Egy diplomáciai sokk árnya – hangnemváltás Izraellel szemben
Az elmúlt napokban több állam is, csakúgy, mint az Európai Bizottság, változtatott a hangnemén Izraellel szemben. Ennek a rendkívül kényes, de mind geopolitikai, mind pedig történelmi szempontból megkerülhetetlen témának higgadt elemzéséhez elengedhetetlen, hogy a tényekre támaszkodjunk.
Geopolitikai helyzetkép
Izrael továbbra is kitart azon álláspontja mellett, miszerint a Gázai övezetben végrehajtott akcióik szükségesek a Hamász, a 2023. október 7-i Izrael elleni támadásokért felelős palesztin csoport megsemmisítéséhez. A Nova fesztiválon ejtett 251 izraeli túsz közül 58 még mindig a palesztin terrorszervezet kezében van. Benjamin Netanjahu miniszterelnök korlátozott mennyiségű humanitárius segélyt engedélyezett a kis palesztin terület több mint két és fél hónapos teljes blokádja után, amely ez idő alatt katasztrofális humanitárius helyzetbe került.
A Hamász egészségügyi minisztériuma által vasárnap közzétett, az ENSZ által megbízhatónak ítélt adatok szerint az izraeli megtorlások legalább 52 862 áldozatot szedtek a Gázai övezetben, akiknek többsége civil volt. A Hamász terrortámadását, csakúgy, mint a washingtoni izraeli nagykövetség két dolgozója ellen a napokban elkövetett gyilkosságot, valamennyi európai politikai vezető elítélte és szolidaritásukról biztosították Izraelt.
Egy diplomáciai sokk árnya
Mindez azonban nem akadályozza meg az EU-t abban, hogy a 27 tagállam többsége által kifejezett kérésnek eleget téve felemelje a hangját a Benjamin Netanjahu által vezetett izraeli kormányzat Gázai övezetet sújtó blokádjával szemben.
A tagállamok többsége a Gázába érkező humanitárius segélyek leállítását és a Benjamin Netanjahu vezette kormány új katonai offenzíváját kívánja egyre erőteljesebb módon elítélni.
„Katasztrofális a helyzet Gázában. Az Izrael által beengedett segély természetesen üdvözlendő, de csepp a tengerben. A segélynek azonnal, akadálytalanul és nagymértékben kell érkeznie, mert erre van szükség” – jelentette ki kedden az EU diplomáciájának vezetője, Kaja Kallas a külügyminiszterek találkozója után.
Új tendencia látszik tehát kirajzolódni az EU Izrael-politikáját illetően. A tagállamok többségének a részéről erősödik a határozott fellépés az izraeli kormány blokádpolitikájával szemben, amely – a XX. század történelmének árnyékában – valóságos diplomáciai sokkot előlegez meg. Diplomaták szerint a 27 EU-tagállamból 17 támogatta a felülvizsgálatot, amely arra összpontosít, hogy Izrael betartja-e az őt Európához fűző megállapodás emberi jogi záradékát, és amelyet Caspar Veldkamp holland külügyminiszter javasolt.
Az EU diplomáciájának elítélő hangvételére Izrael külügyminisztere, Gideon Saar kemény vádakkal válaszolt, mondván, hogy „Európa a palesztin terrorpropaganda áldozatául esett, hiszen Izraelt vádolják a Hamasz helyett”. A francia külügyminisztérium azonnal reagált, határozottan elítélve ezeket a felháborító kijelentéseket. Mindez azt a benyomást kelti, hogy már a dialógus lehetősége is megszakadt Izraellel.
A Bizottság ezen fellépése nem előzmények nélküli. 2024 februárjának közepén, négy hónappal azután, hogy a Hamász elkövette 2023. október 7-i támadásait, Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök és ír kollégája, Leo Varadkar levelet írtak az Európai Bizottságnak, amelyben „sürgős felülvizsgálatot kértek annak megállapítására, hogy Izrael tiszteletben tartja-e kötelezettségeit, beleértve az EU–Izrael társulási megállapodás szerinti kötelezettségeit is”.
