Otthon Start és az uniós kohéziós politika
Magyarországon az Otthon Start támogatás új irányt adott a lakhatásról való gondolkodásnak, sokak számára vált elérhetővé a saját tulajdonú ingatlan megszerzése. Ez egy a lakhatási válságra adható szakpolitikai döntések közül. A jelen cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogyan áll ehhez a kérdéshez az Európai Unió, egyáltalán beszélhetünk-e uniós lakáspolitikáról.
A lakhatás klasszikusan tagállami hatáskörbe tartozik. Az EU csak kiegészítő, támogató szerepet játszik: finanszírozással, ajánlásokkal, szakmai koordinációval. Ugyanakkor a második Von der Leyen-Bizottság már magas politikai prioritásként kezeli a lakhatási válságot. Ennek egyik jele, hogy létrehozták az energia és lakhatási portfóliót, élén a dán biztos, Dan Jørgensen-nel. A személy kiválasztása nem lehet a véletlen műve, Dánia ugyanis kiemelkedően teljesít a lakhatási mutatókban – a 2015–2023 közötti lakásár-emelkedés csupán 37% volt, a fiatalok átlagosan 22 éves koruk előtt elhagyják a szülői otthont.
Forrás: Age of leaving the parental home (2024)
A lakhatási adatok erős észak–dél megosztottságot mutatnak. Míg Észak-Európában mérsékelt volt a lakásárak növekedése, addig Dél- és Kelet-Európában sok helyen megduplázódtak az árak. Hasonló különbségek mutatkoznak a fiatalok szülői házból való kiköltözésének életkorában: északon már az egyetemi évek alatt, délen sokszor 30 éves kor felett történik meg.
Riasztó uniós trendek
Az Eurostat adatai szerint 2023-ban a vidéki háztartások 7%-a, a városi háztartások 10,6%-a költötte jövedelme több mint 40%-át lakhatásra. Az EU-országokban az elmúlt években, 2015 és 2023 között átlagosan 48%-kal emelkedtek a lakásárak – ez főként a magasabb építési költségek, a megemelkedett kamatlábak, a kínálat szűkülése és a spekulatív ingatlanvásárlások következménye. Magyarországon ez a növekedés 173% volt – a legmagasabb az Unióban –, míg Finnországban mindössze 5%, a legalacsonyabb érték. Az ingatlanbérlés sem maradt ki a trendből: 2010 és 2022 között 18%-os növekedés volt tapasztalható.
Forrás: Európai Parlament, lakásárak emelkedése (2024)
Az uniós politikai válasz
Von der Leyen elnök 2025. szeptember 10-én tartja meg éves beszédét az Európai Parlamentben. A szeptember 5-én publikált bizottsági éves teljesítmény összefoglaló szerint a lakhatási válság kezelése az infláció, a megélhetési költségek és az energiaárak mellett a bevezetőben kiemelt európai polgári szükségletként szerepel.
Az Európai Bizottság létrehozta a Lakhatási Munkacsoportot, amely egy európai megfizethető lakhatási tervet dolgoz ki. Ez a strukturális problémák kezelésére és a köz- és magánberuházások ösztönzésére összpontosít. A helyzetet több adat is szemlélteti:
- 2015 óta több mint 20%-kal csökkent az új lakóépületekre kiadott engedélyek száma
- a nagyvárosi bérleti díjak 2014 és 2023 között akár 48%-kal is emelkedtek
- a reálértéken számított lakóépület-beruházások 2022 és 2024 között 6%-kal csökkentek
- az EU népességének 17%-a túlzsúfolt lakásban él
- a hajléktalanság minden tagállamot érint és növekvő tendenciát mutat
Kohéziós politika és lakhatás
A kohéziós politika továbbra is az EU egyik legerősebb eszköze. A 2025-ös félidős bizottsági felülvizsgálat után a tagállamok átprogramozhatják forrásaikat, és azokat olyan új prioritásokra fordíthatják, mint Európa versenyképessége, a védelem, a lakhatás megfizethetősége, a vízhez való alkalmazkodás vagy az energiatranzíció. A jelentés külön kiemeli, hogy az ERFA, a Kohéziós Alap és a Just Transition Fund szabályainak módosításával kell biztosítani célzott beruházási támogatást a lakhatási krízis mérséklésére. Raffaele Fitto, kohézióért és reformokért felelős alelnök februárban megerősítette: az EU eddig 7,5 milliárd eurót irányzott elő lakhatásra a kohéziós forrásokból, amely a nemzeti társfinanszírozással 10,5 milliárdra emelkedik. Ezek főként energiahatékonysági fejlesztésekre és szociális bérlakás-projektekre mennek.
