Bizakodók lehetnek a tagországok a 2030-ig elérendő oktatáspolitikai célkitűzéseik megvalósításával kapcsolatban. A legnagyobb lemaradás a diákok alapkészségeivel kapcsolatban mutatkozik meg.
Az európai uniós szakpolitikákat a jogalkotási kompetencia alapján három nagyobb csoportba lehet sorolni. A kizárólagos hatáskörbe tartozók – például versenypolitika, közös kereskedelempolitika – esetében csakis közösségi szinten alkotható jogszabály. A legtöbb szakpolitika megosztott hatáskörbe tartozik, vagyis mind az Európai Unió (EU), mind a tagállamok végezhetnek jogalkotást, mindössze arra kell ügyelni, hogy a nemzeti szinten hozott jogszabály nem mondhat ellent közösségi szintűnek. A nemzeti hatáskörbe tartozóknál – így például az oktatáspolitikában is – ugyanakkor az EU csupán csak kiegészítő, koordináló, összehangoló tevékenységet végezhet.
Noha tehát közösségi szintű jogalkotásra nincsen lehetőség ezen szakpolitikai területen, mindez nem jelenti azt, hogy a tagországok ne törekednének kooperációra. Az oktatáspolitikában való koordináció az 1970-es évektől vált egyre intenzívebbé az Európai Unió nemzetei között, amelyek felismerték azt, hogy az oktatás hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, elősegíti az esélyegyenlőséget, továbbá a humánerőforrás fejlesztésével az adott állam versenyképessége is növekedni tud.
A 2021 és 2030 – egy esetben 2025 – közötti időszakra szóló stratégiai keretrendszer is ennek az együttműködésnek a részét képezi. 2021 februárjában az oktatáspolitikáért felelős politikusok több területen fogalmaztak meg az évtized végére – vagy közepére – közösen elérendő referenciaértékeket. Az egyik a kisgyermekkori nevelésben részesülők száma, illetve aránya volt. 2030-ig azt szeretnék elérni, ha a háromévesnél idősebb, ám még nem iskoláskorú gyermekek több mint kilencvenhat százaléka venne részt ilyen nevelésben. A legfrissebb adatok szerint 2022-ben ez az arány 93,1 százalékos volt az Európai Unióban, amely összességében növekedést jelent az elmúlt esztendőkhöz képest. A legjobb mutatókkal Belgium rendelkezik – 98,4 százalék –, a legtöbb teendő pedig Romániára vár még. Magyarországon 2019-től minimális csökkenés tapasztalható a kisgyermekkori nevelésben részesülők körében, ám így is csupán fél százalékponttal vagyunk lemaradva az uniós átlaghoz képest.
A második pontot a természettudományok, a szövegértés, illetve a matematika területén való alapkészségek jelentik. E kapcsán a politikusok tizenöt százalék alá csökkentenék azon diákok arányát, akik a PISA felmérések alapján alulteljesítenek ezekben a tárgyakban. A háromévenként publikált adatok azt mutatják, hogy nem csak, hogy nem közeledik az EU ezen céljához, de egyre távolabb kerül tőle valamennyi területen. Az országok közül Litvániában és Magyarországon tapasztalható a természettudományokat illetően folyamatos fejlődés az elmúlt kilenc évben.
Kilenc százalék alá szorítanák vissza 2030-ra továbbá azon 18 és 24 év közötti fiatalok arányát, akik korai iskolaelhagyónak minősülnek, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeznek és nem folytatták tanulmányaikat. E területen már ismét javulás látható uniós szinten. 2023-ban – folyamatos csökkenést követően – 9,5 százalékos volt ez az arány. A legmagasabb arányban Romániában – 16,6 százalék – és Spanyolországban – 13,7 százalék – figyelhető meg ez a jelenség, a legjobban pedig Görögország és Lengyelország teljesít 3,7 százalékos aránnyal. Magyarországon ugyan magasabb ez a szám – 11,6 százalék –, mint az uniós átlag, az elmúlt évek alatt azonban csökkenő tendencia volt tapasztalható.
A politikusok a 25–34 éves korosztály körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát negyvenöt százalékot meghaladóra növelnék az évtized végére. Tavaly közösségi szinten 43,1 százalékuk szerzett diplomát, a folyamatok pedig arra engednek következtetni, hogy kényelmesen meg tudják majd valósítani a nemzetek a kitűzött célt. A huszonhét tagországból 2023-ig tizenötnek sikerült egyedül is teljesítenie a negyvenöt százalékos arányt. Ezen túlmenően a felnőttképzésben résztvevők arányát hatvan százalék fölé szeretnék emelni a 25-64 évesek között. 2020 óta az erre vonatkozó értékek folyamatos emelkedést mutatnak, tavaly 12,8 százalék mondhatta el magáról, hogy részt vett valamilyen további képzésen. A legtöbben Dániában – 30,5 százalék – és Svédországban – 38,8 százalék – választják ezt a lehetőséget, a legkevesebben pedig Bulgáriában – 1,4 százalék – és Görögországban – 3,4 százalék – élnek vele.
Végezetül, a tagországok 2025-re a 25–34 esztendős, felsőfokú szakképesítést szerző fiatalok körében tűzték ki célul, hogy hatvan százalék fölé emelik azok arányát, akik már tanulmányaik során szereztek munkahelyi tapasztalatot. 2022-ben ez a szám 60,2 százalék volt, ezt azonban meg is kell tudniuk őrizni a nemzeteknek az évtized közepéig. A legmagasabb arányban Spanyolországban – 98,6 százalék – voltak ilyen fiatalok, a legkisebb arány pedig Romániában – 8,4 százalék – volt megfigyelhető.
A 2030-as, illetve 2025-ös célok felé haladva a legtöbb területen folyamatos fejlődés látható közösségi szinten, egy kitűzött referenciaértéket pedig már el is értek a tagállamok. A legtöbb munka az alapkészségek területén vár még rájuk, ahol az eredmények és a szándékok között egyre nagyobb szakadék rajzolódik ki.
Kép: The Parliament Magazine
