És miért nem lesz egyszerű dolga?
Az uniós költségvetés jövőjéről szóló tárgyalások része egy új mutatórendszer, amely a támogatott gazdálkodók számától az „európaiösszetartozás-érzésig” mindent mérni fog. Az ír elnökség előtt álló feladat ezért nem csupán pénzről szól – hanem arról is, hogy ki dönti el, mi számít „jó teljesítménynek” Brüsszelben.
Ciprus után 2026 második felében Írország vette át a Tanács soros elnökségét, amely Litvániával és Görögországgal alkotja az elnökségi triót. Az ír elnökség munkájának mottóját az „Erő az egységben” adja, amelynek három fontos pillére van: a versenyképesség növelése, és az uniós értékek megerősítése, valamit az EU biztonságának megőrzése. A versenyképesség területén elsődleges célul a szabályozási teher csökkentését tűzték ki, elsősorban az úgynevezett „Omnibus” egyszerűsítési csomagokon keresztül. A második prioritás az egységes piac további integrációja, vagyis az „EU Inc.” javaslat kidolgozása és napirendre tűzése, amely a vállalkozásindítást és -bővítést kívánná megkönnyíteni uniós szinten. Ide tartozik a Megtakarítási és Beruházási Unió felgyorsítása is, amely az európai tőke mozgósítását célozná produktívabb beruházások felé. A harmadik terület a kereskedelempolitika és a gazdasági biztonság, a „támogatás–védelem–partnerség” hármas elve mentén. Ez a gyakorlatban az ellátási láncok rezilienciájának erősítését jelenti az egyre bizonytalanabb geopolitikai környezetben. Negyedikként az energiaátmenetet említik, az európai hálózatfejlesztési csomag lezárásával és egy energiabiztonsági csomaggal a láthatáron. Az ötödik pillér a digitális átállás és a mesterséges intelligencia területe: ide tartozik egy tervezett MI-csúcstalálkozó, valamint a tenger alatti távközlési kábelek biztonságának és beruházásainak felkarolása. Mindezek mellett az elnökség támogatná a fenntartható mezőgazdaságot és halászatot, az Erasmus+ program oktatási mobilitását, illetve a félvezető- és biotechnológiai beruházásokat is – vagyis a versenyképességi napirend a gyakorlatban szinte minden szakpolitikai területet érint, ami önmagában jelzi, mekkora súlyt fektet rá Dublin.
A költségvetési tárgyalások jelenlegi állása
Bár az ír elnökség külön nem említi prioritásként, de az uniós versenyképességi célok elérése nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e időben tető alá hozni a 2028–2034-es MFF-et, amelyet számos tagállam még a franciaországi elnöki választások előtt, vagyis 2027 tavasza előtt szeretne megszavazni. Az ír elnökség ugyan csak 2026 végéig tart, de így is nagy feladat hárul rá, hogy előmozdítsa a tárgyalásokat, azzal a végső céllal, hogy mielőbb megszülethessen az átfogó politikai megállapodás.
A sietséget mi sem mutatja jobban, mint a 2026-os év júniusa, amely e tekintetben rendkívül sűrű időszaknak bizonyult. A Ciprusi Elnökség június 11-én nyújtotta be a felülvizsgált „tárgyalási dobozt”, amely már konkrét számadatokat is tartalmazott, majd június 18–19-én az Európai Tanács ülésén a tagállami vezetők ennek alapján folytattak eszmecserét. Eközben a Tanács több ágazati programról is részleges álláspontot fogadott el, ami felhatalmazást ad az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások megkezdésére. Ilyenek például a nemzeti és regionális partnerségi tervek (NRPP) új rendszere, az Európai Versenyképességi Alap (ECF), a Globális Európa külső finanszírozási eszköz, a Horizon Europe kutatási keretprogram, a kohéziós alapok (ERFA, Kohéziós Alap, Interreg, ESZA+), valamint az igazságügyi program. Ezek együttesen a jövő évtized uniós költségvetésének gerincét adják, így nem túlzás azt állítani, hogy a nyár folyamán a Tanács gyakorlatilag lerakta a tárgyalási alap nagy részét. Az ír elnökség várhatóan ugyanezt az erőltetett munkát fogja tovább vinni. A folytatás most a Parlamenttel való intézményközi egyeztetéseken múlik. A cél, hogy 2026 végére megszülethessen a politikai megállapodás, 2027-ben fogadják el a jogszabályi aktusokat, és a források 2028 januárjától zökkenőmentesen eljussanak a kedvezményezettekhez. Ismerve a korábbi MFF-ciklusok történetét, ez a forgatókönyv leginkább optimista alapesetnek tekinthető – a hasonló tárgyalások gyakran csúsznak, és a jelenlegi geopolitikai és költségvetési feszültségek fényében ez most sem zárható ki.
