A 720 európai parlamenti képviselőből 47-et magáénak tudó radikális baloldali frakció, a GUE/NGL komoly kihívás elé került a múlt hét második felében, amikor a június 13-án és 14-én Portóban tartott kongresszuson a tagszervezetek egy része megállapodott az Európai Baloldal (EL) nevű pártszövetségből kiválásukról, és egy új pártot hoztak létre Európai Baloldali Szövetség az Emberekért és a Bolygóért (ELA) néven. A szakítás régóta érlelődött, és ennek megfelelően heves volt. Ugyanakkor nem feltétlenül veszélyezteti az európai parlamenti frakció eddig is csak nehezen tartott egységét.
Az utóbbi évek politikai folyamatai azt mutatják, hogy miközben a jobbközép és jobboldali pártok erősödnek mind a tagállamokban, mind pedig a legutóbbi választáson az Európai Parlamentben, addig a balközép és baloldali pártok a legjobb esetben is csak stagnálnak, a legtöbb esetben azonban népszerűségük és befolyásuk csökkenésébe is bele kell nyugodniuk. A legutóbbi európai parlamenti választáson a liberálisokat is magában foglaló Renew Europe lecsúszott hagyományos harmadik helyéről, és ráadásul egy olyan frakciónak – a Patrióták Európáért – kellett átadniuk helyüket, amely az eddigieknél sokkal markánsabb kritikát fogalmaz meg az európai integráció jelenlegi irányaival kapcsolatban.
A radikális baloldali pártok ugyan minimálisan – hat képviselővel – növelni tudták részesedésüket az Európai Parlamentben, ám már a választásnak olyan belső konfliktusokkal futottak neki, amely konfliktusok később a pártszövetség egységét kezdték ki. Az első feszültség a képviselők között az orosz–ukrán háború kirobbanását követően, 2022. március elsején jelentkezett, amikor a frakció hét képviselője, további tíz tartózkodás mellett, az Európai Parlament Oroszországot elítélő nyilatkozata ellen szavazott. Az ekkor megjelenő különbségek aztán a 2024-es kampány előkészületei során még élesebbé váltak.
A működését a konszenzuselv legteljesebb érvényesítésére alapozó pártszövetség belső bizalmi viszonyai halálos sebet kaptak a választási kampányra készülve. Ekkor fordult ugyanis elő, hogy a legtöbb elemző és politikus által egyértelműen a pártszövetség arcainak és legismertebb politikusainak tartott Manon Aubry és Martin Schirdewan helyett az általánosan esélytelennek tartott, és még a saját pártjának – az Osztrák Kommunista Pártnak – listáján sem listavezető Walter Baiert jelölték a radikális baloldal csúcsjelöltjének.
A 2024-es európai parlamenti választáson jó eredményt elérő jobboldali pártok egyértelmű fenyegetésként jelentek meg a radikális baloldal előtt, amelynek minimális erősödése korántsem töltötte el optimizmussal a pártcsalád európai parlamenti képviselőit. A régi pártszövetséggel leginkább elégedetlen tagszervezetek már 2024 augusztusában megkezdték az előkészületeket, és 2025 áprilisában már a végleges döntés is megszületett az új pártszövetség, az Európai Baloldali Szövetség létrehozásáról.
Az eredetileg hat nyugat-európai alapító szervezet – a La France Insoumise, a Podemos, a portugál Baloldali Blokk, az O Bloco, a finn Vasemmisto, a svéd Vansterpartiet és a dán Socialistisk Folkeparti – mellé hetedikként a lengyel Partia Razem csatlakozott. A hétvégén megalakult pártszövetség szinte kettéhasította a radikális baloldal európai parlamenti frakcióját. A régebbi pártszövetséghez, az Európai Baloldalhoz (EL) a jövőben is hű marad 16 európai parlamenti képviselő, míg az első kongresszusát éppen megtartó Európai Baloldali Szövetség (ELA) 18 képviselőt tudhat magáénak.
A tény, hogy egy európai parlamenti képviselői csoport több európai pártszövetség képviselőit is magában foglalja, önmagában nem újdonság. A Renew Europe képviselői például nem kevesebb, mint három európai pártszövetséghez tartoznak. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy egy ilyen jellegű szervezeti sokszínűség nem segíti a frakción belüli munka hatékonyabbá tételét.
A jövő nagy kérdése éppen ezért a radikális baloldalon az, hogy a mostani szétválás a szakadárok szándékai szerint segíti-e a baloldal magára találását az európai belpolitikában. Vagy esetleg éppen ellenkezőleg, csupán egy újabb lépés a teljes szervezeti széttagoltság és a jelentéktelenné válás folyamatában.
Nyitókép forrása: European Parliament / Flickr