Emellett az Európai Parlament 2024-ben létrehozta a Lakhatási Válság Különbizottságot, amely egy éven át dolgozik konkrét javaslatokon arra, hogyan kezelje az EU a lakhatással kapcsolatos problémákat.
A REGI bizottság jelentése
További parlamenti beavatkozásként a Regionális Fejlesztési Bizottság (REGI) által előterjesztett, jelenleg szavazás alatt álló, a kohéziós politika beruházásainak szerepéről a jelenlegi lakhatási válság kezelésében című jelentés (A-10-2025-0139) több kulcspontot is rögzít. Elsősorban hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, amelynek biztosítása minden szakpolitika kiindulópontja kell legyen. Az elmúlt évek adatai riasztó tendenciákat mutatnak: 2015 és 2023 között az EU-országokban átlagosan 48%-kal emelkedtek a lakásárak, miközben 2023-ban a városi háztartások 10,6%-a, a vidéki háztartások 7%-a költötte jövedelmének több mint 40%-át lakhatásra. A jelentés szerint a kohéziós politika szabályait – különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap és a Just Transition Fund esetében – módosítani kell annak érdekében, hogy célzott beruházások támogathassák a lakhatási válság mérséklését. Emellett kiemeli, hogy a 2027 utáni költségvetésbe be kell építeni olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a támogatott lakások hosszú távon is a közösségi lakásállomány részét képezzék. Fontos cél továbbá a spekuláció visszaszorítása és a bérlők védelme, különösen a feszes piacokon. Végül a Bizottságnak olyan iránymutatást kell kidolgoznia, amely garantálja, hogy minden uniós szakpolitika hozzájáruljon a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítéséhez.
Az uniós kohéziós politika félidős felülvizsgálata során a dán elnökség alatt a Tanács és az Európai Parlament tárgyalói 2025 júliusában előzetes politikai megállapodást értek el arról, hogy a forrásokat rugalmasabban lehessen a jelenlegi és új kihívásokra fordítani. A változtatások célja, hogy a kohéziós alapok – az ERFA, a Kohéziós Alap, a Just Transition Fund és az ESF+ – szabályrendszere jobban igazodjon a megváltozott gazdasági, társadalmi és geopolitikai környezethez.
A felülvizsgálat során a Bizottság javaslataival összhangban lévő új prioritások is a kohéziós politika fókuszába kerültek: a védelem és biztonság, a versenyképesség erősítése, a dekarbonizáció és energiatranszíció, az elérhető és szociális lakhatás, a vízhez való biztonságos hozzáférés és a fenntartható vízgazdálkodás, valamint a keleti határ menti régiók támogatása.
A megállapodás értelmében a tagállamok számára nagyobb rugalmasságot és pénzügyi ösztönzőket biztosítanak, hogy gyorsabban mozgósíthassák forrásaikat ezekre az új prioritásokra. Azok a programok, amelyek forrásaik legalább 15%-át ezekre a területekre fordítják, többlet-előfinanszírozásban és a jogosultsági időszak meghosszabbításában részesülnek.
A kohéziós politika így a jövőben nemcsak a hagyományos területi felzárkózást, hanem a lakhatási válság kezelését, a zöld átállást és a biztonságpolitikai alkalmazkodást is célzottan támogatja.
Mindebből látszik, hogy noha tagállami hatáskörbe tartozik, a lakhatási válság ma már nem pusztán tagállami ügy, hanem uniós szintű társadalmi kihívás is. Bár a hatáskörök korlátozottak, a Bizottság és a Parlament egyre hangsúlyosabban építi be a lakhatást a kohéziós politikába, az MFF jövőbeli tervezésébe, és új szakpolitikai eszközöket keres. A cél: megfizethető, fenntartható és biztonságos lakhatás biztosítása.
Nyitókép forrása: Stuart Mitchell/Flickr
