Noha a többéves pénzügyi kerettervek (Multiannual Financial Framework) elfogadása sohasem volt az európai uniós döntéshozatal rutinfeladata, 2025 nyarán, amikor az Európai Bizottság bemutatta a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó tervezetét, rögtön érezni lehetett, hogy még a szokásosnál is bonyolultabb egyeztetések következnek.
Az eddigi MFF-tervezetek körüli viták jórészt a költségvetés főösszege, annak növelésnek mértéke, illetve az egyes szakpolitikákat megillető összegek körül zajlottak. A költségvetés mérete a föderalista / szuverenista, illetve a befizető / költségvetés-függő országok dimenziójában bírt jelentőséggel. Az MFF összegének növelését általában a föderális Európát szorgalmazó politikusok és uniós intézmények, valamint az uniós költségvetés támogatásaitól függő országok szorgalmazták. Velük ellentétben a nettó befizetők, valamint a kormányközi Európa hívei az összes szinten tartását, esetleges csökkentését tartották volna jónak.
Hasonlóképpen, a szakpolitikák támogatásának mértéke egyben azok helyét is kijelölte az európai belpolitika napirendjén. Éppen ezért a programok támogatása és annak mértéke komoly politikai üzenettel is bírt az országok és az intézmények számára.
A Bizottság által tavaly nyáron bemutatott tervezet a szokásoktól eltérően három fronton is összecsapásokat generált. Az első a költségvetés szerkezetét érinti azzal, hogy a hagyományos szakpolitikai finanszírozás helyett négy nagy alapot hoz létre, megszüntetve olyan nagy hagyományú – és a tagállamok által fontosnak tartott – szakpolitikák önálló fejezeti finanszírozását, mint például a közös mezőgazdasági- és vidékfejlesztési politika vagy a kohéziós politika.
Ez a terv rögtön kiváltotta az úgynevezett kohéziós országok tiltakozását, melyek a számukra létfontosságú szakpolitikák elsorvadásának első jelét látták a Bizottság javaslatában. A következő pont, ami konfliktust váltott ki a tagállamok és az uniós intézmények között, a pénzügyi keretterv főösszege. A Bizottság javaslata 2.000 milliárd eurós költségvetést tartalmaz, hangsúlyozva, hogy ehhez nemcsak a tagállami befizetések, hanem a saját bevételek növelése is szükséges. A nettó befizető tagállamok ezzel szemben a kiadások csökkentésének és a fokozottabb ellenőrzésnek a jelentőségét hangsúlyozzák.
Végül a harmadik konfliktusmező ezekhez a kérdésekhez kötődően a centralizáció és a tagállami beleszólás kérdésben jelenik meg. A tagállamok jelentős része úgy látja, hogy a Bizottság az új szerkezettel és a megnövelt összegű költségvetéssel – támaszkodva az Európai Parlament követeléseire – valójában a saját hatalmát akarja kiterjeszteni a tagállamok kárára, és így utat nyit a centralizáltabb, az uniós intézmények által uralt Európai Unió felé.
Az így kialakult érdekstruktúrában három nagy csoport áll ellentétben egymással. A kohéziós országok nem értenek egyet a szerkezettel, el tudják fogadni a megemelt főösszeget, ha az nem az ő megnövelt befizetéseiket, hanem saját forrásokat takar, és megosztottak politikai nézeteiknek megfelelően a centralizáció kérdésében.
A nettó befizetők megosztottak a szakpolitikai átalakítás kérdésében, ellenzik a költségvetés összegének növelését és az ellenőrzés erősítésére hívják fel a figyelmet, és általában ellenzik a centralizációt. Az uniós intézmények közül pedig a Bizottság és az Európai Parlament mindháromban az eredeti tervezetben szereplő javaslatokat támogatja.
Az ír elnökség eltökélt szándéka, hogy 2026 végére megállapodást érjen el, hiszen 2027 a francia és a németországi választások miatt fokozott kockázatokat hordoz. A politikai idénynyitónak is nevezhető, szeptember 3–4-i dublini informális miniszteri tanács ugyanakkor nem hozott áttörést. Olyannyira, hogy Piotr Serafin költségvetési biztos is elismerte, hogy nagy volt a feszültség a tagállamok között a tanácskozás során.
A Bizottság erőfeszítéseivel párhuzamosan Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke európai körútján próbálja szondázni a tagállamok véleményét, hogy aztán az Általános Ügyek Tanácsának szeptember 22-i ülésén a miniszterek az ír elnökség irányításával ismét nekifussanak a magállapodás megkötésének.
Nyitókép forrása: AndrewLozovyi / depositphotos.com
