Sorkötelezettség az EU tagállamaiban
Évtizedeken keresztül azt gondoltuk, már a múlté… az utóbbi években, főként Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója óta azonban a sorkatonaság gondolata fokozatosan ismét az európai, uniós és globális politika homlokterébe került. Ahogy az EU védelmi politikája folyamatosan fejlődik, új beszerzési kezdeményezésekkel és a védelmi ipar megerősítésével párhuzamosan vita bontakozik ki az EU fegyveres erőiről az EU közös biztonság- és védelempolitikájának (KBVP) kontextusában.
Közös védelem – az unió felzárkózási kísérlete
A 2022-ben indult orosz–ukrán háború, illetve az általános geopolitikai bizonytalanság sok államot arra késztet, hogy újraértékeljék haderő- és védelmi stratégiájukat. A transzatlanti kapcsolatokat megingató, Donald Trump beiktatásával és JD Vance alelnök februári müncheni beszédével egyre konkrétabbá váló fenyegetés Európát cselekvésre kényszeríti. Azonban itt nem csupán „számháborúról” van szó, hiszen az európai haderőnek nemcsak anyagi megerősítésre, illetve összehangolt, közös cselekvésre van szüksége, hanem az amerikai gyámságtól való függetlenedésre is.
A 2025 márciusában meghirdetett ReArm Europe Plan / Readiness 2030 védelmi fejlesztési programok az EU teljes operatív védelmi képességét célozzák 2030-ig. Az egyes tagállamok lendületes újrafegyverkezésbe kezdtek. Az EU-n belül egyedüliként atomfegyverrel rendelkező Franciaország nukleáris ernyőjének kiterjesztésével igyekezett részben az amerikai fenyegetőzés kontextusában, részben pedig az egységes európai fellépés megerősítésének érdekében fellépni.
Mindezen lépések ellenére a közös európai védelem még a mai napig nem tűnik lehetségesnek. Miközben az európai katonai költségvetések történelmi csúcsokat érnek el, az európai védelmi szektor ígérete továbbra sem valósul meg. Az ipari széttöredezettség, a nemzetek közötti rivalizálás és a közös irányítás hiánya megakadályozza egy kontinentális katonai szektor beágyazódását. A tendencia ugyanakkor egyértelmű: a globális katonai kiadások 2024-ben elérték a 2718 milliárd dollárt, ami reálértéken 9,4%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, és ez egyben a legnagyobb éves növekedés a hidegháború vége óta.
Ez év júniusában a NATO-tagállamok megállapodtak abban, hogy védelmi és biztonsági kiadásaikat a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékára emelik. De a megnövelt kiadások önmagukban, a szükséges emberi erőforrások nélkül alááshatják Európa katonai felkészültségét.
Ez a változás a katonai besorozás témáját a kontinensen politikai vita tárgyává tette.
Kötelező katonai szolgálat az egyes tagállamokban
Az EU-ban jelenleg 9 tagállamban van aktív kötelező katonai szolgálat: Ausztria, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia és Svédország. A legtöbb esetben az egyes országok földrajzi pozíciója a meghatározó tényező: Oroszország közelsége, illetve közös határ (Finnországot több, mint 1000 km-es határvonal választja el keleti szomszédjától), illetve Ciprus és Görögország esetében Törökország közelsége.
Több tagállamban (Ausztria, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország) a kötelező katonai szolgálat megszakítás nélkül létezett. Egyes országok pedig az elmúlt 10 évben vezették vissza a sorkatonaságot, miután korábban megszüntették: a balti államokban, miután Oroszország 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, Litvánia volt az első ország, amely 2015-től visszaállította a kötelező katonai szolgálatot. Ez a szolgálat most kilenc hónap a 19 és 26 év közötti férfiak számára. Lettország 2024-ben követte a példát, 12 hónapos szolgálattal a 18 és 27 év közötti férfiak számára, amelyet sorsolás útján osztanak ki. A szintén Oroszországgal szomszédos Észtország nyolc–tizenegy hónapos szolgálatot ír elő a 18 és 27 év közötti férfiak számára, míg Finnországban a 18 és 30 év közötti férfiak hat hónap és egy év közötti szolgálatot teljesítenek. Lettország 2023-ban szavazta meg újra a kötelező szolgálatot: a 18–27 éves férfiaknak 11 hónap katonai vagy nemzetőrségi szolgálatot kell teljesíteniük.
