António Costa, az Európai Tanács új elnöke, Kaja Kallas, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Marta Kos bővítési biztos december 3-án Brüsszelben találkozott a nyugat-balkáni országok vezetőivel. Costa hangsúlyozta, hogy a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban van, és mindent meg kell tenni, hogy ez megvalósuljon. A találkozó célja a régióban zajló események és a térség uniós csatlakozási tárgyalásainak előmozdítására vonatkozó lehetőségek megvitatása volt.
Kaja Kallas Szerbia elnökével, Aleksandar Vučićcsal és Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseit követően kijelentette, hogy az uniós csatlakozás csak a két fél közötti kapcsolatok normalizálása révén lehetséges, az ohridi megállapodásban rögzített feltételek figyelembevételével.
A főképviselő elítélte a Koszovó északi részén, Zubin Potok közelében történt novemberi robbantást, s üdvözölte a felek együttműködési készséget a terrortámadás után. Hozzátette, hogy az elkövetőknek az igazságszolgáltatás elé kell kerülniük.
A november 29-én, Zubin Potok közelében található Varage faluban történt robbanás következtében súlyosan megrongálódott az Ibar–Lepenac csatorna, amely vízellátást biztosít a régió számára, beleértve a hőerőműveket is. A robbanás következtében a csatornából kiömlő víz elöntötte a közeli utakat és házakat, miközben áramkimaradások is történtek. Az ivóvízellátás megszűnt és a környező területek energiaellátása is veszélybe került.
Albin Kurti, Koszovó miniszterelnöke a robbanást terrorcselekménynek minősítette, amelyet szakértelemmel rendelkező személyek hajtottak végre. Céljuk Koszovó kritikus infrastruktúrájának aláásása volt, veszélyeztetve ezzel a víz- és energiaellátást. Kurti szerint az elkövetők valószínűleg Szerbiából irányított szervezett bűnözői csoportok. A miniszterelnök a támadást Koszovó állami szuverenitása elleni jól megtervezett terrorakcióként értékelte és azonnali konzultációt kezdeményezett a KFOR-parancsnoksággal, valamint a koszovói Biztonsági Tanáccsal.
A szerb elnök szerint Pristina több okból is Belgrádot vádolja a csatornarobbantással: egyrészt ezzel szeretné elérni a koszovói biztonsági erők Észak-Koszovóba történő irányítását, másrészt akadályokat görgetne Szerbia európai integrációja elé, továbbá a 2025. február 9-i parlamenti választások közeledtével a koszovói hatóságok terrorizmus vádjával ellehetetleníthetik a szerb jelölteket, ezáltal is gyengítve a koszovói szerb közösséget. Emellett Albin Kurti, amikor népszerűsége csökken, gyakran Szerbiát hibáztatja a problémákért.
Vučić alaptalannak nevezte a vádakat, és felelőtlennek tartotta Kurti kijelentéseit, amelyek szerinte a térség stabilitását veszélyeztetik. A robbanást követő rendőri akciók során Koszovóban fokozták a biztonsági intézkedéseket és több helyen razziákat tartottak.
Aleksandar Vulin, szerb miniszterelnök-helyettes úgy véli, hogy Belgrádból senki sem rongálta volna meg a csatornát, mivel az a szerbeket veszélyeztetné. Szerinte, ha a támadás nem műszaki hiba, akkor annak elkövetője nem lehet szövetségese sem a szerbeknek, sem Szerbiának és a KFOR-nak kell kivizsgálnia az esetet, valamint megvédenie a koszovói szerbeket.
A koszovói biztonsági helyzet tovább bonyolódik: Kurti bejelentette, hogy 2028-ra nemzeti hadsereggé kívánja átalakítani a koszovói biztonsági erőket. A miniszterelnök közölte, hogy a biztonsági erők létszáma mára megduplázódott, a költségvetése pedig megháromszorozódott. Kurti bejelentette, hogy Koszovó saját állami lőszergyárat és dróntervező központot épít. „A jelenlegi fegyvereinket és lőszereinket NATO-tagországoktól vásároltuk, az USA-tól, Törökországtól, Németországtól, az Egyesült Királyságtól és Horvátországtól” – mondta Kurti. A koszovói biztonsági erők fegyverzetét páncélozott járművekkel, drónokkal és páncéltörő rakétákkal fejlesztik. A pristinai kormány azt állítja, hogy ezek kizárólag védelmi célokat szolgálnak. „Egy ilyen hirtelen felfegyverkezés és militarizálás nagyon veszélyes, és csak egy irányba vezethet” – mondta Aleksandar Rapajić katonai elemző.
A koszovói kormányzatnak a kisebbségekkel kapcsolatos politikája is vitákat generált. Kurti kijelentette, hogy nem hajthatja végre a szerb községek közösségének (ZSO) létrehozását, mivel ez nem az ő hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben a szerb kormány arra figyelmeztetett, hogy a koszovói szerb lakosság ellen irányuló intézkedések, például a szerb iskolák bezárása, a párbeszéd végét jelentenék. Nikola Stojanović, a külügyminisztérium államtitkára rámutatott, hogy a Koszovóban élő szerbek fizikai, intézményi és politikai erőszaknak vannak kitéve. Elítélte Pristina pusztító, egyoldalú intézkedéseit, amelyek fenntarthatatlan helyzetet teremtettek.
A nemzetközi közösség, különösen az Egyesült Államok érdeklődése a helyzet iránt kulcsszerepet játszik. A koszovói amerikai nagykövet, Jeffrey Hovenier, elítélte a Zubin Potok közelében történt eseményeket és hangsúlyozta, hogy Koszovó demokratikus rendjét nem lehet aláásni ilyen cselekményekkel. Az amerikai kormány teljes támogatásáról biztosította Koszovót. Hovenier arra is figyelmeztetett, hogy külföldi szereplők aktívan próbálják aláásni Koszovó demokráciáját etnikai megosztottságok szításával. A nagykövet kiemelte, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett Koszovó mint soknemzetiségű ország mellett, és támogatja a független médiát, beleértve a kisebbségi közösségek médiáját is. Hozzátette, hogy az elfogulatlan tájékoztatás fontosságát ki kell hangsúlyozni, és el kell ítélni azokat, akik ezeket a felületeket más célra használják. Hovenier kiemelte, hogy az Egyesült Államok kész további lépéseket tenni Koszovó demokráciájának védelme érdekében. Itt fontos megjegyezni, hogy Trump újbóli megválasztása is nagyban befolyásolhatja az USA Nyugat-Balkánt érintő politikáját.
Összességében a koszovói helyzet egy kritikus szakaszhoz érkezett, ahol a belső és regionális feszültségek, valamint a nemzetközi közösség reakciói mind kulcsfontosságúak a helyzet alakulása szempontjából. A kisebbségek jogainak védelme és a regionális stabilitás megőrzése érdekében sürgős, átfogó megoldásokra van szükség.
Fotó: Wikipédia