Gőzerővel folyik már az uniós intézményekben az elkövetkező, 2028-ban kezdődő költségvetési időszak főbb szakpolitikai irányainak tervezése. Igaz ez a most, napjainkban kibomló, még bizonytalan jövőjű területekre, de az olyan, nagy hagyománnyal rendelkező szakpolitikákra is, mint például a kohéziós politika. A holnap, azaz március 28-án sorra kerülő tanácsülés, ahol az Általános Ügyek Tanácsa keretében a kohéziós miniszterek adnak egymásnak randevút, éppen ezért lehet jelentős esemény az Európai Unión belüli kohézió erősítését szolgáló szakemberek számára.
A sorra kerülő vita célja dinamikusabb és stratégiaibb jellegű kohéziós politika kialakítása azon változások és változtatások számba vétele révén, amelyek a jövő szakpolitikáját meghatározhatják. A tagállamok közötti vita már korábban kezdődött, és tulajdonképpen a nemrég lezárult magyar elnökség alatt a napirenden is szerepelt. Az Európai Unió versenyképességi célkitűzései és a geopolitikai helyzet kettős nyomása alatt a hagyományosan az Unió egyik sikertörténetének tartott kohéziós politikával kapcsolatban is egyre gyakrabban fogalmazódtak meg változtatási igények.
Ennek következtében már tavaly két nagy tábor sorakozott fel: a hagyományosan szerkezetet és szakpolitikai kereteket megtartani akarók, valamint a változtatásban érdekelt országok csoportja. Az előbbi véleményen lévő tagállamok a mostani tanácsülésen mutatják majd be azt a non-papert, amely „A növekedést, konvergenciát és versenyképességet támogató erős kohéziós politika” címet viseli. A Románia által kialakított állásponthoz Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia – vagyis azok az országok, amelyek általában a kohézió barátai nevű csoportot alkotják – csatlakoztak.
Vitairatuk célja, hogy a következő pénzügyi kerettervben biztosítsák a kohéziós politika számára a költségvetés reálértékének megőrzését, valamint maradjon meg a források hagyományos, az egy főre eső regionális szintű nemzeti összterméken alapuló rendszere a régiókat illető források elosztásánál. A dokumentum tudatosan épít a tavaly a közép- és kelet-európai tagállamok által elfogadott úgynevezett prágai deklarációra, amely először tett hitet ezek mellett az alapelvek mellett.
Annak ellenére, hogy 2024 májusában a Bizottság területi kohézióért felelős tagja is jelen volt a deklaráció ünnepélyes aláírásán Prágában, a Bizottság most sokkal inkább a lengyel elnökség által elkészített hivatalos dokumentumot látszik támogatni, amely sokkal inkább a változásra, mintsem a hagyományos megoldások megtartására koncentrál. A vitaanyag alapvető pozíciója, hogy a kohéziós politika a kor változásai közepette nem működhet ugyanúgy, mintha semmi sem történt volna, és a jövőben hozzá kell járulnia az Európai Unió versenyképességi, geopolitikai és bővítési kihívásainak megválaszolásában.
Ehhez az értékeléshez nyújt remek időkeretet a jelenlegi többéves pénzügyi keret félideje. Hiszen a 2021 és 2027 közötti költségvetési periódus számos tekintetben megváltozott körülményekkel kell, hogy számoljon az időszak második felében. Éppen ezért – az elnökségi dokumentum szerint – a jövőben már nem elégséges regionális nemzeti össztermék az elosztási rendszer alapjaként, hanem új szempontokat is érvényesíteni kell. Ehhez nyújtott mintát a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, amely a korábbi, alapvetően a számszerűségen alapuló értékelési módok helyett számos, politikai értelemben normatív szempontot is bevezetett.
Az új koncepció ellentétes a prágai deklarációban a tagállamok által meghirdetett elvekkel, amelyek a kohéziós politika alapvető és hagyományos kereteit jelentik. Ennek ellenére a tagállamok többsége még annak a kondicionalitási szempontrendszernek a kohéziós politikába való bevezetése fölött is szemet huny, amivel kapcsolatban Magyarországnak meglehetősen rossz tapasztalatai vannak. Éppen ezért Magyarország a tanácsi határozat szövegéhez különnyilatkozatot fűz, amellyel felhívja a figyelmet arra, hogy a feltételességi eljárást jelen formájában a kohéziós politika szellemiségétől idegennek tartja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövő kohéziós politikája megmaradjon a hagyományos és mindeddig sikeres keretek között.
A határozat elfogadásával azonban a vita még minden bizonnyal nem ér véget. Az elkövetkező időszakban több fordulóban csaphatnak még majd a kohézió barátainak és a feltételességi szempontrendszer híveinek érvei.
Kép: Euractiv
