Elérkezett az idő az Európai Unió számára, hogy megtegye kritikusnyersanyag-tétjeit?
Az amerikai és az ukrán elnök február 28-ai tárgyalása során meghiúsult alku, és a növekvő feszültségek a geopolitikai lufi robbanását helyezik kilátásba.
Milyen stratégiát követhet most Európa?
Az Egyesült Államok és Ukrajna közötti megegyezés elmaradása komoly kihívás elé állítja Európát, de egyben új lehetőségeket is nyithat. Ha az USA fokozatosan kivonul Ukrajna támogatásából, az EU-nak döntenie kell, milyen szerepet vállal a konfliktusban. Egyrészt erősítheti saját védelmi kapacitásait, amelynek részeként egy önálló európai védelmi szövetséget hozhatna létre. Másrészt, ha az amerikaiak visszalépnek az ukrán ásványkincsek kiaknázásától, az EU előnyösebb ajánlatot tehet Kijevnek, és stratégiai partnerséget építhet ki vele. Harmadrészt Európa közvetítőként is felléphet a konfliktus lezárásában, azonban ehhez egységes és határozott külpolitikára lenne szükség, amit a Macron által szervezett, megosztó párizsi találkozó egyelőre nem mutatott.
Egy dolog biztos: ha az USA, Oroszország és Kína által dominált hárompólusú világrendben Európa nem cselekszik gyorsan és határozottan, könnyen az események passzív szemlélője maradhat, elveszítve a lehetőséget, hogy saját érdekeit érvényesítse ebben a formálódó geopolitikai erőtérben.
Az Európa előtt álló stratégiai irányoknak egyik példája a 2025. március 2-án, Londonban rendezett találkozó, amelyen európai vezetők igyekeztek megmutatni, hogy nem csupán szemlélői a konfliktus lezárásának. A tanácskozás, amelyen több európai vezető gyűlt össze, arra törkedett hogy megpróbálják átvenni az irányítást az Oroszország és Ukrajna közötti háború tárgyalásairól az Egyesült Államoktól, és egységes európai fellépést alakítsanak ki. Keir Starmer brit miniszterelnök és Emmanuel Macron “alternatív békefolyamatként” egy hónapos tűzszüneti javaslatot vázoltak fel, amely kezdetben a légicsapások, tengeri műveletek és energetikai infrastruktúra elleni támadások leállítását foglalná magában, majd a második fázisban a szárazföldi csapatok bevonásával folytatódna. Amennyiben a béke megszületne, annak biztosítására létrehoznák a „készek koalícióját” (coalition of the willing), amely bevonulna Ukrajnába. A brit és francia vezetők úgy gondolják, hogy az ő feladatuk lesz Trump meggyőzése az európai javaslat támogatásáról.
A londoni csúcs az európai közvetítői szerep és az önálló védelmi kapacitások erősítésének stratégiai útjához kapcsolódik, ahol Európa egyrészt közvetítőként próbálhat fellépni a békefolyamatban, másrészt saját védelmi képességeit és ukrán kapcsolatait erősítheti. A londoni csúcs ezekre a célokra tett lépésnek tekinthető, amelynek fő előzménye az amerikai–ukrán találkozó.
Február 28-án Washingtonban találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Donald Trump amerikai elnök, hogy egy ásványkincsek kitermeléséről szóló megállapodást véglegesítsenek. Az egyezség lényege az lett volna, hogy Ukrajna kritikus nyersanyagokat biztosítson az Egyesült Államok számára 100 milliárd dollár értékben a nyugati támogatásokért cserébe. Az ásványkincsekről szóló megállapodás tervezete szerint az Egyesült Államok és Ukrajna egy Újjáépítési Befektetési Alapot hozott volna létre, amelybe Ukrajna bevételeinek egy részét – beleértve az ásványkincsekből, szénhidrogénekből és egyéb kitermelhető anyagokból származó bevételeket – gyűjtenék és újra befektetnék. Ukrajna a bevételeinek 50 százalékát (a működési költségek levonása után) adná az alapba, egészen addig, amíg a hozzájárulások el nem érik az 500 milliárd dollárt. Cserébe az Egyesült Államok hosszú távú pénzügyi elköteleződést vállalt volna egy stabil és gazdaságilag prosperáló Ukrajna fejlesztése mellett. Cserébe, az ukrán fél célja az volt, hogy NATO-tagsággal egyenértékű biztonsági garanciákat kapjon, ezt azonban nem tartalmazta az alku, noha a korábbi 500 milliárd dolláros javaslat mértékén csökkentett az amerikai fél.
