Korábbi olasz miniszterelnökök írták 2024 uniós szintű nagy jelentéseit. Április 17-én napvilágot látott Enrico Letta belső piacról szóló jelentése, amely átfogó képet fest az európai kohézióról. Letta támogatja a felfelé törekvő konvergenciát és a kohézió erősítésének fontosságát a versenyképesség növelése szempontjából, Mario Draghi pedig, a szeptember 9-én bemutatott versenyképességről szóló jelentésben teljes képet fest, talán még több gazdasági cél megjelölésével, Európa versenyképességének helyzetéről és jövőjéről.
A Draghi-jelentés jó matéria arra, hogy több terület mentén elemezzük, ahogy ezt sokan tették például a zöldpolitika, a gazdaságpolitika-termelékenység, a tőkepiac terén, jelen elemzés a kritikus nyersanyagok viszonylatában felvázolható versenyképesség-fejlesztési törekvéseket és utakat vizsgálja.
Magyar elnökség: versenyképességi megállapodásra van szükség
A jelentés, amelyben Draghi az innovációra és a digitális technológiák fejlesztésére fókuszál, várhatóan jelentős hatást gyakorol majd a Bizottság 2024–2029-es mandátumára vonatkozó új munkatervére. Mindemellett vélhetően érezteti a hatását a magyar elnökség egyik zászlóshajójának tárgyalásához, az új európai versenyképességi megállapodáshoz, amelyet a novemberben Magyarországon tartandó informális Európai Tanács ülésen szeretne az elnökség a legmagasabb politikai szinten megerősíteni. Az előkészületek egyik lépcsőfoka a 2024. július 8–9 között megrendezett informális versenyképességi tanácsülés, amelyen a magyar EU-elnökség számára kiemelt fontosságú versenyképességi kérdések voltak napirenden. A magyar elnökség külön figyelmet fordít az elektromos járműipar kihívásaira, mivel az EU autóiparának versenyképessége globális szinten veszélybe került, így az akkumulátoros elektromos járművek technológiájának fejlesztése fontos Magyarországnak. Az ülésen a mesterséges intelligencia terén meglévő technológiai szakadékok csökkentése, és az ipari zöld és digitális átállás szükségessége is megfogalmazódott.
A kritikusnyersanyag-függőség csökkentésének útjai
A kritikus nyersanyagok elengedhetetlenek az EU gazdasági átalakulásának felgyorsításához, különösen a zöld és digitális átállás megvalósításához. Az elektromos járművek, az akkumulátorok és más tiszta energia technológiák iránti kereslet jelentősen megnövelte a kritikus nyersanyagok iránti globális igényt, amely komoly kockázatot jelent az ellátási láncok fenntarthatósága szempontjából. Az EU nyersanyag-ellátási láncai különösen függnek néhány kulcsország termelésétől, és ez a koncentráció problémákat okoz az EU hosszú távú versenyképessége és függetlensége szempontjából.
Az EU következő öt éves intézményi ciklusában vélhetően eldől, hogy mely szegmensekben tud globális pozíciót elfoglalni. Az egyik szegmens lehet a kritikus nyersanyagok témaköre, amellyel a Draghi jelentés is foglalkozik. Miután von der Leyen a 2022-es EU állapotáról szóló beszédében bejelentette, majd 2024 májusában az unió társjogalkotói elfogadták a kritikus nyersanyagokról szóló jogszabályt, az EU egyértelműen kijelölte, hogy ellátási láncainak diverzifikálására és új partnerségek keresésére törekszik a stratégiai autonómiájának védelme érdekében.
A Draghi jelentés javasolja, hogy a legnagyobb innovációra és kutatás-fejlesztésre lehívható közvetlen uniós program, a Horizon Europe pénzügyi keretét duplázza meg az EU, 93,5 milliárd euróról 200 milliárd euróra, és helyezzék a hangsúlyt az áttörő innovációk finanszírozására. Az Európai Unióba irányuló kritikus nyersanyagok importja magas, olyannyira, hogy stratégiai függőségről beszélhetünk.
Két fő út lehet arra, hogy ezt a függőséget enyhítsük, valójában a két út egymással párhuzamosan értelmezhető. Rövid távon az ellátási láncok diverzifikálására van szükség, vagyis arra, hogy stratégiai partnerségek megkötésével a 34 kritikus nyersanyag közül az EU egyik vonatkozásában se függjön jelentősen egy harmadik ország exporttevékenységétől, ahogy például a ritka föld fémek 80%-a jelenleg Kínából érkezik. A másik út, amely lényegében a hosszú távú megoldást jelentheti, az az innovációban rejlik. Az EU-nak támogatnia kell a területén már meglévő nyersanyagok innovációját, olyan technológiák kifejlesztését, amellyel részben vagy egészben helyettesíthetővé válnak. Amennyiben a Draghi által ajánlott Horizon költségvetés növelés megtörténik, a kettős átmenet megvalósítása, és Európa stratégiai szuverenitásának védelme érdekében javasoljuk, a kritikus nyersanyagok helyettesítésére szolgáló innovációk kifejlesztésére külön forrás elkülönítését a Horizon programon belül.
