Ítéletet hozott az Európai Bíróság a paksi erőműfejlesztés ügyében
Közel egy évtized hosszú jogvita után csütörtökön döntést hozott a legfőbb uniós ítélkezési fórum a Paks II. projekt állami támogatása ügyében. Noha mind az Európai Bizottság, mind a Törvényszék korábban jogszerűnek ítélte az ügyletet, az Európai Bíróság mostan meghozott, a bizottsági határozat megsemmisítéséről szóló döntése után az egész eljárás kezdődhet elölről.
A paksi atomerőmű-fejlesztés Magyarország történetének legnagyobb energetikai beruházása. A projekt nem pusztán pénzügyi szempontból jelentős, de egy olyan stratégiai elképzelésösszesség része, amely az energiahordozókban éppenséggel nem bővelkedő hazánkat sokkal biztonságosabb, energetikai szempontból szuverénebb, vagyis röviden szólva „jobb” helyzetbe tudná hozni. A multipolárissá váló és fegyveres konfliktusoktól egyre inkább terhelt korunkban, ennek nyilvánvalóan kiemelt jelentősége van. Illetve lenne, mert az Európai Bíróság múlt heti döntése, amely a projekthez nyújtani kívánt állami támogatást megengedő bizottsági határozatot megsemmisítette, bár közvetlenül nem akadályozza, azonban újabb, várhatóan hosszas jogi körökkel bővíti a fejlesztés sorsát.
Az ügy messzi múltra tekint vissza, amelyet érdemes áttekinteni, nemcsak azért, hogy jogi értelemben tisztán lássunk, de azért is, hogy érezzük, milyen lassú tud lenni az európai jogszolgáltatás, s ez milyen nehézségeket tud gördíteni a tagállamok fejlesztései elé.
Közel tizenkét évvel ezelőtt, 2014 januárjában került sor a paksi atomerőmű megépítéséről szóló államközi szerződés megkötésére. A szerződés szerint Magyarország két új nukleáris reaktorblokkot kíván építeni, amelyek tulajdonosa és üzemeltetője az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. lesz. A fejlesztés célja Pakson további, legalább 2000 MW nukleáris alapú villamosenergia-termelő kapacitás csatasorba állítása, amelyek a közben elöregedett, korábbi blokkok kiváltását is célozzák. A fejlesztés energetikai súlyának érzékeltetése végett: Pakson jelenleg négy reaktorblokk üzemel, összesen 2000 MW beépített teljesítménnyel, amelyek a magyar villamosenergia-termelés 53%-át adják. Következésképpen a Paks II. beruházás hazánk villamos energiájának több mint felét tudná (és kellene) biztosítani. A megállapodások része továbbá, hogy Oroszország 10 milliárd euró hitelkeretet biztosít a projekt megépítéséhez, míg Magyarország 2,5 milliárd euró forrást nyújt az építkezéshez.
Az Európai Bizottság a projekt állami támogatásának uniós jogi megfelelősége tárgyában még 2014 márciusában vizsgálatot indított, majd a Magyarországgal való több mint háromévnyi információcserét és tárgyalást követően 2017 elején határozatot[1] hozott, amelyben a fejlesztéssel kapcsolatos támogatási programot az uniós jogszabályokkal összhangban lévőnek találta.
Nem mindenki örült azonban ennek. Ausztria (több, a megújuló energetikai szektorban tevékeny osztrák vállalattal közösen) már a Bizottság előtti eljárásban hangot adott ellenérzéseinek, hivatkozva többek között arra, hogy a nukleáris technológia „elavult”, s új atomenergetikai fejlesztésnek nincs helye az Európai Unió területén, az engedélyező bizottsági határozatot pedig 2018-ban a Törvényszék előtt meg is támadta, kérve annak megsemmisítését. Az a helyzet állt tehát elő, hogy a magyar fejlesztést közvetetten az Európai Bizottságnak kellett védenie (hiszen az ő határozatát támadta meg Ausztria), ami önmagában is egy pikáns helyzet. Hozzá kell tenni, hogy Ausztria mellett egyetlenegy ország, nevezetesen a Luxemburgi Nagyhercegség állt ki, míg a Bizottság mellett, Magyarországon túl, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Szlovákia és Lengyelország is beavatkozott. A Törvényszék további több mint négyévnyi pereskedés után az osztrák keresetet elutasította, s átmenetileg úgy tűnt, a fejlesztés zavartalanul folytatódhat.
