A lakhatási válság és az uniós válaszlépések
A lakhatással kapcsolatos diskurzusokban napjainkban egyre gyakrabban emlegetnek válsághelyzetet. Hogy eldönthessük, valóban válságról van-e szó, a háztartások helyzetét kell tanulmányoznunk. A lakhatási költségek alakulását jól szemlélteti a lakásárak és a jövedelmek arányának vizsgálata. Amennyiben a lakhatásra fordított kiadások meghaladják a háztartás rendelkezésre álló jövedelmének 40%-át, az lakhatási nehézségeket jelez.
Az Eurostat adatai alapján 2023-ban a vidéki háztartások 7, a városi háztartások 10,6%-a küzdött lakhatási nehézségekkel az Európai Unióban. A lakásárakra vonatkozó adatokat vizsgálva már igen szembetűnő növekedés mutatkozik: 2015 és 2023 között átlagosan 47%-kal drágultak a lakások az EU-ban. Magyarországon 173%-os növekedés volt tapasztalható, mely a legmagasabb az Unióban, ezzel szemben Finnországban csak 5%-os drágulást tapasztaltak, ez a legalacsonyabb uniós érték. Az ingatlanok bérlése szintén költségesebb lett, 2010 és 2022 között 18%-os emelkedés figyelhető meg.
A közelmúltban tapasztalható megélhetési válság tovább súlyosbította a lakhatás megfizethetőségének problémáját is. A lakhatási nehézségek mögött számos strukturális tényező áll: a városi területeken élő népesség fokozódása (ideértve a menekült és bevándorló személyeket magasabb számát is); a megnövekedett igény a kisebb lakóegységekre, mely mögött az alacsonyabb házasságkötési és magasabb válási ráta áll, illetve a rövid távú turisztikai célú lakáskiadások elterjedése is csak fokozza a problémát. Az árak emelkedéséhez hozzájárultak a magasabb építési költségek és jelzáloghitel-kamatlábak, valamint az építkezések csökkenése, amely a kínálatot korlátozva rontott a helyzeten. E körülmények mellett az ingatlanpiaci spekulatív befektetések növekedése, a COVID–19 világjárvány, az ukrajnai háború, valamint az energiaárak emelkedése szintén hozzájárultak az ingatlanárak emelkedéséhez. Ezeket a tényezőket megvizsgálva nem meglepő, hogy Unió-szerte visszaesést mutat a lakástulajdonlás aránya- különösen a fiatalok körében, akik manapság jellemzően a városok és azok agglomerációiban található lakásokban élnek. 2021-ben a 15 és 29 év közötti fiatalok 26%-a túlzsúfolt háztartásban élt, ez a teljes uniós népességre mért értéknél 9%-kal magasabb arány.
Látható tehát, hogy valódi uniós szintű problémával kell szembenézni a lakhatás kapcsán. Az EU válaszlépései között szerepel a Parlament 2021-es állásfoglalása a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról, melyben felszólította a tagállamokat, hogy ismerjék el a megfelelő lakhatást olyan emberi jogként, amely törvényi úton érvényesíthető. A fogalomba beletartozik a hozzáférés a tiszta, jó minőségű ivóvízhez, megfelelő és méltányos higiéniai körülményekhez és szennyvíz- és vízhálózatokhoz. További beavatkozásként a Parlament 2024-ben jóváhagyta egy egy évig működő különbizottság felállítását, melynek megoldásokat kell javasolnia arra vonatkozóan, hogy az EU hogyan kezelje a lakhatással kapcsolatos problémákat. Az uniós szabályozási környezetben több jogszabály és intézkedés is született a lakhatási kihívásokhoz kapcsolódóan: az Épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv (Energy Performance of Buildings Directive- EPBD) új, felülvizsgált változata a lakóépületek energiahatékonyságára vonatkozó célokat tűzött ki. A tagállamoknak 2030-ig legalább 16%-kal, 2035-ig pedig 20–22% közötti mértékben kell csökkenteniük az épületek átlagos primerenergia-felhasználását, valamint az energia-megtakarítás legalább 55%-át a legrosszabb energiahatékonyságú (vagyis G osztályú) épületek felújításán keresztül kell elérni. Az átdolgozott EPBD szabályok 2026. május 28-tól lépnek hatályba. Az Új Európai Bauhaus kezdeményezés célja pedig az épített környezet fenntartható, inkluzív és esztétikai szempontokat érvényesítő átalakításának előmozdítása, a zöld átmenetre és társadalmi dimenziókra is hangsúlyt helyezve.