A tárgyalás azonban nem várt eredményre jutott, vagyis inkább eredménytelenségre – bár ez csak nézőpont kérdése –, mert bizonyos értelemben amerikai belpolitikailag lehetett egy jó pont a régi-új elnöknek, illetve a világnak is üzent ezzel Trump: diplomáciai módszerei eltérnek elődjétől. A találkozónak a tervezettnél hamarabb vége szakadt, az ásványkincsekre vonatkozó megállapodás aláírása meghiúsult.
Eközben Európában is zajlottak a háttértárgyalások
Emmanuel Macron francia elnök a Müncheni Biztonsági Konferenciát követően rendkívüli találkozót hívott össze Párizsban, ahol az ukrajnai helyzet és a biztonsági kérdések voltak terítéken. A meghívottak köre azonban éles vitákat váltott ki: Franciaország, Németország, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és Dánia vezetői, valamint a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke vettek részt, miközben számos uniós ország nem kapott meghívást, ahogyan Ukrajna sem, akiről szó volt. Ez az esemény nem az európai egység erősítését szolgálta, hanem inkább azt mutatta, hogy Európa maga is megosztott abban, hogyan kezelje az ukrajnai konfliktust.
Ez abból is látszik, hogy a washingtoni találkozó látványos összeomlása után az európai vezetők sorra fejezték ki támogatásukat Zelenszkij mellett, de akadtak különutasok is. Macron élesen bírálta Trump hozzáállását, hangsúlyozva, hogy Oroszország az agresszor és Ukrajna a megtámadott fél. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője (akit a washingtoni tárgyalás hetén nem fogadott az amerikai külügyminszter) kijelentette, hogy „a szabad világnak új vezetőre van szüksége”, ezzel jelezve, hogy Európának nagyobb szerepet kellene vállalnia. Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke bejelentette, hogy kormánya se pénzügyileg, se katonailag nem fogja támogatni Ukrajnát a háború folytatásában. Nyilatkozata szerint tiszteletben tartják, ha más országok továbbra is segítséget nyújtanak Kijevnek, de Szlovákia ettől elhatárolódik. Továbbá Fico kérte, hogy az az EU március 6-i csúcstalálkozójának következtetései tartalmazzák a gáztranzit helyreállításának követelményét Ukrajnán keresztül Szlovákia és Nyugat-Európa felé. Figyelmeztetett, hogy ha a csúcson nem veszik figyelembe az alternatív véleményeket, az akadályozhatja az Európai Tanács megegyezését Ukrajnával kapcsolatban.
Az orosz és amerikai kapcsolatok alakulása
Miközben a transzatlanti kapcsolatok egyre feszültebbé váltak, az orosz–amerikai egyeztetések nem állnak le. Az Egyesült Államok és Oroszország képviselői Isztambulban találkoztak, hivatalosan a nagykövetségek működéséről, vízumokról és diplomáciai kapcsolatokról volt szó, de a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov jelezte, hogy Oroszország csak akkor hajlandó tárgyalni, ha további ukrán területek kerülnek hozzá.
Ezzel párhuzamosan Trump közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff egy nappal a washingtoni találkozó előtt, február 27-én a Fox Newsnak adott interjújában arról beszélt, hogy az Egyesült Államok nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország ásványkincsei iránt is érdeklődik, amint megszületik egy békemegállapodás. Witkoff szerint a háború lezárása után az USA számára „bőséges gazdasági együttműködési lehetőségek” nyílhatnak Oroszországgal, különösen a ritkaföldfémek kitermelése terén. Eközben Putyin is nyitottságát fejezte ki a külföldi partnerekkel való együttműködésre az ásványkincsek kitermelésében, beleértve azokat a lelőhelyeket is, amelyek Ukrajna megszállt területein találhatók. Witkoff nem csupán Trump tanácsadója, hanem kulcsszereplővé vált az Egyesült Államok és Oroszország közötti tárgyalások alakulásában. Február elején Moszkvába utazott, ahol találkozott Putyinnal, valamint részt vett a február 18-án Szaúd-Arábiában tartott amerikai–orosz tárgyalásokon.
