Európa új innovációs menetrendje
Európának ritkán volt annyi kiváló kutatója, ötlete és startupja, mint ma, és ritkán vesztett el annyit belőlük, mint az elmúlt években. A Bizottság szeptember 9-én erre a paradoxonra adott jogalkotási választ, amikor bemutatta az European Innovation Actet, azt a rendeletjavaslatot, amely a kutatástól a piacig, majd a határon átnyúló skálázódásig kísérné végig az európai innovációt. A jogszabály nem önmagában áll: a szélesebb versenyképességi fordulat egyik darabja, amely a kutatásfinanszírozástól a tehetségmegtartásig próbálja rendszerbe foglalni Európa válaszát a lemaradásra.
A diagnózis nem új. A Draghi-jelentés óta uniós szinten is bevett tétel, hogy Európa erős a tudásteremtésben, de gyenge a hasznosításban: az itt született ötletek túl gyakran másutt válnak gazdasági sikerré. A számok beszédesek, 2008 és 2021 között az európai unikornisok közel harmada tette át a székhelyét külföldre, túlnyomó többségük az Egyesült Államokba. A friss példák is sorjáznak: a brit Oxford Ionics az amerikai IonQ-hoz, az OrganOx a japán Terumóhoz került. A minta ismerős, Európa kiváló cégeket termel, de gyakran nem itthon finanszírozza és növeszti fel őket.
Az Innovation Act a széttagoltságot veszi célba, egyetlen keretbe rendezve azt, ami eddig 27 különböző nemzeti logika szerint működött. Három fő pillérre épül: egy közös uniós eljárásra a kutatás-fejlesztés közbeszerzésére, benne a piac előtti (pre-commercial) beszerzéssel és uniós preferenciával; egy, az EUIPO-hoz telepített kompetenciaközpontra a szellemitulajdon-alapú finanszírozás terén; valamint egy uniós szintű szellemitulajdon-értékelési keretre és IP-piactérre. A cél, hogy a közbeszerzési kapu is megnyíljon a fiatal cégek előtt, hiszen ahogy Ekaterina Zaharieva biztos fogalmaz, a startupok gyakran nem is elsősorban pénzt, hanem első vevőt kérnek.
A várható hatás nagyságrendje sem elhanyagolható. A Bizottság Közös Kutatóközpontjának becslése szerint a javaslat tíz év alatt akár 452 milliárd euró többlet-GDP-t és félmillió munkahelyet hozhat, és évente 10,2 milliárd eurónyi szellemitulajdon-alapú kockázati és hiteltőkét szabadíthat fel. A csomag a startup- és scale-up-stratégia és a versenyképességi menetrend része, a politikai felelősök pedig Ekaterina Zaharieva, az Unió első, startupokért is felelős biztosa, valamint Stéphane Séjourné ipari ügyekért felelős alelnök. Szorosan kapcsolódik hozzá a 28. jogrendszer terve is, amely egységes, uniós szintű jogi státuszt adna az innovatív cégeknek, hogy ne 27 különböző cégjog útvesztőjében kelljen növekedniük.
A javaslat mögött konkrét működési logika áll. A szellemitulajdon-piactér és az egységes értékelési keret azt a régi gyengeséget célozza, hogy egy európai mélytechnológiai cég szabadalma nehezen válik finanszírozás alapjává, miközben az amerikai és ázsiai befektetők pontosan ezt az eszközt használják. A kutatás-fejlesztési közbeszerzés egységesítése pedig arra a panaszra felel, amelyet a fiatal cégek évek óta hangoztatnak: a közszféra Európában lassan, áralapon és kockázatkerülőn vásárol, így az első referenciamegrendelés, amely egy startup számára a túlélést jelenthetné, jellemzően elmarad. Ezen a ponton az Innovation Act összeér a tehetségmegtartást célzó Choose Europe kezdeményezéssel is, hiszen a tőke és a piac hiánya ugyanúgy elűzi a cégeket, mint ahogy a rossz életpálya a kutatókat.
Kritika is akad. A konzultációba bevont startupok lassú eljárásokat, túlzott árközpontúságot és a fiatal cégekhez rosszul illeszkedő fizetési feltételeket jeleztek, elemzők pedig a párhuzamos rendszerek és a szabályozási arbitrázs kockázatára figyelmeztetnek. Közép-Kelet-Európa és Magyarország szempontjából a tét külön is éles: a piacra vitel és a skálázódás hiánya épp a felzárkózó gazdaságokban a legfájóbb, és itt dőlhet el, hogy a helyi ökoszisztémák be tudnak-e kapcsolódni az egységes innovációs piacba, vagy megmaradnak puszta ötletszállítónak.
