RECENZIÓ – Hozzájárulhat-e Max Weber műveinek tanulmányozása korunk problémáinak jobb megértéséhez? Wendy Brown neves amerikai politikatudós legújabb könyve segíthet eldönteni ezt a kérdést.
Max Weber modernitás-értelmezése a XX. század elejétől napjainkig jelentős hatást gyakorol a nyugati világ önmagáról alkotott képére. A világ varázstalanításával és racionalizálásával, a kapitalizmus és a protestáns etika összefüggésével, a kormányzás különböző formáival, valamint a modern társadalom működési módjával kapcsolatos tézisei számos vitát váltottak ki, de művei azóta is dialógusképesnek bizonyulnak az újabb társadalomtudományos diskurzusokkal, és nézetei nehezen megkerülhető viszonyítási pontot képeznek a modernitás és az emberi társadalom értelmezésére irányuló vizsgálódások számára.
A számos rangos egyesült államokbeli és nyugat-európai egyetemen előadó és tudományos díjakkal elismert politikai filozófusnő, Wendy Brown most tárgyalt műve a Yale Egyetemen 2019-ben a The Tanner Lectures on Human Values (Tanner előadások az emberi értékekről) keretében Politics and Knowledge in Nihilistic Times: Thinking with Max Weber (Politika és tudás nihilista időkben: Gondolkodás Max Weberrel) címmel tartott előadássorozatának bővített és átdolgozott változatát tartalmazza.
Az 1955-ben született Wendy Brown neve konzervatív körökben nem cseng túlságosan jól, mivel munkásságának fő súlypontjai az elnyomottként tételezett kisebbségi csoportok pozitív diszkrimináción alapuló emancipációjára törekvő kritikai jogtudomány (critical legal studies), valamint a feminista és queer elmélet területére esnek, és gondolkodására Max Weber mellett Marx, Nietzsche, Freud és Foucault nézetei gyakoroltak jelentős befolyást. A gazdasági neoliberalizmust bíráló és a technokrata kormányzás veszélyeit hangsúlyozó nézetei azonban megfontolandó tanulságokkal is szolgálhatnak. Műveiben a politikai hatalom különböző modern és jelenkori formáinak vizsgálatán keresztül a demokráciára gyakorolt fenyegetések felismerésére törekszik. Jelen könyve is ebbe a vonulatba illeszkedik, ugyanis már a bevezető részben Max Weber korát a mostani helyzettel állítja párhuzamba.
Max Weber 1917‒19 között a Müncheni Egyetemen tartott előadásait (Tudomány mint hivatás, Politika mint hivatás) az I. világháború végén és az azt követő kaotikus időszakban írta, amikor stabilnak gondolt politikai és társadalmi struktúrák omlottak össze, és a társadalmat addig összetartó értékek kérdőjeleződtek meg.
Brown szerint sokak számára visszásnak tűnhet Weber újragondolása, mivel a német gondolkodót gyakran tartják felelősnek azért, hogy a 20. századi társadalomtudományok hamis objektivitásra és etikai semlegességre alapozták magukat, és háttérbe szorították a status quo-t megkérdőjelező kritikai szemléletet. A tény / érték és igazság / szubjektív ítélet distinkciók, és a tudomány értéksemlegességének hirdetése, problematikus vallásszociológiája, a szekuláris modernitás eredetéről vallott nézetei, továbbá német nacionalizmusa, maszkulinizmusa és a hatalmi politika dicsőítése, valamint idealizmusellenessége miatt Brown szerint Weber nem tartozik a napjaink kritikai elmélete által kedvelt szerzők közé.
Brown azonban úgy véli, mindezek a fenntartások a komplex weberi megközelítésmód redukcióján alapulnak, figyelmen kívül hagyva a német tudós gondolkodásának ellentmondásos, összetett, elmélyült és eredeti mivoltát. A szerző szerint pont ezen jellegzetességei miatt érdemes együtt gondolkodni Weberrel.
Brown megállapítása szerint Weber „sötét gondolkodó” volt. Mivel felismerte a modernitás logikájának számos elemét, a felelős gyakorlat egyre nehezebbé válását a tudomány művelése és a politikai vezetés terén, valamint a demokrácia elégtelenségét a racionalizációs folyamatok veszélyes következményeinek feltartóztatásában, ezért olyan tudományos és politikai gyakorlatok kereteinek kijelölésére törekedett, melyek reményt adhatnak az emberi szellemet és szabadságot fenyegető sötétség terjedésével szemben.
Napjainkhoz hasonlóan Weber korát is a politikai és tudományos élet válsága jellemezte, melynek fontos eleme volt a liberalizmus válsága. Weber szerint Marx és Nietzsche rossz irányba indultak el, és az eszméikre alapozott bal- és jobboldali radikális tömegmozgalmak, a felelőtlen nacionalista és szocialista demagógok, továbbá a bürokratikus állam mindenhatóságát hirdető technokrácia vágyálma veszélyt jelent Németországra és egész Európára. Weber a megoldást nem a liberalizmushoz való visszatérésben, hanem a hatékony kormányzást felelős módon gyakorló politikai vezető ideáljában vélte megtalálni, aki mesteri módon képes egyensúlyozni a parlamentáris demokrácia és a forradalmi cselekvés között.
