A földrajzoktatás területén gyakran találkozunk az időszámítással, illetve az „idő számításához” kapcsolódó (számításos, logikai) feladatokkal. Abba viszont ritkábban gondolunk bele, hogy mikor és milyen okból jelölték ki elődeink a „kezdő időpontot”, s hogy vajon helyesen számolták-e ki azt. Volt, hogy én is „belefutottam” ilyen kérdésekbe, amelyeket mindenkori diákjaim előszeretettel feltesznek.
Különböző népek, különböző kultúrák a legkülönfélébb időszámítási módszereket használták (esetleg használják). Különösen a kezdőpontokat illetően mutatkozik nagy változatosság. Az ókori görögök az első lejegyzett olimpiai játékoktól számítják az időt, míg a rómaiak Róma városának alapításától. A „világ teremtésétől” számolnak a zsidók és a bizánciak. A keresztény „kezdet” Jézus születése. A muszlimok pedig Mohamed próféta futásával kezdik számítani az időt. És akkor még nem beszéltünk a különböző bennszülött népek számtalan – és számunkra sokszor érthetetlen – időszámítási módszeréről. Szerencsére viszonylag régen egységesült az időszámítás, s hivatalos rendezvényeken, fórumokon világszerte a keresztény „metódust” használják.
De vajon mikor született Jézus? Lehet, hogy egy „kozmikus nyomozás” mindenre fényt derít? Biztos, hogy nem, de érdekes adatok és feltételezések birtokába juthatunk. Mi volt az, ami a három napkeleti bölcset Betlehem irányába vezette? Mi volt az ún. „betlehemi csillag”? Csillag volt-e egyáltalán? Esetleg szupernóva, üstökös, két égitest együttállása vagy valami más? Miről van egyáltalán szó: csodáról, meséről vagy csillagászati tényről?
A nyugati kereszténység szerint Jézus december 25-én, a keleti keresztények szerint pedig január 6-án született Betlehemben. David Hughes, a fáradhatatlan kutató szinte teljes biztonsággal állítja: a keresztény időszámítás megalapítója, Dionysius Exiguus római szerzetes (majd apát) tévedett, amikor a kezdőpontot – azaz Jézus születésének időpontját – kiszámította. Hughes szerint Jézus Krisztus i. e. (szándékosan nem a „Kr. e.” rövidítést használom!) 7. szeptember 15-én született – legalábbis a napkeleti bölcsek így olvasták ki a „csillagok állásából”. Eredjünk e bátor feltételezés nyomába, s nézzük meg, mi szólhat mellette, esetleg ellene!
A csillagok mozgása és konstellációja tulajdonképpen ugyanolyan ma is, mint amilyen Jézus születése táján vagy korábban volt. A napkeleti bölcseknél aligha ismerhette valaki jobban a csillagos eget, hiszen ezt tanulmányozták szinte egész életükben. Idézzük most fel, hogy mit ír a Biblia! Galileában élt Dávid fia, József, aki becsületes kézművesként próbálkozott a megélhetéssel. Jegyese názáreti Mária volt, aki áldott állapotba került. Augustus császár népesség- és adózási összeírást rendelt el. Valószínűleg emiatt kellett Józsefnek és Máriának Betlehembe mennie, mivel József innen származott. A 130 km-es út megviselte Máriát, aki már igencsak „előrehaladott állapotban” volt.
A történelmi kutatások által bizonyosságot nyert, hogy a rómaiak 14 évente rendeltek el adózási összeírásokat. Egy Ankara közelében talált felirat tanúsága szerint i. e. 8-ban is egy ilyen jellegű összeírás történt. Ez fontos támpont lehet a későbbiekben.