A teljesítménymérési keret: bürokráciacsökkentés vagy új adminisztratív teher?
A június 26-án elfogadott teljesítménymérési keretről szóló rendelet (performance framework regulation) talán a legkevésbé látványos, ám hosszú távon az egyik legmeghatározóbb eleme a csomagnak. Deklarált célja, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának nyomon követését, mérését és értékelését egységesítse. Vagyis, hogy a jövőben ne 30–40 különböző jelentéstételi logika szerint fusson a rendszer, hanem egy közös keret mentén.
A rendelet egységesíti az úgynevezett horizontális elveket, mint például a „jelentős károkozás elkerülése” (DNSH) környezetvédelmi elv vagy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, valamint bevezet egy háromszintű „uniós együttható” rendszert (0%, 40%, 100%) a kiadások klíma-, környezet- és szociálpolitikai hozzájárulásának számszerűsítésére. Mi több, egy egységes intervenciós terület-listát és teljesítménymutató-készletet alkotott meg. Az egyik legkézzelfoghatóbb újítás talán a 2028-ra ígért „egységes kapu” (Single Gateway) lesz: egy nyilvánosan elérhető weboldal, amely egy helyen mutatná be a költségvetés végrehajtását, a pályázati lehetőségeket és a kedvezményezettek adatait. Az „egyszeri adatszolgáltatás” elve pedig – legalábbis a szándék szintjén – a párhuzamos jelentéstételi kötelezettségek felszámolását célozná.
A mutatók listája (a rendelet I. melléklete) meglehetősen részletes: a mezőgazdaságban a támogatott fiatal gazdálkodók számától az elkerült üvegházhatásúgáz-kibocsátásig, a digitális átállásban a gigabit-hálózatba bekapcsolt ingatlanok számától a szabadalmi bejelentésekig, a közigazgatásban az érintettekkel való konzultálásig terjed a paletta. Ez a részletesség egyfelől dicséretes törekvés az átláthatóságra, másfelől viszont felveti a kérdést: vajon egy ilyen mennyiségű és mélységű adat begyűjtése és nyomon követése nem éppen azt az adminisztratív terhet termeli-e újra, amelyet a rendelet állítólag csökkenteni hivatott? A mutatók pontos módszertanát egyébként a Bizottság csak 2026. november 1-jéig dolgozza ki a tagállamokkal konzultálva – ami azt sugallja, hogy a rendszer részletei valójában még csak formálódóban vannak, miközben a nagy elvi keretet már elfogadták.
Ahol a viták várhatók
Néhány mutató és mechanizmus különösen vitatható. Elsőként említhetők a szubjektív, önbevalláson alapuló mutatók: az Erasmus+ vagy az ifjúsági mobilitási programok esetében például az egyik sikerkritérium azon résztvevők aránya, akik úgy érzik, nőtt az „európai összetartozás érzésük”. Ez a fajta „puha” indikátor módszertanilag nehezen számszerűsíthető, és akár a politikai indoktrináció gyanúját is felvetheti. Hasonlóan érzékeny terület a demokratikus részvétel mérése azon az alapon, hogy a polgárok mennyire érzik úgy, „számít a hangjuk” – ezt jellemzően kérdőíves felmérésekkel mérik, aminek megbízhatósága önmagában is vita tárgya lehet.
Másodikként a különleges adatkategóriák kezelése érdemel figyelmet. A rendelet lehetővé teszi bizonyos személyes, sőt különleges kategóriájú adatok (például etnikai származás vagy egészségügyi állapot) felhasználását egyes mutatók kiszámításához. A romák, fogyatékossággal élők vagy menekültek integrációját mérő indikátorok hasznossága vitathatatlan a szakpolitika szempontjából, ugyanakkor adatvédelmi aggályokat és – paradox módon – éppen a célzott csoportok megbélyegzésének kockázatát is felvetik. Hasonlóan kényes a nemi alapú erőszak áldozatainak számának nyomon követése, ahol sem az adatok begyűjtése, sem azok közzététele nem egyszerű és rendkívül kényes személyiségjogi kérdéseket vet fel.