Egy héttel ezelőtt, 2025. május 19-én, Franciaország, az Egyesült Királyság és Kanada közös, kemény hangú nyilatkozatban ítélte el Izrael fellépését a Gázai övezetben: „Határozottan ellenezzük az izraeli katonai műveletek kiterjesztését a Gázai övezetben. Nem fogjuk tétlenül nézni Izrael felháborító tetteit… Felszólítjuk az izraeli kormányt, hogy állítsa le katonai műveleteit Gázában, és azonnal engedélyezze a humanitárius segélyek bejutását az övezetbe. Ennek magában kell foglalnia az Egyesült Nemzetekkel való együttműködést a segélyszállítmányok humanitárius joggal való összhangban történő újraindításának biztosítása érdekében. Felszólítjuk a Hamászt, hogy azonnal engedje szabadon a 2023. október 7. óta kegyetlenül fogva tartott túszokat” – hangoztatta közös nyilatkozatában Emmanuel Macron, Keir Starmer és Mark Carney, hozzátéve: „Ha Izrael nem vet véget az új katonai offenzívának és nem oldja fel a humanitárius segélyekre vonatkozó korlátozásait, további konkrét lépéseket fogunk tenni válaszul.” Az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada megerősíti támogatását a tűzszünet és a „kétállami megoldás” mellett, amely szerint egy palesztin állam jönne létre Izrael mellett. A három ország azt is kijelentette, hogy ellenez „a ciszjordániai telepek bővítésére irányuló bármilyen kísérletet”, amelyet „illegálisnak” minősít.
Az izraeli államfő azonnal reagált, kijelentve, hogy „ezzel a nyilatkozattal indítványozói az október 7-i népirtó támadásnak adnak igazat, azaz rossz oldalon keresik az igazságot”.
Az ír miniszterelnök, Micheál Martin „földi pokolnak” minősítette a gázai helyzetet, egyben azzal vádolja Izraelt, hogy „háborús bűncselekményeket” követ el Gázában.
Az egyes tagállamok belpolitikájában is érzékelhetőek disszonáns hangok. Franciaországban a palesztinpárti radikális baloldali LFI (Engedetlen Franciaország pártja) továbbra is vitákat szít amiatt, hogy nem volt hajlandó „terrorista” csoportnak bélyegezni a Hamászt a 2023. október 7-i Izrael elleni támadást követően. A párt egyik képviselője a „Szabad Palesztina” kétértelmű üzenetet tett közzé, majd törölt a washingtoni mészárlás után.
A palesztin állam elismerésének kérdése
Az 1993-ban Washingtonban aláírt Oslói Egyezmény alapozza meg, mind jogi, mind pedig diplomáciai szempontból az egymás mellett élő két állam lehetőségét. A Gázai övezet egy valóságos puskaporos hordó: enklávéé révén „földrajzi kivétel” Izrael létrehozása óta, a palesztin ellenállás bástyája, amelyet 2007 óta blokád alatt tartanak a Hamász törvényhozási választásokon aratott győzelmét követően. 2005-ben, miután evakuálták az ott letelepedett zsidó telepeseket az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon „kivonulási” tervének megfelelően, a héber állam csapatai elhagyták a palesztin területet, amelyet 1967-ben, a hatnapos háború alatt hódítottak meg.
A mai napig az ENSZ 193 tagállama közül 148 ismerte el hivatalosan a palesztin államot. Az EU továbbra is rendkívül megosztott a kérdésben. Svédország 2014-es csatlakozása előtt a palesztin államot elismert kevés EU-tagállam – főként a volt szovjet blokk államai – még az Unióhoz való csatlakozásuk előtt tették meg ezt.
A francia, brit és kanadai közös nyilatkozat mintegy logikus folytatásaképpen „Párizs eltökélt abban, hogy elismerje a palesztin államot, a palesztinok érdekében, de Izrael biztonsága érdekében is” – hangsúlyozta kedden Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter. Ez az elismerés várhatóan azon a Franciaország és Szaúd-Arábia által közösen elnökölt nemzetközi konferencián fog megtörténni, amelynek célja az izraeli–palesztin konfliktus békés megoldásának, az úgynevezett „kétállami” megoldásnak az újraindítása, és amelyet 2025. június 17. és 20. között tartanak.
