Fináczy Ernő (1860–1935) élete során mindvégig a hazai oktatás ügyéért dolgozott. Számos területen fejtett ki jelentős tevékenységet – kutatás, tanítás és oktatáspolitika egyaránt szerepelt munkásságában. Mindezeket nagy szakértelemmel és szilárd meggyőződéssel végezte.
Fináczy tanulmányai idején magántanítóként tevékenykedett több családnál, Budapesten és Kolozsváron is, majd az egyetem befejeztével középiskolai tanárként helyezkedett el. Először egy gyakorló gimnáziumba került, ahol akkoriban Kármán Mór is tanított. Tanítványai között olyan későbbi neves személyiségek is voltak, mint Daruváry Géza, a későbbi miniszter; Ernich Gusztáv, berlini nagykövet; valamint Nádasdy Elek, aki később országos rendőrfőkapitány lett. Ezt követően három éven át Pancsován tanított, miközben különböző folyóiratoknak – például az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönynek – írt cikkeket. Ezekben politikai kérdések mellett főként a közoktatásról és a közműveltségről fejtette ki gondolatait.
Hamarosan meghívást kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol Klamarik János főigazgató munkatársaként dolgozott. Feladatai közé tartozott a tantervi és módszertani kérdések vizsgálata, a felvételi ügyek áttekintése, valamint iskolai építkezések felügyelete is. Mint minisztériumi tisztviselő, gyakran vett részt iskolai fegyelmi tárgyalásokban, érettségi vizsgákon elnökként, módszertani megfigyelőként, és bizonyos iskolák segélyi szerződéseit is ő tárgyalta a hivatal nevében.
Tagja lett a Magyar Pedagógiai Társaságnak, amelynek később elnökévé is választották. A társaság vitaülésekkel, pályázatokkal és folyóirat-kiadással igyekezett előmozdítani a hazai pedagógia fejlődését – Fináczy ebben is aktív szerepet vállalt. Ezen kívül az Országos Közoktatási Tanácsnak is előadója, majd ügyvezető alelnöke lett, továbbra is a magyar oktatásügy fejlesztésén dolgozva.
Minisztériumi munkája során jutott el több ízben külföldre is: ösztöndíjasként járt Párizsban és Németországban, az előbbi helyszínen szerzett tapasztalatait A francia középiskolák múltja és jelene címmel megjelent könyvében írta meg. Tudományos tevékenységének eredményeként számos tanulmányt publikált, főként pedagógiai és didaktikai kérdésekről. Elemezte az érettségi vizsgák tapasztalatait, és fogalmazott meg írást a Tanácsköztársaság oktatásügyéről is 1919-ben.
A budapesti egyetem bölcsészkarán kapott professzori kinevezést, amit aztán harminc éven át, hatvan szemeszteren keresztül töltött be. Itt a neveléselméleti, didaktikai és neveléstörténeti tárgyakat oktatta, leendő pedagógusokat képzett, közoktatásügyi szakemberek és kutatók továbbképzésében dolgozott. Az egyetemet – egy ideig – rektorként is irányította.
Ekkoriban születtek talán legnagyobb hatású művei: a neveléstörténetet több kötetben feldolgozó könyvsorozata, kezdve az 1906-ban megjelent Az ókori nevelés története című munkával, három másik köteten keresztül, egészen az 1934-es Neveléselméletek a 19. században című kötetig. E művek nemcsak az egyetemi hallgatók számára jelentettek alapos, tudományosan megalapozott olvasmányt, hanem a szélesebb közönség érdeklődését is felkeltették. Népszerűségüket jól mutatja, hogy több kiadást is megértek Fináczy életében.
Műveltségét és tapasztalatait az oktatáspolitikában is kamatoztatni tudta. Bár személyes viszonya Klebelsberg Kunó miniszterrel feszült volt, közreműködött az 1924-es, a reálgimnáziumokat felállító törvény szövegezésében Kornis Gyulával és Pauler Ákossal együtt. Később a miniszter kérésére kísérletet tett az oktatásügy közigazgatásának átszervezésére is, amelyben nagy segítségére volt a korábban az oktatási rendszerben és az Országos Közoktatásügyi Tanácsban szerzett tapasztalata.
Fináczy minden tevékenységét szerénységgel és odaadással végezte. Bár nem minden munkatársával ápolt felhőtlen kapcsolatot, szakértelmét kevesen vonták kétségbe. Mind kutatói, mind oktatási, mind közigazgatási munkája becsülendő. Tanítványai nagyra becsülték, s keresztény meggyőződését is nyíltan vállalta. Joggal idézhette életrajzi írásában apja róla írt megjegyzését, hogy „a Fináczy családnak becsületes és méltó tagja lesz”.
Nyitókép forrása: Márton Ferenc / Wikimedia.org
A bejegyzés a Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ megbízásából készült.
