Az EU által bevezetett, elektromos járművekre kivetett vámtarifák hosszú távon erősíthetik Kína globális pozícióját.
Az Európai Unió tagállamai megszavazták a Bizottság azon javaslatát, amely szerint az EU végleges kiegyenlítő vámot vezet be a kínai gyártású akkumulátoros elektromos gépjárművekre. Az intézkedés a már korábban elfogadott, ideiglenes vámkivetésről szóló rendelet értelmében egyes gyártókra akár 40 százalék feletti vámot szab meg.
A Reuters szerint a 27 tagállamból mindössze 10 ország (Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lettország, Lengyelország, Litvánia és Olaszország) támogatta vállaltan a tervezetet. Tizenkét tagállam (Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Finnország, Görögország, Horvátország, Luxembourg, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország) tartózkodott. Az EU legnagyobb autógyártó iparral rendelkező gazdasága, az „unió gazdasági motorjának is nevezett” Németország nemmel szavazott, akárcsak Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia is. Vagyis, az EU lakosságának kevesebb mint felét tömörítő tíz tagállama szavazott meg egy olyan javaslatot, amely az EU 27 gazdaságára lesz érvényes. Más szavakkal, ha a források nem tévednek és valóban így voksoltak a tagállamok, akkor az egyszerű többséghez szükséges szavazatok száma sem gyűlt össze, ellenben a tartózkodást „igen”-nek számolták.
A tervezet megszavazása az EU gazdaságpolitikáját érintő törésvonalakat vázolja fel. A Franciaország és Olaszország által vezetett csoport bátran szavazta meg a kínai gyártók elleni intézkedést. Érthető, ha azt vesszük figyelembe, hogy a kínai vállalatok jelentős állami támogatásban részesülnek, ami torzítja a piaci versenyt. A csoport döntését azonban feltételezhetően egy, a világgazdaságról kialakult elképzelés motiválta, amely szerint a kínai szektoriális versenyelőny fenyegetést jelent az EU számára, ezt pedig leginkább kemény fellépéssel, illetve védővámok bevezetésével lehet kiküszöbölni. Ezzel szemben a Németország által vezetett csoport, különösen a német autóipar felismerni vélte azokat a lehetőségeket, amelyeket a kínai járműiparral való együttműködésből származhatnak, illetve súlyosabbnak látja a feszültségekből adódó veszélyeket is, így az esetleges kereskedelmi háború következményeit is. A csendes többséget alkotó tagállamok, mint például Spanyolország, amely saját gazdaságát védené, szeretnék elkerülni a kereskedelmi háborút, ám igencsak tartanak a kínai térnyeréstől.
Úgy tűnik, egy dologban azonban egyetértenek az uniós tagállamok: a kínai elektromos járművek kínálatát nem lehet figyelmen kívül hagyni: vagy ellene kell fellépni, vagy kénytelenek vagyunk valahogyan együttműködni. Nos, az európai ipar szempontjából érdemes lett volna már az Európai Zöld Megállapodás és a klímasemlegességi célkitűzések elfogadása előtt mindezt alaposan átgondolni. Kína ugyanis már a 2000-es évek elején bőséges állami támogatások segítségével az akkumulátorral működő gépjárművek fejlesztésébe és gyártásába kezdett. A meghirdetett állami támogatásokat külföldi befektetők számára is megnyitotta, így vonzották be a Teslát is, amely számára ma már a kínai telephelyei elengedhetetlenek. A fejlesztési programok 2008-tól a kormány gazdasági prioritásaiban rendkívül fontos szerepet játszottak. Vagyis, amíg az európai gyártók többsége elsősorban a hagyományos, belsőégésű motorral működő autók gyártását folytatta, esetleg a hibrid technológia fejlesztésébe fektetett, addig Kína technológiai fejlődése megelőzte versenytársaiét.
A kínai elektromos járművek exportja 2020-ban lendült fel igazán, nagyjából az európai klímasemlegességi célkitűzések meghirdetése idején. Az uniós stratégiába nagyon jól illeszkedik a kínai termék, amelyet az ázsiai óriás viszonylag olcsón elő tud állítani. Egyrészt előnye van a méretgazdaságosság, másrészt a lítium-ion alapú akkumulátorgyártásban szerzett abszolút előnye miatt. Végezetül az is lényeges szempont, hogy jelenleg Kínában bányásszák, finomítják és dolgozzák fel a világ legtöbb lítiumját. Vagyis, úgy tűnik, hogy az elektromos autókat illetően az akkumulátor gyártásához szükséges lítium esetében a bányászástól kezdve a kivitelezésig Kínának versenyelőnye van a nulla kibocsájtásra törekvő EU-ban az itthoni gyártókkal szemben.
A jelentős állami támogatások miatt érthetők a dömpingellenes vámok, ám ezek az intézkedések önmagukban nem fogják orvosolni az uniós gépjárműpiacon látható problémákat. Időt ugyan nyerhetnek a hazai gyártók, ám kétséges, hogy néhány év alatt utol tudják-e érni a kínai elektromos autók piacán tapasztalt versenyhátrányukat. Ráadásul az akkumulátorok előállításához szükséges lítiumbányászat is körülményes, könnyen elképzelhető, hogy egy kereskedelmi háború következményeként Kína további nyersanyagok exportját, így a lítiumét is korlátozná majd. Vagyis, jelenleg két megoldás tűnik leginkább észszerűnek. Az első szerint új lítiumbányákat nyitva az EU csökkenti kitettségét és elkezdi a hasonló technológiák gyártását, a második szerint az európai gyártók egy teljesen új technológia fejlesztésébe és gyártásába kezdenek, amelynek előállításához kevésbé függenek a kínai nyersanyagoktól. Kérdéses, hogy mennyi idő alatt lesznek képesek olyan mértékű fejlesztéseket végrehajtani, mint amit Kína mutatott fel a 2000-es évek óta.
Egyelőre az EU azon gondolkodik, hogy milyen technológiával lehetne elérni a nulla kibocsájtási céljainkat; amíg ezt kitaláljuk, addig gyakorlatilag kizárjuk a versenyelőnnyel rendelkező cégeket a piacról. Eközben Kína rekordokat dönt az elektromos autók forgalmazásában, és jelentős piacokat szerez meg magának, így például a 215 millió lakossal rendelkező Brazíliát vagy a 127 milliós Mexikót. Várható, hogy a kínai export elsősorban a BRICS országok felé fog irányulni, de 2024-ben januártól májusig Belgium több mint 115 000, az Egyesült Királyság pedig 67 000 feletti elektromos járművet vásárolt meg.
Az amerikai és az uniós piac nagyon fontos Kína számára, ám ezekről kiszorítva bizonyára képes lesz versenyelőnyre szert tenni a globális piacokon is. Csakhogy ezek a piacok többnyire a Globális Dél országai közül fognak kikerülni – a világ egyre több és népesebb országa fog egyre szorosabb kapcsolatokat kialakítani a Nyugat legnagyobb kihívójával.
Nyitókép forrása: harry_nl / Flicker