Fenyegetés gazdasági téren
Az elmúlt egy hétben a feszültség csak tovább fokozódott. Nagy-Britannia felbontotta Izraellel a kereskedelmi kapcsolatait. Kaja Kallas pedig az európai diplomácia vezetőjeként bejelentette, hogy az EU felül fogja vizsgálni stratégiai megállapodásait a zsidó állammal.
A 2000-ben aláírt Euro–mediterrán megállapodás megkérdőjelezése komoly fenyegetést jelenthet a zsidó állam számára. Izrael első számú kereskedelmi partnere az EU. Gazdasága sok tekintetben függ az európai importtól. Csupán 1%-ot exportál Európa felé. A gazdasági mérleg ilyetén kibillenése a zsidó állam hátrányára még jobban legyengítheti a háborúban álló országot, mely lakosságának egy része szintén követeli a fegyveres konfliktus befejezését.
Megszólal a művészeti világ
Sepideh Farsi „Put your soul on your hand and walk” című dokumentumfilmjének cannes-i világpremierje megható tisztelgéssé vált a főszereplő, Fatma Hassouna előtt, akit mindössze hetekkel korábban egy izraeli rakéta ölt meg. A gázai nép szenvedését megtestesítő 24 éves palesztin fotóriporter „mártírhalálának” a híre valósággal felkorbácsolta az érzelmeket a cannes-i filmfesztivál résztvevőinek a körében.
Más „kategóriában” ugyan, de az igen nagy népszerűségnek örvendő Eurovíziós dalfesztivál is politikai csatározások színhelyévé vált. A spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez a döntő előtt kijelentette, hogy a versenyben 52 éve részt vevő Izraelt ki kell zárni az Eurovízióból, szolidaritást vállalva ily módon a palesztin néppel, arra hivatkozva, hogy ezt megelőzően az Ukrajnát megszálló Oroszországot is kizárták. Hangsúlyozta továbbá, hogy „Spanyolország elkötelezettségének a nemzetközi jog és az emberi jogok iránt állandónak és következetesnek kell lennie, ahogyan egész Európáénak is annak kell lennie.”
Közép-Európa eltérő véleménye
Az EU kétségtelenül rendkívül kellemetlen helyzetben van, hiszen ne felejtsük el, hogy Izrael állam 1948-as alapítása szorosan kötődik az európai történelemhez. Az EU maga is hangsúlyozza, hogy „Izraellel hosszú közös történelme köti össze, amelyet növekvő és kölcsönös együttműködés jellemez”. És nyilvánvalóan pontosan ezzel magyarázható az is, hogy az EU nem képes egységesen felszólalni (mint tudjuk, nem az első, feltételezhetően nem is az utolsó esetben). Márpedig az Izraellel kötött társulási megállapodás kizárólag a 27 tagállam egyöntetű döntése alapján bontható fel.
Ez a disszonancia nyilvánvalóan több európai ország történelmével magyarázható. Így Németország és Olaszország alapállásból nem vállal részt semmiféle zsidóállam-ellenes szankcióban.
Miközben Izraelre egyre nagyobb a nemzetközi nyomás a Gázai övezetben folytatott háborúja miatt, történelmi és ideológiai okokból továbbra is számíthat szövetségeseire Közép-Európában. Ennek a szolidaritásnak a jegyében Ausztria és Németország szerdán megvédték az Európai Unió és Tel-Aviv közötti társulási megállapodást, miközben a tagállamok többsége a 2000 óta hatályos szöveg felülvizsgálata mellett szavazott. Berlin és Bécs Izrael állam létét raison d’État státuszba emelte, az ország iránti második világháborús „adósságuk” miatt.
Ennek az eltérő véleménynek a kialakításához nyilvánvalóan az érintett országok atlanti orientáltsága is hozzájárult. Ezzel pedig újabb törésvonal jöhet létre a transzatlanti együttműködés terén.
Nyitókép forrása: Marek Studzinski / Unsplash