FP10: a Parlament leteszi a voksát
Az innováció másik nagy dossziéja a jövő kutatási keretprogramja, az FP10. Szeptemberben az Európai Parlament ipari bizottsága, az ITRE, elfogadta a jelentéseit (Christian Ehler a rendeletről, René Repasi a végrehajtási programról), így októberben jöhet a plenáris mandátumszavazás, majd az év végén, jövő év elején a háromoldalú egyeztetés a Tanáccsal és a Bizottsággal. A vita tétje kettős: a költségvetés és a kormányzás. A Parlament önálló, saját lábon álló Horizont Europe-ot akar, elkülönítve a 234 milliárd eurós Európai Versenyképességi Alaptól, az Ehler-jelentés pedig a Bizottság 175 milliárdos javaslatánál nagyobb, mintegy 220 milliárdos keretet és új eszközöket (Fast Track to Excellence, European Demonstrator Scheme) sürget.
A Tanács júniusi részleges álláspontja ezzel élesen ütközik, hiszen a tagállamok több beleszólást és feszesebb költségvetést szeretnének. A magyar és a régiós olvasat szempontjából külön fontos, hogy a keret egy meghatározott hányadát, jelenleg 3,3 százalékát, a felzárkózó, úgynevezett widening-országok kutatási kapacitásának építésére szánják: épp e körül is folyik a küzdelem, hiszen minden tizedszázalék valós forrásokat jelent a régió egyetemeinek és kutatóintézeteinek. A reális menetrend így a következő: plenáris szavazás októberben, trialógus 2026 vége és 2027 eleje között, megállapodás jó eséllyel 2027-ben, hogy az FP10 2028-ban elindulhasson. A késés kockázata sem elhanyagolható, egy elhúzódó vita a program indulását és ezzel az első pályázati kiírásokat is hátráltathatja.
ERA Act: az ötödik szabadság ígérete
A harmadik szál a leendő Európai Kutatási Térségről szóló ERA Act, amelyet Zaharieva biztos „ambiciózus, de reális” javaslatként harangozott be, és amelyet 2027-ről előrehozott 2026-ra, hogy még a jelenlegi mandátum alatt elfogadható legyen. A cél a kutatás valódi egységes piaca: olyan tér, ahol a tudás, a kutató és a finanszírozás a határokon átnyúlva, jogi akadályok nélkül áramlik. A javaslat várhatóan minimumkövetelményeket állít a kutatói életpályára, mert a jelenlegi valóság a bizonytalanság: a határozott idejű szerződések, a hiányos társadalombiztosítás és a bonyolult vízum- és mobilitási eljárások különösen a pályakezdő és a harmadik országból érkező kutatókat sújtják. A csomag emellett a kutatók és a tudás szabad mozgását, a gyakran emlegetett „ötödik szabadságot”, valamint a kutatásbiztonság jogi keretét is rendezné a nem kívánt technológiatranszfer és a rosszhiszemű külső befolyás ellen, kiegészítve a nyílt tudomány és a tudományos szabadság garanciáival.
Ez a javaslat köti össze a másik kettőt: hiába a piacra vitel új eszköztára, ha a tehetség és a tudás nem tud szabadon áramlani. Épp ezen a ponton találkozik a versenyképességi és a felzárkózási napirend, amely Közép-Kelet-Európa és Magyarország számára a legfontosabb kérdés, hiszen a régió akkor jár jól, ha a közös kutatási térben nemcsak forrást kap, hanem a tehetségét is meg tudja tartani.
A három javaslat együtt olvasva egyetlen ívet rajzol ki: a Draghi-jelentés versenyképességi diagnózisa most ölt jogszabályi formát, a kutatás finanszírozásától a piacra vitelen át a tehetség szabad mozgásáig. Az igazi kérdés már nem a helyzetértékelés, hanem a végrehajtás, és hogy a közép-kelet-európai, köztük a magyar innovációs ökoszisztéma nézőként vagy szereplőként éli-e meg az európai innovációs piac megszületését.
Végül egy friss, magyar vonatkozású fejlemény, amely mindhárom szálhoz kapcsolódik. A Bizottság szeptember 23-án javaslatot tett a Tanácsnak arra, hogy a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek kutatói és hallgatói újra teljes körű hozzáférést kapjanak a Horizon Europe-hoz és az Erasmus+-hoz, egyúttal mintegy 4,2 milliárd euró kohéziós forrás is feloldódhat. A Bizottság a Magyarország által szeptember 9-én bejelentett intézkedéseket értékelve arra jutott, hogy az érintett hiányosságok, például a közbeszerzés, a korrupcióellenes keret és az összeférhetetlenség terén, orvoslásra kerültek. A döntés még a Tanácsnál van, de ha megszületik, a magyar kutatók épp akkor kapcsolódhatnak vissza az európai kutatási térbe, amikor annak új jogi kerete, az ERA Act is formálódik.
Nyitókép forrása: vectorfusionart / depositphotos.com
