A trükkös próbálkozás nem az első alkalom a külügyi vétó megkerülésére
Az EU lengyel elnöksége, miután nem látja biztosítottnak az Oroszország elleni tizenhatodik szankciócsomagról szóló szavazás egyhangú támogatottságát a tagországok között, úgy tervezi, inkább megkerüli azokat a tagországokat, amelyek akadályoznák a döntést. A tervek szerint a szankciócsomagot februárban, az orosz–ukrán háború harmadik évfordulóján adnák ki, a lengyel elnökség kereskedelempolitikai intézkedésnek álcázva kerülné ki a külügyekre vonatkozó egyhangúsági előírást.
Eljárási mutatvány az orosz szankciók elfogadtatása érdekében
A hírek szerint a tizenhatodik szankciós csomag kulcsfontosságú eleme egyfelől az orosz alumínium importtilalma, továbbá az, hogy a már néhány körrel korábban egyébként is más módon szankcionált orosz műtrágyák vámját nagymértékben megemelje az EU, ezáltal veszteségessé téve az uniós piacra való behozatalukat Moszkva számára. Az európai gazdák körében az olcsó orosz műtrágya igencsak kelendő, uniós földterületeken évi szinten mintegy 16 millió tonna műtrágyát szórnak ki, és 2024-ben az orosz import már augusztus végére elérte a 3,3 millió tonnát, amely 52 százalékos mennyiségi növekedés volt 2023-hoz képest.
Külpolitikai döntésekhez az EU alapszerződéseinek értelmében minden tagállam egyhangú hozzájárulására van szükség. Az eddig elfogadott mind a tizenöt szankciócsomagot ennek megfelelően a külügyekben alkalmazott eljárásrenddel fogadta el a Tanács, vagyis egyhangúsággal. Mivel ezzel a szankciós intézkedéssel szemben több tagállam már most vétót jelentett be, az Európai Unió Tanácsa – egészen pontosan a lengyel elnökség – az eljárás megváltoztatását tervezi. A szavazást visszaminősítik miniszteri szintre és kül-és biztonságpolitika helyett kereskedelmi intézkedésként veszik napirendre, mivel a kereskedelempolitika kizárólagos uniós hatáskör, a döntések elfogadásához pedig a minősített többség is elegendő, ami a tagállamok felét és az EU lakosságának kétharmadát jelenti.
Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter X oldalán már el is dicsekedett ezzel a mutatvánnyal, és kijelentette, hogy a cél megakadályozni egyes országok – úgymint Magyarország és Szlovákia – vétójogát, amennyiben azok úgy érvelnének, hogy a csomag egyes elemei károsak lennének Európa gazdaságára nézve. Az pedig, hogy az orosz műtrágyát érintő szankciós intézkedés mindenképpen káros az európai mezőgazdaságra, egyértelműnek tűnik. A háború és az azt követő szankciók az olyan orosz műtrágyák ellen, mint a hamuzsír, a nitrogén és a foszfát, nemcsak az Európai Unióban hanem az egész világon ugrásszerűen megemelték az árakat, olyannyira, hogy az ENSZ is határozott figyelmeztetést adott ki a globális élelmezésbiztonságot fenyegető veszély miatt.
A külügyi vétó régóta szálka egyes európai vezetők szemében
Az egyetértést igénylő eljárás minősített többségi szintre való leszállításának ötlete régóta porondon van az európai politikában. Többféle szabályszerű jogi módja van erre, melyek közül a legalapvetőbb, ugyanakkor a legnehezebb az alapszerződés egyhangú módosítása. Ez előtt számos akadály áll, hiszen míg a szerződésmódosításról szóló tárgyalások megkezdéséhez 27 tagállam közül 14 egyszerű többsége szükséges, a jogilag kötelező érvényű megállapodáshoz valamennyi uniós tagországnak kell egyetértésre jutnia majd ratifikálnia a döntést, az ehhez szükséges népszavazások pedig jelentős kockázatot hordoznak magukban az eljárás kimenetelével kapcsolatban, gondoljunk csak az alkotmányszerződés elutasításához vezető referendumok esetére Hollandiában és Franciaországban 2005-ben. További lehetőség az 1999-ben az Amszterdami Szerződés elfogadásával bevezetett konstruktív tartózkodás, amit jelenleg is alkalmazhatnának a tagállamok, ha lenne ilyen szándékuk, de ritkán teszik, hiszen a nemzeti érdekvédelem végső eszközéről, a vétóról egyetlen ország se mond le szívesen önként. Az úgynevezett passerelle-klauzula pedig, melynek keretében az Európai Tanácsnak egyhangúsággal joga van hozzájárulni, hogy a minősített többségi szavazást vezessék be kül- és biztonságpolitikai ügyekben, ugyanabba az akadályba ütközik, mint maga a szerződésmódosítás: valamennyi tagország egyetértése szükséges hozzá.