Harmadrészt a „sebezhetőség” fogalmának mérése is éles viták tárgya lehet. Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS2) lakossági terheinek ellensúlyozására bevezetett mutatók, mint például a sebezhető háztartások energiaszegénységből való kimozdulása kritikus fontosságúak. Csakhogy a „sebezhetőség” definíciója és mérési módszertana tagállamonként eltérhet, így könnyen kelthet igazságtalansági érzetet azokban a régiókban, ahol szigorúbb kritériumokat alkalmaznak. Negyedikként a migrációs politika hatékonysági mutatóit érdemes kiemelni: a ténylegesen visszatérők száma vagy a kiadott visszatérési határozatok aránya biztosan éles vitát váltanak majd ki. Végül a nemek közötti egyenlőség mérésére bevezetett pontozási rendszer (0, 1, 2 pontszám) is kérdéseket vet fel különösen olyan, látszólag távoli szakpolitikai területeken, mint az infrastruktúra-fejlesztés, ahol a forráselosztás egy ilyen mutatótól való függése sokak számára erőltetettnek tűnhet.
Amit az EU sikerként adhat el
A várható viták ellenére a keretrendszer számos olyan elemet is tartalmaz, amely vélhetően szélesebb társadalmi elfogadottságra számíthat. Az „egységes kapu” gondolata önmagában szimpatikus lehet a polgárok szemében, hiszen egy helyen lehetne átlátni, hova és milyen eredménnyel jutnak el az uniós források. A nemek közötti egyenlőség egységes mérési módszertana, a környezetvédelmi DNSH-elv érvényesítése, valamint a munkakörülményekre és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeire való hivatkozás mind olyan alapelvek, amelyek nehezen vitathatók. Ráadásul a mutatók között számos, a mindennapokhoz közvetlenül kapcsolódó terület szerepel: a támogatott rákszűréseken részt vevők száma, a szegénység és hajléktalanság elleni küzdelem indikátorai, a munkahelyteremtés – különös tekintettel a nőkre és fiatalokra –, vagy éppen az energiaszegénységben élő háztartások támogatása. Ezek olyan, jól érzékelhető életminőségi hatások, amelyek mögé politikai táboroktól függetlenül is könnyebb felsorakozni.
Összességében úgy tűnik, a legnagyobb elfogadottságra azok az intézkedések számíthatnak, amelyek egyszerre csökkentik a bürokráciát – az „egyszeri adatszolgáltatás” elvén keresztül –, és amelyeknél egyértelműen látszik, hogyan javítja az uniós forrás a mindennapi életminőséget, a biztonságot vagy a környezet állapotát. Mindezt összevetve az ír elnökség előtt egy kettős feladat áll: egyszerre kell lezárnia egy rendkívül technikai, ám politikailag korántsem semleges tárgyalási folyamatot, és közben olyan mutatórendszert elfogadtatnia, amely a szándék szerint az átláthatóságot szolgálná, a gyakorlatban azonban maga is új törésvonalakat nyithat a tagállamok és a társadalmi csoportok között. A következő tárgyalások nem csupán számokról fog szólni, hanem arról is, mennyire sikerül az uniós költségvetést egyszerre hatékonnyá, átláthatóvá és politikailag elfogadhatóvá tenni.
Ez az egész teljesítménymérési keret Magyarország szempontjából nem elvont adminisztrációs gyakorlat, hanem közvetlen tétje van a hazai fejlesztéspolitikának. A következő hónapok vitái az 2028–2034-es MFF kapcsán azt is meghatározzák, mekkora forrás jut majd például magyar kohéziós vagy vidékfejlesztési programokra. Fontos, hogy a kifizetéseket az Európai Bizottság saját megfogalmazása szerint is a feltételességi mechanizmus fogja keretbe szorítani, amely a jogállamisági kritériumok, valamint a teljesítménymérési keretek teljesítéséhez kötik a hozzáférést. Az új teljesítménymérési keret, amely a mutatókon és „uniós együtthatókon” keresztül fogja mérni, hova és milyen hatással jutnak el az uniós pénzek, olyan témákat is érint, amelyek Magyarországon különösen érzékenyek lehetnek. A menekültek integrációját mérő mutatók, illetve a nemek közötti egyenlőség pontozásos rendszere olyan szempontokat emelnek be a forráselosztásba, amelyek a hazai politikai diskurzusban rendre vitatottnak számítanak. Ezzel párhuzamosan a migrációs hatékonysági mutatók (visszatérési arányok, kiadott határozatok száma) olyan terület, ahol Magyarország álláspontja a szigorúbb határvédelem irányába mutat, így itt a keretrendszer módszertana akár szövetségesre is találhat a magyar kormányban. Összességében tehát a magyar érdek két, egymással nem teljesen összeegyeztethető szálon fut: egyfelől a források nagyságának megőrzése és a feltételesség lazítása, másfelől bizonyos társadalompolitikai mutatók tartalmi elutasítása. Ez a kettősség valószínűleg az őszi tárgyalási szakaszban is meghatározó marad.
Nyitókép forrása: European Union