Weber műveit Brown korunk nihilizmusának szellemi és politikai következményeinek megértéséhez is segítségül hívja. Weber szerint a modernitás korában minden jelentés konstruált és nem felismert, az értékek pedig eldönthetetlenek. Másfelől viszont az intézményesült jelentéseket folyamatosan lebontják a varázstalanítás és a racionalizálás erői, és a cél helyett az eszköz válik fontossá egy instrumentálisan racionális világban. A nihilizmus legfőbb okát Weber abban látja, hogy a modernitásban a tudás, a politika és a vallás elszakadt egymástól, és ezt a szakadást nem is próbálja megszüntetni, hanem a vallási alapjától megfosztott etikai tartalommal felruházott hivatás (Beruf) fogalmán keresztül próbálja fenntartani a politikai és tudományos gyakorlatok morális korlátait. Nézete szerint a felelős cselekvés egyetlen lehetősége a nihilizmus korában paradox módon abban állhat, ha tisztában vagyunk minden jelentés konstruált mivoltával, és képesek vagyunk megfelelni a jelentésalkotás kihívásának egy mindenfajta eleve adott jelentést nélkülöző világban.
Brown ezen a ponton mutat rá a politikai kitüntetett jelentőségére Max Weber modernitás-értelmezésében. A nihilizmusban rejlő veszélyekkel, mint a közönyösség, fatalizmus, cinizmus és frivolság eluralkodásával, vagy a hatalom és az erőszak minden felelősséget nélkülöző alkalmazásával szemben a vallási és kulturális tekintély megrendülése után kizárólag a politika lehet képes értékeket artikulálni, igazolni, megvitatni és elfogadtatni. A nihilizmus korában tehát az alapértékek egyszerre képezik politikai viták tárgyát és a politikai küzdelem végső tétjét. A politizálódás maga is egyfajta tünete, a formális politikai élet pedig színpada a nihilizmusnak, ahol az a maga nyers formájában megmutatkozik, de helyszíne a nihilizmus meghaladására irányuló evilági célokra irányuló törekvéseknek is.
Az értékekről folyó küzdelem tehát Weber értelmezési keretében elválaszthatatlan a politikai lényegétől, és megszüntetése a politikai élet felszámolásával lenne egyenértékű. Weber ezt a veszélyt a bürokrácia elhatalmasodásában, a technokratikus kormányzás uralomra jutásában vélte felismerni. A politikai szféra minden nihilizmusa ellenére egyedül biztosít lehetőséget az értékekért folyó küzdelem megvívására. Az együttélés formáinak eldöntéséért a hagyományos valláserkölcsi alapok megrendülése után csak a politika területén lehet megküzdeni. A politika alapja pedig a hatalomgyakorlás kérdése, és végső eszköze az erőszak, ezért nem létezhet politikai értelemben vett semlegesség, objektivitás, sőt béke sem. Brown olvasatában tehát Weber az értékekért folyó harc lezárhatatlanságára, örökké tartó mivoltára mutat rá, és ez az értelmezés nyilvánvalóvá teszi, hogy miért tekint rá „sötét” gondolkodóként.
Brown hangsúlyozza, hogy nem mindenben osztja Weber nézeteit, és célja nem a weberi életmű kutatásához való hozzájárulás, hanem a Weberrel való együttgondolkodás napjaink zavaros világában.
A könyv első fejezete Weber politikával kapcsolatos gondolatainak tanulságait vizsgálja meg aktuális problémák vonatkozásában. A szerző Nietzsche nyomán a modernitás lényegi ismérvének az Istenbe vetett hit megrendülését, és ebből következően minden érték, cél, egység és igazság kétségessé válását tekinti, melynek során a legfőbb értékek leértékelődnek, trivializálódnak és instrumentalizálódnak, így alkalmatlanná válnak arra, hogy világnézet és erkölcsi rend alapjául szolgálhassanak. Brown a liberális demokrácia válságát is erre vezeti vissza. Véleménye szerint az élet minden területét az erő, a csalás és a manipuláció befolyásolja, az értékek devalválódnak, és hatalmi célok érdekében instrumentalizálják őket, még inkább aláásva integritásukat és érvényüket. A jog és a vallás is egyre jobban átpolitizálódnak, ami csak fokozza a nihilizmust tápláló szkepticizmust.
Weber felfogása szerint a varázstalanított világban egyedül a karizma lehet képes a mindenkori jelen adottságain túllépő jelentést felmutatni, és meghaladni az intézményesült nihilizmus hivatalnoki rutinszerűségét, és újra megtölteni a politikai életet eszmékkel és cselekvéssel. A karizmatikus vezér nem azonos a demagóggal. A karizma a világ varázslattal való újratöltését és újraformálását ígéri, és elválaszthatatlan a céltudatosság és önkorlátozás egymással feszültségben álló egységétől. Nem alapulhat az ego felnagyításán, sem nem intézményesülhet, mivel mindkettő a karizma összeomlásával jár. A karizmatikus politikus józan és felelősségteljes módon cselekszik, és a felelősségteljesség fontosabb a racionalitásnál, mert az „a cél szentesíti az eszközt”-szerű megfontoláson alapuló instrumentalizációhoz vezet, és az mindent megfoszthat eredeti értékétől.
