Csütörtökön kell döntenie Roberta Metsolának, az Európai Parlament elnökének és a frakcióvezetőknek az Elnökök Konferenciája nevű találkozón arról, hogy a parlament szakbizottságainak a biztosjelöltek meghallgatásairól készült beszámolóit elfogadják-e, és ezzel megnyitják az utat ahhoz, hogy az Európai Parlament a jövő heti plenáris ülésén bizalmat szavazzon az új Bizottságnak. Amennyiben ez megtörténik, akkor Ursula von der Leyen második Bizottsága a némileg módosított, de többé-kevésbé eredetinek tekinthető menetrend szerint tud hivatalba lépni.
A két héttel ezelőtti optimista értékelésemhez képest váratlanul lelassult a múlt héten az ügyvezető alelnökök meghallgatásával folytatódó parlamenti folyamat. Míg a biztosok közül egy kivétellel mindenki elnyerte az illetékes szakbizottság jóváhagyását, addig az ügyvezető alelnökök közül mind a hat – egyelőre legalábbis úgy tűnik – fennakadt a rostán. Hozzájuk csatlakozik kényszerűségből Várhelyi Olivér, aki ugyan kiváló teljesítményt nyújtott a meghallgatása során, megválaszolta a neki utólag írásban feltett kérdéseket is, ám ez sem volt elég az európai parlamenti képviselők többségének ahhoz, hogy bizalmat szavazzanak a magyar jelöltnek.
A hat alelnök- és egy biztosjelöltet amolyan politikai túszként tartják függőben a politikai frakciók. A kölcsönös bizalmatlanság jegyében egyik politikai csoportosulás sem engedi meg magának azt a fényűzést, hogy előre hozzájáruljon a másik jelöltjének támogatásához. Az alelnökök között két szocialista és liberális, egy néppárti és egy konzervatív várja sorsának beteljesedését, míg a magyar jelölt a Patrióták Európáért frakciójának támogatását bírja. Ahhoz, hogy a jelöltek elnyerjék bizottságaik támogatását, kétharmados többséget kellene elérniük, ami a jelenlegi politikai viszonyok között – amint az látszik – lehetetlennek tűnik. Pótmegoldás a titkos szavazással megszerezhető többség, itt azonban a bizalmatlanság szintén fontos gátat jelent ennek az útnak a választásában.
A legvalószínűbb tehát, hogy csomagügylet születik, ahol mindegyik politikai csoportosulás kérhet és kaphat valamit a másik jelöltjének támogatásáért. Amennyiben így alakulnak a dolgok, akkor Raffaele Fitto olasz alelnök- és Várhelyi Olivér magyar biztosjelöltek vannak a legsérülékenyebb pozícióban. A mögöttük álló frakciók nem részei az Európai Parlamentet hagyományosan működtető nagy centrista koalíciónak, így a megegyezés során is gyengébb pozícióból kénytelenek tárgyalni.
Vigaszt jelenthet azonban a gyengébb pozíciókban lévők számára, hogy egyelőre a Bizottság december elsejei kezdésének szempontja úgy tűnik, hogy felülír mindent. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az Európai Parlament plenáris ülésének november 27-én bizalmat kell szavaznia a testületnek. Ehhez arra van szükség, hogy a csütörtöki Elnökök Konferenciája véglegesíthesse a szakbizottságok támogatását. Azaz legkésőbb szerdán a politikai csoportok vezetőinek dűlőre kell jutniuk a jelöltek alkalmasságát illetően.
Bár a biztos kezdet után váratlanul megakadt a folyamat, mégsem várható, hogy valamilyen változás történne a jelöltek személyében. Bárki visszautasítása ugyanis azt jelentené, hogy az új jelölt megnevezése biztosan több időt venne igénybe, azaz a december elsejei kezdés minden bizonnyal illuzórikussá válna.
A mostani állapotok szerint a tagállamok és az uniós intézmények nem engedik meg az Európai Parlamentnek ezt a luxust. Ezért aztán a hét nagy kérdése, hogy milyen kompromisszumok mentén és milyen áron körvonalazódik majd a nagy megállapodás. Érdemes lesz nézni az eredményt, hogy kik lesznek a nyertesek és kik a vesztesek, hiszen ez már a következő Bizottság belső erőviszonyaira is hatással lehet.
Kép: The Economist
