Avagy mi baj van ma a nyelvtannal a középiskolában?
Egyre többet hallunk arról, hogy a középiskolai diákok (még a tehetséggondozó gimnáziumokban is) negatív véleménnyel vannak a nyelvtanórákról. Unalmasnak, száraznak, sőt feleslegesnek tartják. Nagy kreativitást és szakmai-módszertani felkészülést kíván a magyartanártól ennek megcáfolása a mindennapi oktatásban. A tananyag és a heti óraszám adott (általában heti egy tanóra teljes létszámú osztályban vagy jobb esetben csoportbontásban). Mindenekelőtt a tanári személyiség kérdése lényeges: érdekesnek, naprakésznek és figyelmesnek kell lennünk, nyitottan kell kezelni a mai ifjú generáció elvárásait, megtartva az anyanyelv klasszikus értékeit. Hitelesnek kell maradni!
Az anyanyelv-elsajátítás életen át tartó folyamatának sikeressége a nyelvhasználati összetevők minél alaposabb megismerésén és tudatos alkalmazásán múlik. Az egyénnek az (anya)nyelvhez a születése pillanatától köze van (gyakorlati tudásként), hiszen közvetlen módon alkalmazza azt a mindennapi kommunikációja során. A nyelvi tudatosság fokozatosan, közvetett módon fejlődik (például az élet különböző társas érintkezési alkalmain: köszönési, udvariassági formák vagy stílusbeli különbségek kapcsán), majd az iskolai oktatásban ez tudatosan is folytatódik. A használattal összekapcsolódik a (nyelvi) rendszer, amely egységként működve sokrétű módon tudja fejleszteni a nyelvi működést. A jól megalapozott anyanyelvi ismeretek szintén elengedhetetlenek az idegen nyelv(ek) elsajátításához.
A magyartanár tevékenysége meghatározó a diákok anyanyelv-elsajátításának komplexitásában. A személyisége, tudományterületi és szakmai/módszertani felkészültsége, innovatív hozzáállása megalapozhatja a diákok attitűdjét, nyelvi interakcióit, ami által növekedhet a diákok nyelvi teljesítménye. Központi kérdés a szemléletváltás széles körű alkalmazása:
- a rendszeralapú és átlátható ismeretanyag-átadás (a diákok általában szeretik a világos célokkal alátámasztott építkezést, az átlátható, könnyen értelmezhető táblavázlatot vagy prezentációkat);
- a tananyag érdekessé tétele (személyes, az életkorukhoz, életvitelükhöz kapcsolódó példák említése, értelmezése, elemzése: élvezik a korosztályi nyelvhasználati jellemzők beemelését a tananyagba, mint amilyenek az ifjúság által alkalmazott szleng- vagy a divatszavak, angol rövidítések);
- a korosztály szintjéhez kapcsolódó felfedeztető-problémamegoldó módszerek alkalmazása (a gimnáziumi korosztálynál ilyen az irányított spontán beszélgetés, az interakciós / játékos felfedeztető-rávezető eljárások);
- a digitális eszközök funkcionális alkalmazása (tanulói bemutatók elkészítése és prezentálása, a prezentáció módszertanának megismerése);
- a homo ludens-alapú gyakorlatorientált foglalkozások tervezése és megvalósítása (a nyelvhasználati jellemzők játékos, dramatizált szituációkban történőmegjelenítése, illetve a tananyag érdeklődésfelkeltő gyakoroltatása);
- a digitális felületek szövegeinek arányos integrálása (internetes oldalak, blogok szövegeinek összekapcsolása klasszikus szövegekkel, a közös és eltérő jellemzők felkutatása, az intertextualitás nyelvészeti formáinak megismertetése), továbbá
- a tanárképzés és a tanártovábbképzés folyamatos és szisztematikus megújítása.
Mindenekfölött személyesen a megfelelő tanári személyiség meglétét tartom igazán mérvadónak. Felkészültséggel, nagyfokú alázattal és széles körű kreativitással kell rendelkeznie annak az egyénnek, aki ma tanításra adja a fejét. Szeretni kell azt, amit csinálunk! Ki kell nyitni belső regiszterünk annyi rétegét, amennyit fel tudunk vállalni a tanulók és köztünk lévő interakció folyamán. Hitelesnek kell maradni önmagunkhoz. Minden diákhoz külön út vezet, ezért a tanítás útkeresés, a nyelv szempontjából is. Felelősség, mert minták vagyunk, a diák pedig akarva akaratlanul mintát követ, s ezekből a mozaikokból építi fel saját személyiségét, nyelvi identitását. Ennek viszonyulási alapnak kell lenni. El kell hitetni a diákokkal, hogy a megszerzett anyanyelvi tudás alkalmazható tudás lesz a felnőtt életükben, számos egyéni megnyilatkozásukat (nyilvános beszédekre való felkészülés, írás és előadás, retorikai, szövegtani ismeretek, esszék, tanulmányok, szakdolgozat írása, mondattani, helyesírási, szövegszerkesztési ismeretek, hivatalos szövegek elkészítése, szövegtani, stilisztikai ismeretek…) teszi biztossá és hatékonnyá.
Így aztán a nyelvi óra sem: Jaj, ne, nyelvtan! lesz, hanem: Azta, nyelvtan!
Nyitókép forrása: freeimageslive.co.uk – gratuit