Uniós hátsó kapus megoldás az EU kereskedelempolitikai hatásköreinek jogszabályi bővítése, erre vonatkozóan a jelen eset nem az első példa. A Bizottság annak idején, 2018-as közleményében is a kereskedelempolitikával példálózott, amikor az EU közös kül- és biztonságpolitikájában alkalmazott döntéshozatal hatékonyabbá tétele címén a tanácsi egyhangúsággal szemben foglalt állást. A közleményt aztán tettek is követték, a gazdasági kényszerítésről szóló, 2023 decemberében hatályba lépett 2023/2675 EU rendelet a kereskedelempolitika egyértelmű hatalomátvétele a külügyi kérdések felett. A jogszabályt Litvánia és Kína 2021 év végén előállt konfliktusa ihlette, és elfogadása azt a célt szolgálta, hogy ha egy harmadik ország gazdasági kényszerítést alkalmaz egy tagállammal szemben, az EU ne a külügyi szabályok, hanem a kereskedelempolitika keretei között léphessen fel vele szemben, vagyis könnyített döntéshozatallal és kizárólagos hatáskörrel. 2021-ben ugyanis Tajvan, a Kína által szakadár tartományának tekintett sziget, nem a fővárosa, Tajpej neve alatt nyitott kereskedelmi képviseletet Litvániában, hanem önálló néven. Mindez Kína számára azt jelentette, hogy a szigetet Litvánia független országnak tekinti. A következmények láncolata egészen a német autógyárakig ért, Peking a litván nagykövetet nemkívánatos személynek minősítve gyakorlatilag kiutasította az országból, a diplomáciai kapcsolatokat teljes egészében megszakította Litvániával, vámrendszeréből törölte és a teljes árucserét befagyasztotta vele, majd számos multinacionális vállalatot is megfenyegetett, hogy kizárja őket a kínai piacról, ha nem szakítják meg kapcsolataikat Litvániával. Elakadt a kínai gépek és alkatrészek behozatala, leállt a litván termékek Kínába történő értékesítése, megszakítva ezzel a globális ellátási láncot, ami néhány hónap alatt többszáz millió eurós kárt okozott a német autóipari vállalatoknak. Az Európai Unió gyors jogalkotásba kezdett, és, ha már így tett, a lehető legpuhábbra szerkesztette a rendelet szövegét.
Az Európai Parlament pert indítana az orosz szankciók könnyebb elfogadtatása érdekében
Tavaly, az év végén az Európai Parlamentben is érzékelhető volt már az érdeklődés a külügyi vétó megkerülésének módszerei iránt. A Jogi Szakbizottság előtt arról kezdtek tárgyalást, hogy az úgynevezett Oroszország destabilizáló tevékenységére tekintettel végrehajtott korlátozó intézkedésekről szóló, 2024. október 8-i (KKBP) 2024/2643 tanácsi határozat szövegéből el kellene távolítani az „egyhangúság” kitételét egy eljárási hivatkozással. Mint azt a tanácsi határozat rövidítése is jelzi (KKBP) a szöveget a közös kül-és biztonságpolitika keretében fogadták el, egyhangúsággal. A szövegben is az szerepel, hogy a Tanács „egyhangúlag eljárva határoz” a mellékletben szereplő, Oroszországgal szembeni szankciós intézkedések listájának létrehozásáról és módosításáról. Az Európai Parlament, azért, hogy megszabadítsa az ilyen típusú ügyeket az egyhangúság elvárásától, beperelné a Tanácsot, az EUSZ 31. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva. Ez a jogszabályhely ugyanis leegyszerűsítve úgy fogalmaz, hogy ha egy javaslatot a külügyi főképviselő úgy terjeszt elő, hogy arra az Európai Tanács felkérte, el lehet térni az egyhangú döntéshozataltól és minősített többséggel lehet elfogadni a döntést. Az eredeti szándék természetesen nem a külügyi vétó kijátszása volt, hanem a technikai kérdésekben való döntéshozatal egyszerűsítése, mégis szemmel láthatóan erre a technikai megoldásra akar precedenst teremteni a Parlament, ebben a legkevésbé sem technikai ügyben. Ha megszületne a precedens az Európai Bíróság előtt, elég lenne Kaja Kallas korábbi észt miniszterelnök, jelenlegi külügyi képviselő bevonása, és már szabadulhatna is az EU a nemkívánatos tagállami vétóktól.
„Isten mindenféle embert felhasznál saját céljaira. A PiS-nek (a lengyel Jog és Igazságosság pártnak) köszönhetően az európai alapok a jogállamiság betartásától függenek. Orbán Viktornak köszönhetően kilépünk a vétó szabálya alól a szankciók ügyében” – fogalmazott Sikorski X-bejegyzésében.
Amennyiben a lengyel elnökségnek köszönhetően a Szerződések rendelkezései ellenére valóban leépül a külügyi vétó bástyája, azzal komoly kárt szenved az uniós integráció terve, bármilyen eljárási trükk vagy egyéb jogtechnikai bravúr eredményeként is történne mindez. A szuverén tagállamok önkéntes és komplex együttműködésének egyedülálló és egyetlen módja az egyes érdekek és álláspontok összehangolása, mégpedig annak érdekében, hogy a tagállamok magukra érvényesnek tekintsék a döntést. A tartalmi kérdések kitárgyalásának sikertelenségét formai megoldással orvosolni tévút, az európai egységhez vezető út nem megkerülhető.
Nyitókép forrása: Shutterstock