Mária Betlehemben szülte meg fiát, akit egy jászolba fektetett, mivel nem jutott hely nekik a szálláson. A bölcsek júdeai látogatása roppant komoly és hosszú (kb. 3 hónapos) küldetés lehetett. Amikor megérkeztek, rögtön a „zsidók újszülött királya” felől kezdtek érdeklődni, hivatkozva az útmutató „csillagra”. Hódolni érkeztek, s amikor Heródes ezt meghallotta, rettenetes ijedelem lett úrrá rajta. Nagyon félt a „potenciális trónbitorlótól”, így elrendelte minden kétesztendős vagy annál fiatalabb fiúgyermek megöletését. Ezt meghallván Mária és József gyermekükkel Egyiptomba menekültek, s Heródes haláláig (két éven keresztül) ott tartózkodtak. Josephus Flavius leírása szerint Heródes halálát holdfogyatkozás követte. Az utólagos számítások által is bizonyosságot nyert, hogy i. e. 4-ben részleges, i. e. 1-ben pedig teljes holdfogyatkozás ejthette ámulatba a szemlélődőket. Tehát ha a Szent Család két évet töltött Egyiptomban, legkorábban i. e. 6-ban kellett volna odaérkezniük. De az összeírás valószínűleg i. e. 8-ban történt… Ami tehát „biztosnak” tűnik: vizsgálódásunk időintervalluma i. e. 8 és 1 (lásd teljes holdfogyatkozás!) közé esik.
Milyen jelenség lehetett a „betlehemi csillag”? Talán egy üstökös? A Halley biztosan nem lehetett, ugyanis ekkortájt i. e. 12-ben mutatta meg magát, hogy utána jó háromnegyed évszázadra ismét „eltűnjön”. I. e. 8–1 között egy jelentősebb üstökös tűnt fel: i. e. 5-ben. Nagy és fényes volt, de nem hordozott fontos asztrológiai üzenetet, s ami még fontosabb: nem mutatkozott kétszer (lásd: a „betlehemi csillagot” látták a bölcsek messze napkeleten és Jeruzsálemben is).
Az sem valószínű, hogy a „betlehemi csillag” meteorit volt, ugyanis a „hullócsillagok” csak rövid ideig mutatkoznak. A „betlehemi csillag” pedig sokáig látszott… Tudományos kutatások derítették ki, hogy Jézus születésekor nem történt szabad szemmel is érzékelhető szupernóva-robbanás sem.
Elképzelhető, hogy egy ritka konstelláció vezette a bölcseket. Babiloni ékírásos agyagtáblákon érdekes „égi tánc” feljegyzésére akadtak, amelyet a „jegyző” napról napra vezetett. Ez két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz konstellációja volt. A „tánc” hónapokig tartott. Néha „összefogództak”, néha „különváltak”. Utólagos számítások szerint egyértelművé vált, hogy i. e. 7 májusa és decembere között háromszor (május 27., október 6., december 1.) „olvadt egybe” a két égitest. Márpedig a háromszoros konstelláció igen ritka „csemege”. A babiloniak pedig „profi” asztrológusok voltak! A bölcsek az első konstelláció időpontjában (május 27-én) kelhettek útra. Szeptember 15-én érték el Damaszkuszt, s itt különleges látványban lehetett részük. E napon az égitestek akronikus mozgását figyelhették meg. Egyazon pillanatban nyugodott le a Nap, s kelt fel a Jupiter a Szaturnusszal keleten. Ez pedig – az akkori hagyományoknak és megfigyeléseknek megfelelően – születést kellett hogy jelentsen. Az utólagos számítások is azt mutatják, hogy a Föld, a Jupiter és a Szaturnusz i. e. 7. szeptember 15-én került egy vonalba… Vagy az egész „betlehemicsillag-sztori” csupán legenda?
Szándékosan használtam a bejegyzésben az „i. e.” rövidítést – bár kevésbé szeretem. De azért az mégiscsak furcsa és ellentmondásos lenne, hogy „Jézus Kr. e. 7-ben született” volna. Pedig lehet, hogy így van.
A nyitóképet a Mistral AI hozta létre a következő prompttal: alkoss képet arra a címre, hogy Honnan kezdődik az idő? Legyen 16:9 arányú és legalább 1200 pixel széles.