Az Európai Bizottság Ursula von der Leyen vezetésével a 2024–2029-es ciklusban kiemelt célként kezeli a lakhatási válság enyhítését, válaszul a fent bemutatott, Európa-szerte tapasztalható ingatlanár- és bérleti díjak jelentős növekedésére, valamint a fiatalokat és hátrányos helyzetű csoportokat sújtó lakhatási kihívásokra. 2024-től lakhatásügyi biztos felel az uniós szintű lakhatási stratégia kidolgozásáért és végrehajtásáért a dán Dan Jørgensen személyében, aki egyben az energiaügyért is felelős. 2025-ös munkaprogramjában a Bizottság a megfizethető lakhatás érdekében biztosi csoport létrehozását is rögzíti. További intézkedésként a szerv az uniós finanszírozások mozgósítását is javasolja, például a Kohéziós Alap egy részének a megfizethető lakhatásra célzott allokációjával, valamint az InvestEU program garanciáinak kihasználásával. Tervezett lépés az állami támogatási szabályok felülvizsgálata annak érdekében, hogy a szociális és energiahatékony lakások is nagyobb teret kapjanak, valamint 2025-ben várható az Európai Lakásügyi Szövetség létrehozása, mely a beruházási igények feltárásával és a szakértelem egybegyűjtésével lesz megbízva. A kezdeményezés részeként évente megrendezendő csúcstalálkozót is előirányoztak, ahol építőipari, tervezési és városfejlesztési szakemberek közösen keresnének válaszokat a lakhatási kihívásokra. Bejelentették továbbá egy egy átfogó lakhatási stratégia kidolgozását, melynek célja a megfizethető lakások számának jelentős növelése. Az Európai Megfizethető Lakhatási Terv keretében a Bizottság a kohéziós politika forrásainak megduplázását javasolja, különösen új lakások építésére fókuszálva, valamint egy pán-európai beruházási platform létrehozását is kilátásba helyezi, amely a köz- és magánszféra együttműködését hivatott ösztönözni.
Az EU következő többéves pénzügyi keretének (MFF, 2028-2034) tervezetével kapcsolatos diskurzus során is kiemelt figyelmet kap a megfizethető lakhatás. A Régiók Bizottsága februári ülésén a Dan Jørgensen lakhatásért felelős uniós biztos részvételével tartott vita során kiemelten hangsúlyozta, hogy a lakhatásnak kulcsszerepet kell kapnia az Európai Unió következő többéves pénzügyi keretében. A képviselők különálló, célzott finanszírozási csatornák kialakítását szorgalmazták, amelyeket hitelek, valamint az állami és a magánszektor beruházásainak kombinációja egészítene ki. Emellett hangsúlyozták azt is, hogy lehetővé kell tenni az új szociális és megfizethető lakások építését célzó befektetéseket, párhuzamosan az energiahatékonysági felújításokkal, amelyek a kohéziós politika és más releváns uniós források keretében valósulhatnak meg.
Összességében az EU ambíciózus lépéseket tesz, de a tényleges hatékonyság függ a tagországok együttműködésétől és a források célra történő felhasználásától. Mivel a lakhatás kérdése nemzeti hatáskör, a konkrét megvalósítás és a problémák kezelése jellemzően továbbra is a tagállamok szintjén történik. A valódi megoldások a nemzeti szintű jogalkotásban, beruházásokban és szociálpolitikai intézkedésekben rejlenek, az Európai Unió ugyanakkor fontos szerepet játszhat a válság enyhítésében: pénzügyi forrásokat biztosíthat, szakpolitikai iránymutatást nyújthat, elősegítheti a tagállamok közötti tudásmegosztást, és ösztönözheti a köz- és magánberuházások összehangolását az elérhető és fenntartható lakhatás érdekében.
A témában nemrég a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megrendezett Ludovika Fesztivál keretein belül Petri Bernadett és Kardosné Gyurkó Katalin miniszteri biztosok osztották meg gondolataikat az „Otthon Európában? Lakhatási válság, ifjúság- és szakpolitikai válaszok” című panelbeszélgetésen. Az eseményről készült beszámoló ezen a linken érhető el.
Nyitókép forrása: needpix.com