A játékelmélet alapján, ha hárompólusú világrend – USA–Oroszország–Kína vezetésével – alakul ki, a két szereplő óhatatlanul összefog a harmadik ellen. Az amerikai–orosz tárgyalások akár egy ilyen stratégiai elmozdulás előkészítését is jelenthetik, amely Európát még inkább kirekesztené a geopolitikai döntéshozatalból.
Ha Európáról beszélünk, ne feledkezzünk meg az Egyesült Királyságról sem, hiszen ahogy a párizsi és londoni csúcs is mutatja, kiemelten aktív szereplője a tárgyalásoknak. Utóbbiról Ukrajna vezetője nem csak kedves szavakkal tér vissza Kijevbe, az Egyesült Királyság bejelentette, hogy megállapodást kötött a 2,8 milliárd dollár értékű hitelek felgyorsításáról, a finanszírozás első részletének folyósítása a héten várható. Továbbá a brit miniszterelnök bejelentett egy új megállapodást, amely lehetővé teszi Ukrajnának, hogy 2 milliárd dollár brit exportfinanszírozást használjon fel több mint 5000 fejlett légvédelmi rakéta vásárlására, amelyek Belfastban készülnének.
2025. január 16-án az Egyesült Királyság és Ukrajna aláírta a „100 éves partnerségi megállapodást”, amelynek célja a biztonsági kapcsolatok elmélyítése és a jövő generációi számára szóló együttműködés megerősítése. A megállapodás kilenc kulcsfontosságú pillért ölel fel, beleértve a tudományos és technológiai partnerségeket, az egészségügyet, az agrártechnológiát, az űrkutatást és a dróntechnológiát. A szerződés várhatóan elősegíti a katonai együttműködést, különösen a Balti-tenger, a Fekete-tenger és az Azovi-tenger térségében, ezzel erősítve Ukrajna tengeri biztonságát és visszaszorítva az orosz agressziót. A dokumentum az Egyesült Királyságot preferált partnerként határozza meg Ukrajna energiaszektorának, kritikus nyersanyag-stratégiájának és a zöld acélgyártás fejlesztésének támogatására. Bár a megállapodás nem részletezi az Egyesült Királyság konkrét elköteleződésének mértékét, az ördög a részletekben rejlik: a kritikus nyersanyagok stratégiai jelentősége említésre kerül, amely hosszú távú gazdasági és geopolitikai következményekkel járhat mindkét fél számára.
EU kontra USA: verseny Ukrajna kritikus nyersanyagaiért
Felröppentek a hírek, hogy az Európai Unió saját kritikus nyersanyagokról szóló megállapodást ajánlott Ukrajnának, miközben Washington közel állt egy hasonló szerződés véglegesítéséhez Kijevvel. Az Európai Bizottság később tisztázta: nem új megállapodásról van szó, hanem a 2021-es együttműködési megállapodás leporolásáról és az abban foglaltak végrehajtásának felgyorsításáról. Ez a dokumentum meghatározta azokat a feltételeket, amelyek alapján az EU és Ukrajna kölcsönösen előnyös együttműködésben dolgozhat együtt a nyersanyagok területén. Séjourné hangsúlyozta, hogy az EU az ukrán grafit iránt különösen érdeklődik, amely 2030-ra akár az európai grafitfogyasztás 10%-át is biztosíthatja. Az EU tehát nem kíván versenybe szállni egy új megállapodásért Ukrajnával, hanem a már létező keretek között gyorsítaná fel az együttműködést. Emellett az Európai Unió és Ukrajna 2025 márciusában elindíthatja az első közös projekteket a kritikus nyersanyagok területén az ukrán grafit kitermelésére.
Az EU számára most adott a lehetőség, hogy szorosabb együttműködést alakítson ki Ukrajnával a nyersanyagok terén, biztosítva ezzel saját stratégiai függetlenségét és ellátásbiztonságát. Ez nemcsak gazdasági előnyökkel járna, hanem tovább erősítené a politikai kapcsolatokat is Kijevvel, hozzájárulva Ukrajna stabilitásához és európai integrációjához.
Kép forrása: Geological Survey of Sweden
