Ökológiai értékek és politikai érdekek ütközése az uniós úton
António Costa, az Európai Tanács elnöke május 14-i, első hivatalos podgoricai látogatása során kijelentette, hogy az „Európai Unió bővítése a legfontosabb geopolitikai befektetés a stabilitás, a béke és a jólét szempontjából a Nyugat-Balkánon és egész Európában.”
Costa hangsúlyozta, hogy Montenegró teljes mértékben igazodott az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához. Kiemelte, hogy a politikai konszenzus és az intézményi stabilitás elengedhetetlen a csatlakozási folyamat sikeres lezárásához. Emellett hangsúlyozta a jó szomszédi kapcsolatok fenntartásának fontosságát is – különösen azokkal az országokkal, amelyek már az EU tagjai –, mivel ez a csatlakozási kritériumok részét képezi, és az uniós tagság egyik előfeltétele. Arra a kérdésre, hogyan értékeli egyes európai intézmények aggodalmát a Montenegró és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodással kapcsolatban, Costa elmondta, hogy az ilyen típusú együttműködéseknek összhangban kell állniuk az Európai Unió jogrendjével – jelen esetben a közbeszerzésekre és a környezetvédelemre vonatkozóan. Az eset előzménye, hogy a montenegrói parlament gyorsított eljárásban elfogadott két törvényt, amelyekkel megerősíti az Egyesült Arab Emírségekkel kötött gazdasági együttműködésről, valamint a turisztikai és ingatlanfejlesztési beruházásokról szóló megállapodásokat. Jakov Milatović, Montenegró elnöke aláírta a gazdasági együttműködésről szóló megállapodást megerősítő törvényt, ugyanakkor a turizmusról és ingatlanfejlesztésről szóló egyezményt jóváhagyó jogszabályt visszaküldte a parlamentnek újbóli megfontolásra. Az elnöki hivatal közleménye szerint az aláírás elutasításának oka, hogy a megállapodás számos nyitott kérdést vet fel, amelyekre a kormány nem adott kielégítő választ a nyilvánosság számára. A megállapodással szembeni főbb kifogások, hogy nem tartja tiszteletben az egyenlő piaci verseny elvét, felfüggeszti a közbeszerzésre, a pályázatokra és az állami vagyonra vonatkozó hazai jogszabályokat, valamint nem tartalmaz jogi és pénzügyi elemzéseket azokról a kötelezettségekről, amelyeket a dokumentum értelmében a kormány magára vállal.
„A megállapodás egyoldalú kötelezettségvállalásnak tekinthető, amely számos kötelezettséget ró Montenegróra, miközben az Egyesült Arab Emírségek részéről nem tartalmaz olyan konkrét vállalásokat, amelyek Montenegró állami érdekeit védenék” – áll Milatović indokolásában.
Az elnök arra kérte a képviselőket, hogy az újbóli szavazás során vegyék figyelembe az állami intézmények, a helyi közösségek, a civil szervezetek és az európai tisztségviselők megállapodással kapcsolatos észrevételeit, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az állami érdekeket sértő következmények.
Fontos kiemelni, hogy bár a megállapodások nem nevesítik a beruházások pontos helyszínét, a kormány korábban jelezte, hogy azok Mohamed Alabbar arab üzletember ulcinji Velika Plaža (Nagy Strand) mentén tervezett fejlesztéseire vonatkoznak. Ezek azonban határozott ellenállásba ütköztek a helyi önkormányzat, az ellenzéki pártok képviselői és a környezetvédő szervezetek részéről. A tömeges tiltakozást Alabbar, az Emaar Properties és az Eagle Hills alapítójának azon idegenforgalmi fejlesztési terve váltotta ki, amely a Velika Plaža 13 kilométer hosszú homokos partszakaszát egy luxus üdülőközponttá alakítaná. A tervek között szerepel az Adria legnagyobb jachtkikötőjének, egy nemzetközi repülőtérnek és a térség egyik legkorszerűbb kórházának megépítése, valamint Ulcinj óvárosának teljes körű felújítása. A helyi lakosság és a civil szervezetek szerint a fejlesztések súlyos veszélyt jelentenek az ökoszisztémára, a hagyományos életformára és a gazdasági önrendelkezésre. A környezetvédelmi szempontok kiemelése annál is inkább indokolt, mert Montenegró alkotmányának 1. cikkében az ország többek között ökológiai és társadalmi igazságosságon alapuló államként van definiálva.
Fontos megemlíteni, hogy az ulcinji sólepárló, amely Montenegró egyik legértékesebb ökológiai és turisztikai erőforrása, évek óta veszélyeztetett a sóipar sikertelen privatizációja miatt. A sótermelés fenntartása alapvető feltétele a térség ökoszisztémájának fennmaradásához. További kockázatot jelent a terület turisztikai célú beépítésének szándéka. Az ulcinji sómedence az Adriai-tenger keleti partvidékének legfontosabb élőhelye a madarak vonulása, telelése, fészkelése és táplálkozása szempontjából. A sólepárló területén 240 madárfaj, 114 000 növényfaj, 24 halfaj él, míg a gátakon 12 kétéltű-, 28 hüllő- és 33 emlősfaj található.
Az ulcinji partvidék átalakítása véglegesen elpusztítaná a védett területeket – állítják a montenegrói Madárvédelmi Kutatóközpont munkatársai. A szakértők szerint különösen aggályos repülőteret építeni egy madárélőhely közvetlen közelében, mivel a madarak komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek a repülőtér működésére. Montenegró nemzetközi kötelezettségvállalásokat is tett a sólepárló védelmére. Erre azért került sor, mert az Unió 530 madárfajának a felét ezen a területen regisztrálták, a flamingók a vezető faj. A több mint 14,5 négyzetkilométernyi területű sólepárlót 2019-ben nemzeti parkká nyilvánította.
Fontos megjegyezni, a sólepárló élővilágának védelme kulcsfontosságú Montenegró EU-csatlakozási folyamatában, különösen a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással foglalkozó 27. fejezet lezárásához. Ennek ellenére a terület kezeléséért felelős vállalattal 2025 februárja óta nem kötöttek új szerződést, amihez az Ökológiai Minisztérium jóváhagyása lenne szükséges. Mindez azt a benyomást kelti, hogy bár a természetvédelem a montenegrói alkotmány egyik alapelve, a gyakorlatban mégsem élvez elsőbbséget. A parlament várhatóan május végén ismét szavaz a megállapodásról, amelyet ezt követően visszaküldenek Milatović elnöknek jóváhagyásra. A további döntések meghatározzák, hogy Montenegró mennyire tudja megőrizni természeti értékeit, miközben halad az európai integráció útján. A környezetvédelem és a fenntartható fejlődés összehangolása elengedhetetlen a hosszú távú stabilitás és jólét biztosításához.
Nyitókép: „Solila” különleges természetvédelmi terület, Tivat, Montenegró, forrás: Milica Buha / Wikipédia