A kötelező katonai szolgálat az érintett országokban különböző kritériumok szerint szerveződik: Svédországban, Dániában és Norvégiában a nőkre ugyanúgy vonatkozik a kötelező katonai szolgálat, mint a férfiakra. A szolgálat jellege és időtartama országonként eltér — például Svédországban 9–15 hónapos sorkatonaság van. Dél-Európában Görögország 9–12 hónapos szolgálati időszakot ír elő, míg Ciprus 14 hónapos időtartamot határoz meg. Végül Ausztria megtartotta a 6 hónapos szolgálati időszakot, amelyet egy 2013-as népszavazás is megerősített.
Az Európai Unió 17 országa jelenleg nem alkalmazza a kötelező katonai szolgálatot. Néhány ország évtizedekkel ezelőtt eltörölte, például Luxemburg (már 1967-ben), Belgium (1994), Franciaország (1996) és Hollandia (1997).
A sorkatonaság tervezett visszaállítása
A háborús fenyegetettség érzése dominálta több további tagállam esetében is újra napirendre került a sorkatonaság visszaállításának gondolata.
- Horvátország parlamentje 2025 októberében döntött a sorkatonaság visszaállításáról: 2008-ban szüntették meg; az új rendszer szerint 2026 januárjától két hónapos alapkiképzést vezettetnek be.
- Lengyelországban a kormány 2025. november 5-én indított kísérleti projektet az egyetemes és önkéntes katonai kiképzésre. Ez a kezdeményezés egy szélesebb körű, a hatóságok által vezetett program része. Donald Tusk miniszterelnök már 2025 márciusában is hasonló munkáról beszélt, becslése szerint Lengyelország 2027-re elérheti az évi 100 000 önkéntes kiképzési kapacitását.
- Franciaországban 1997-ben, Jacques Chirac elnöksége idején szüntették a megkötelező katonai szolgálatot. 2018-ban elnökségének második évében Emmanuel Macron felveti a sorkatonai kötelezettséget, azonban ezt költségvetés hiányában ekkor nem szavazzák meg. 2019-ben vezették be a nemzeti egyetemes szolgálatot (SNU), de önkéntes alapon. A 15 és 17 év közötti francia fiataloknak szánt négyhetes program inkább a közszolgálathoz hasonlított, miközben katonai vonatkozásokat is magában foglalt. A kötelező katonai szolgálat visszaállítása (férfiak és nők számára) jelenleg évi 15 milliárd eurós költségvetést jelentene a francia Stratégiai és Terv-bizottság (Haut-Commissariat à la Stratégie et au Plan) nemrégiben közzétett szakpolitikai feljegyzése szerint.
- 2025. augusztus 27-én a német kormány elfogadott egy törvénytervezetet az önkéntes katonai szolgálat létrehozásáról, amelynek célja 100 000 tartalékos katona toborzása 2030-ra, és a német fegyveres erők létszámának növelése. Friedrich Merz kancellár legutóbbi kijelentése szerint „a Bundeswehrnek vissza kell térnie társadalmunk középpontjába”, illetve hogy „hiba volt – ahogy azt ma már látjuk is – felfüggeszteni a kötelező katonai szolgálatot.”
Általánosan elmondható, hogy ezen országok esetében a cél gyakran nemcsak a jelenlegi létszámnövelés, hanem tartalékos állomány és civil–katonai készültség kialakítása a válságokra való gyors reagálás érdekében.
A társadalmi támogatottság kérdése
Egy 2025-ös felmérés szerint több uniós országban — például Franciaország, Németország és Lengyelország — a többség támogatja a kötelező hadkötelezettség visszaállítását. Franciaországban az önkéntes katonai szolgálat ötletét a lakosság 62%-a támogatja. Ugyanakkor a támogatottság – érthető módon – kisebb az ifjúság (18–29 évesek) körében.
Az EU-tagállamok között eltérő modell van: vannak, akik univerzális sorkatonaságot, mások szelektív, sorsoláson alapuló behívást gyakorolnak.
Miközben Európa évtizedek óta a legkomolyabb biztonsági próbával néz szembe, a kormányok nemcsak a védelmi költségvetésüket gondolják újra, hanem a hétköznapi polgárok szerepét is a kontinens védelmében.
Akár kötelező szolgálatról, akár önkéntes modellekről, akár valami teljesen újról van szó, az elkövetkező évek valószínűleg átalakítják a civilek és a hadsereg közötti kapcsolatot az egész EU-ban.
Kérdéses azonban az, hogy a kizárólag hagyományos hadi stratégián alapuló sorkatonaság releváns választ jelenthet-e a korunkat jellemző hibrid háborús időszakban?
Nyitókép forrása: sezerozger / depositphotos.com
