Hogyan is lehet földrajzot tanítani?
Bizonyára minden pedagógus a pályája során legalább egyszer feltette magának a kérdést, hogy a tanított tantárgyának milyen – a mindenkori központi szabályozókkal összhangban lévő, ám azokon túlmutató, a hétköznapi élet valóságának megismerését és megértését szolgálni hivatott – gyakorlatias és hasznos szerepe, értékközvetítő és értékteremtő üzenete, közösségkovácsoló és közösségmegtartó mondanivalója, valamint szemléletformálásra és tevékenykedtetésre alkalmas feladata van a tanulók számára.
Ha időről időre meg tudjuk magunknak válaszolni ezt a nem túl könnyű kérdéssort, akkor lehetőségünk van egyénileg és közösségileg is eredményes, összetartó, együttműködő és a maguk elé kitűzött célok megvalósításán kitartóan munkálkodó diáknemzedékek sorát a kihívásokkal terhelt és a váratlan élethelyzetekben is higgadt fejjel cselekvő, így felelős döntéshozatalra képes felnőtté válás útján elindítani.
Fontosnak tartom, hogy földrajz szakos egyetemi hallgatóként és hivatásunkat gyakorló pedagógusként egyaránt legyünk motiváltak azon ötletes, élményszerzésre és tapasztalatgyűjtésre alkalmas tanítási-tanulási utak felkutatásában, amelyek közelebb viszik az általános és a középiskolás diákokhoz a kötelezően közvetítendő tananyagot, ugyanakkor játékos és tevékenykedtető formában képesek ráirányítani a tanulók figyelmét a tárgy gyakorlatias alapvetései mellett mindazon tartalmi sokoldalúságra és sokrétűségre, amelyek kedveltté, vonzóvá és elismertté teszik körükben a földrajzot. Legyünk tehát nyitottak azon korszerű információszerzési, -feldolgozási és -átadási technikák kialakítására és alkalmazására, amelyek a környezet- és energiatudatos életvitel népszerűsítésére, az egészséges és a természettel harmonikus együttélésen alapuló magatartásformák előtérbe helyezésére, a helyi kötődések elmélyítésére, a nemzeti identitás erősítésére, a kortárs közösségek építésére és a csoportos élményszerzésre egyaránt alkalmasak, miközben nemcsak gazdagítják a tanulók érvelés- és vitakultúráját, de a kritikus, ám szakmai-tartalmi objektivitásra törekvő egyéni személyiségjegyeik fejlődését is nagyban előmozdítják.
E célok megvalósításának számos útja lehetséges, legyen szó korunk égető természeti-környezeti és társadalmi-gazdasági kihívásainak bemutatásáról vagy éppen aktuális történések problémaérzékeny és ok-okozati összefüggésekre koncentráló feldolgozásáról. Az alkalmazott pedagógiai eszközök és technikák tárháza pedig csaknem kifogyhatatlan:
- megértést és berögzítést segítő tevékenykedtetés (pl. tanórai magyarázó ábrák és rajzok közös készítése)
- érdeklődésfelkeltő tevékenykedtetés (pl. animációk és karikatúrák elemzése)
- kreatív alkotómunka (pl. kiselőadás, rajz, plakát és makett készítése, majd bemutatása)
- problémafeltárás (pl. kísérletezés; diagramok, grafikonok, képek, táblázatok és térképek elemzése; ismeretterjesztő kiadványokból és filmekből rövid részletek feldolgozása)
- látásmód és gondolkodásmód szélesítése (pl. helyi ökoiskolai programhoz kötődő tevékenykedtetés; természetjárás; üzemlátogatás; múzeumi foglalkozás)
- horizontális és vertikális gazdagítás (pl. tehetséggondozó szakkör; versenyfelkészítés; tematikusnap vagy témahét helyi és országos szakemberekkel)
- komplex kompetenciafejlesztés (pl. többnapos terepi vizsgálódás tanulói kutatással, méréssel és az adatok kiértékelésével; pályamunka-készítés; diákpublikáció)
Gyakorló földrajz szakos tanárként úgy gondolom, hogy a földrajz mind a „tudományok univerzumában”, mind pedig a közoktatásban tanított tárgyak rendszerében elfoglalt szintetizáló és integráló jellege alapján képes betölteni „a szélesre tárt ablak” szerepét a természeti és a társadalmi jelenségek, folyamatok és az egymásra ható kölcsönhatásaik tanítása, valamint a szülőföld, a szomszédos országok és a globális nagyvilág megismertetése terén.
Nyitókép forrása: Flicker