A politika világa Weber szerint elválaszthatatlan a szervezett emberi erőszaktól, és ennek tagadása nemcsak naivitás, de felelőtlenség is. Az abszolút etika csakis antipolitikai lehet, míg a célracionális etika bármilyen eszköz alkalmazását igazolhatja az utópikus cél megvalósítása érdekében. A politika igazi etikája Webernél a meggyőződés és a felelősség etikájának összeházasításán alapul, a politikai hivatásra való alkalmasság kritériuma pedig abban áll, ha valaki minden értetlenség ellenére csak azért is ragaszkodik elveihez.
Brown szerint a mérsékelt baloldal és a liberálisok erős fenntartással viseltetnek a karizmatikus vezetés weberi koncepciójával szemben, és ezért mindeddig átengedték a terepet a jobboldali populizmus képviselőinek, pedig a politikai mobilizáció tekintetében nem lehet csak racionális megfontolásokra építeni, a tömegek megnyeréséhez az érzelmi tényezőt is figyelembe kellene venni.
A Weber által tárgyalt másik terület, a tudomány helyzetének körüljárása képezi Brown könyvének második nagy egységét. A német tudós Tudomány mint hivatás című művében a tudásra és az akadémiai világra gyakorolt nihilista befolyással szemben próbált kiutat felmutatni. A tények és értékek éles különválasztásával az utóbbiak irracionális eredetére mutat rá, és az oktatás feladatát az értékek hűvös és elfogulatlan dekonstruálásában jelölte ki, mely közvető lehet a szubjektív és a politikai területei között, de csak akkor, ha mind a szubjektivitást, mind pedig a politikát kizárjuk az oktatási intézményekből. A tudósoknak nem feladatuk az értékekkel kapcsolatos viták eldöntése, nem dönthetik el, mely értékek helyesek.
A tudomány feladata Weber értelmezési keretében a világban tapasztalható jelenségek értéksemleges vizsgálata lenne, a vizsgált jelenségek kritizálása nem megengedett, és ezáltal Brown szerint pont a tudás nihilista pusztításának ellensúlyozására kigondolt koncepció segítette elő a nihilizmus elhatalmasodását a gyakorlati problémáktól elszakított tudományosságban.
A könyvet lezáró utószóban Brown hangsúlyozza, hogy vizsgált műveiben Weber a tudást és a politikát próbálta védelmezni saját korának negatív hatásaitól, azonban paradox módon a nihilizmust erősítette a kritika és az utópia elutasításával, és az oktatás és a politikai mozgalmak összekapcsolását sem helyeselte, mert nem tartotta lehetségesnek tájékozott és politikailag elkötelezett állampolgárok tömeges kinevelését a politikai változás megvalósítása érdekében. Brown tehát elutasítja Weber konzervatív oldalát, mely szerint a tudománynak nem feladata a status quo megkérdőjelezése. Vizsgálódása célját azonban nem Weber helyretételében határozza meg, hanem tanulságok levonásában saját jelenünk megértéséhez. Számára az egyetem és a politika világa nem különülhet el élesen egymástól, az akadémiai szférában szükség van az értékek megvitatására, és a jövő minden bizonytalansága és kihívása ellenére a tisztán emberi eredetű értékek melletti elkötelezettség jelentheti az egyetlen reményt a nihilizmus meghaladására.
Wendy Brown Max Weberrel való „együttgondolkodásának” tétje abban ragadható meg, hogy lehetséges-e meghaladni a modernitás Weber által diagnosztizált nihilizmusának gyakorlati következményeit a társadalmi együttélés terén, és új evilági értékeket elfogadtatni egy transzcendens alapjaitól megfosztott világban. Brown értő Weber-olvasata helyesen mutat rá a Weber által a nihilizmus meghaladására kijelölt irány korlátjaira, azonban ő maga se képes elszakadni a tényleges egyenlőségen alapuló baloldali politikai utópia ábrándjától, és ezért a XX. század totalitárius társadalomátformáló kísérleteinek kudarca ellenére nem képes eljutni az utópisztikus célokat kitűző politikai gondolkodás emberi természettel ellentétes mivoltának belátásához. Szintén lényeges hiányossága a könyvnek, hogy a világ varázstalanítását és racionalizálását univerzális jelenségként állítja be, holott az csak a nyugati gondolkodásra jellemző. A Nyugat értékválságára egyedül a transzcendens alapokhoz való visszatérés jelenthet megoldást, és ennek mielőbbi belátása és sikeres végrehajtása menthetné meg egyedül a nyugati civilizációt az elhatalmasodott nihilizmusból logikusan következő önfelszámolástól.
Wendy Brown: Nihilistic Times. Thinking with Max Weber (Cambridge (MA) / London: The Belknap Press of Harvard University Press, 2023)
Nyitókép: Wendy Brown, forrás: Wikipédia / Politikundtheorie