Ausztria azonban nem engedett. Fellebbezést nyújtott be a Törvényszék határozatával[2] szemben, s több jogalapon is kérte annak hatályon kívül helyezését az Európai Bíróságtól. Az egyik felhívott jogalap az volt, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az európai jogot, amikor azt állapította meg, hogy önmagában az, hogy a paksi beruházás kapcsán nem folytattak le közbeszerzési eljárást (tudniillik a nemzetközi szerződés alapján jelölték ki a fejlesztést tervező és kivitelező vállalkozót[3]), nem sérti az uniós jogot.
A fellebbezési eljárásban az Európai Bíróság a Törvényszéktől eltérően foglalt állást. Múlt héten csütörtökön kihirdetett és további jogorvoslattal már nem támadható ítéletében kimondta, hogy az Európai Bizottságnak vizsgálnia kellett volna a paksi projekt uniós közbeszerzési szabályokkal való összeegyeztethetőségét is, az ugyanis elválaszthatatlan az állami támogatási szabályoknak való megfelelésről való döntéstől. Amennyiben pedig a Bizottság ott jogsértést állapított volna meg, a projekthez nyújtani kívánt állami támogatást meg kellett volna tiltania. Bár az ítélet közvetlenül semmilyen hátrányos jogi rendelkezést nem tartalmaz Magyarországra nézve, annak közvetlen következménye, hogy az Európai Bizottságnak ismételten le kell folytatnia az állami támogatási eljárását, immár a közbeszerzési megfelelőségre is tekintettel.
Az EU és Magyarország szempontjából a nagy kérdés, hogy jól működő gazdasági közösségről tanúskodik-e az, hogy egy, az Unió központi ügyintézéséért felelős szerv, a „szerződések őre”, az Európai Bizottság 2017-ben határozatot hozott egy tagállam energiaellátása és energiabiztonsága szempontjából kritikus jelentőségű projekt jóváhagyásáról, s ezt a döntést most, ennyi idő után még csak nem is egyszerűen felülbírálják, hanem a Bizottságot új eljárásra utasítja az uniós Bíróság. Vajon egy újabb évtizedes procedúra kezdődik? Miközben az EU minden lehetséges fórumon a (számos más okból, így például versenyképességi oldalról is erősen vitatható) zöldenergiát propagálja, az uniós szervek évtizedekig tarthatják teljes bizonytalanságban Magyarországot egy éppen ezt a célt, tudniillik a biztonságos és tiszta energiára való átállást szolgáló beruházásának megvalósíthatósága és megvalósításának feltételei kapcsán. A helyzet nem energiáról, hanem sokkal inkább enerváltságról tanúskodik. Az EU globális versenytársai pedig ismét egy lépéssel előrébb kerültek.
Források
[1] Európai Bizottság 2017.
[2] Az Európai Unió Törvényszéke 2022.
[3] A szerző megjegyzése.
Felhasznált irodalom
Kende Tamás szerk. (2025): Bevezetés az Európai Unió politikáiba. Budapest: ORAC–ELTE.
Craig, Paul – De Burca, Gráinne (2024): EU Law: Text, Cases and Materials. 8. kiadás. Oxford: Oxford University Press. Online
Az Európai Unió Törvényszéke (2022): Az Osztrák Köztársaság kontra Európai Bizottság (T-101/18. sz. ügy), az Európai Unió Törvényszékének ítélete, 2022. november 30. ECLI:EU:T:2022:728. Online
Európai Bizottság (2017): A Bizottság (EU) 2017/2112 határozata (2017. március 6.) a Magyarország által a paksi atomerőmű II. beruházásának támogatására tervezett SA.38454 (2015/C, ex 2015/N) számú állami támogatási intézkedésről. Online
Nyitókép forrása: Barna Rovács (Rovibroni) / Wikimédia
