozta – a pedagógus önbizalmának, szakmai szerepfelfogásának és autonómiájának megerősítését is szolgálja. A továbbképzés tehát nem „pluszfeladat”, hanem olyan folyamat, amely a pedagógust mindennapi munkájában teszi magabiztosabbá és tudatosabbá, és ennek eredményeképpen a gyermekek tanulási élményét is gazdagítja.