Draghi és Letta a kritikus nyersanyagokról
A Letta– és Draghi-jelentések számos hasonlóságot mutatnak a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos kérdésekben, ugyanakkor vannak finom eltérések is a két dokumentum hangsúlyai és megközelítései között.
Mindkét jelentés egyértelműen hangsúlyozza az EU függőségének csökkentését a kritikus nyersanyagok terén, különösen a Kínától, Kongótól és Indonéziától. A diverzifikáció érdekében mindketten szorgalmazzák a nemzetközi partnerségeket. Az EU belföldi kapacitásainak növelését is fontosnak tartják, különösen a kitermelés és feldolgozás terén, amelyhez mindkét dokumentum javasolja az engedélyezési folyamatok felgyorsítását.
Az újrahasznosítás fejlesztése szintén kulcsfontosságú mindkét dokumentumban, mivel az újrahasznosított nyersanyagok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a jövőbeni kereslet kielégítéséhez, Letta külön kiemeli a biomassza fontosságát. A kutatás-fejlesztés finanszírozásának fontos a technológiák fejlesztéséhez, amelyek helyettesíthetik a kritikus nyersanyagokat, vagy hatékonyabb felhasználást biztosítanak.
Mindez összhangban van a kritikus nyersanyagokra vonatkozó magyar prioritással, amely Magyarország versenyképességi stratégiájából is kiolvasható. A stratégia az alapanyagipar ágazat versenyképességének fejlesztésének komponenseként jelöli meg a kritikus nyersanyagok helyettesítésére a hazai nyersanyagvagyon felmérésére, a szektorok közötti összefogáson alapuló K+F tevékenységeket és innovációt, valamint az alapanyagok újrahasznosításának fontosságát.
A stratégiai készletek felhalmozásával a Draghi és a Letta jelentések is foglalkoznak, mint lehetséges megoldásokkal az ellátási zavarok és áringadozások mérséklésére. A fosszilis tüzelőanyagok esetében már jól bevált mechanizmusokat javasolják a kritikus nyersanyagok esetében is alkalmazni, hogy az EU felkészült legyen a globális piac ingadozásaira.
A Letta-jelentés kritikus belsőpiaci kérdésként jelöli meg a nyersanyagellátás biztonságát, illetve az európai ipar stabilitásának és fenntarthatóságának zálogaként is tekint rá. Nagyobb hangsúlyt fektet az európai politikai keretekre, például a 2022-es versailles-i és a 2023-as granadai nyilatkozatokra, amelyek az európai szuverenitás erősítésére törekszenek, különösen az egységes piac szempontjából. Draghi jelentése inkább az ipari versenyképesség javítására, valamint a gazdasági és technológiai integráció előmozdítására koncentrál, de tartalmazza a javaslatot egy uniós szintű Kritikus Nyersanyag Platform létrehozására, amely figyelemmel kísérné a nyersanyag-ellátási láncokat és közös vásárlási kezdeményezéseket szervezne. Ezzel szemben Letta inkább a már meglévő jogszabályok, mint a kritikus nyeresanyagokról szóló jogszabály szerepét hangsúlyozza, kevésbé konkretizál új intézményi struktúrákat.
Letta jelentés részletesebben tárgyalja Kína és más globális szereplők stratégiáit, amelyek veszélyeztetik az EU diverzifikációs erőfeszítéseit, Draghi pedig kiváló térképet fest Európa nyersanyag import országairól. Letta jelentése ezen felül számos gazdasági biztonsági eszközt is tartalmaz.
Mindkét jelentés célja az EU kritikus nyersanyag-ellátási láncainak megerősítése, a függőség csökkentése és a fenntarthatóság elősegítése, különös tekintettel a belföldi kitermelés, újrahasznosítás és nemzetközi partnerségek kialakítására. Míg Letta politikai és biztonsági aspektusokat is beemel, Draghi inkább az ipari versenyképesség növelésére és a gazdasági innovációra fókuszál.
Új európai iparstratégia szükségessége
Draghi befektetéspolitikai kérdésként kezeli a kritikus nyersanyagok és félvezetők ellátási láncának biztosítását, jelentésében 800 milliárd eurós uniós beruházás-ösztönzést és új európai ipari stratégia megvalósítását szorgalmazza. Utóbbi a 2024–2030 magyar versenyképességi stratégiában is megjelent, amelyben a magyar kormány javaslatot tett az új európai iparstratégia megalkotására, hiszen az iparstratégiai dokumentum tárgyalási folyamatai 2020-ban megszakadtak. A magyar stratégia a zöld ipari átmenetet fontosságát emeli ki, amely koncepció az Európai Bizottság szintjén csak 2024-től hallható, előtte a Green Deal égisze alatt a zöldítési célok és az ipar érdekeinek összhangja kevésbé volt napirenden utóbbi hátrányára, amely végsősoron versenyképességet gátló tényező. Ennek következményeként Európa vezető iparvállalatai 2024 februárjában kezdeményezték az „Industry Deal”-t (ipari megállapodást), hogy a 2024-2029 közötti időszakra szóló új európai stratégiai menetrend középpontjába a vállaltok érdekei is bekerüljenek.
A kritikus nyersanyagok szerepe egyre meghatározóbb az EU jövőbeni versenyképességi stratégiájában. Az elkövetkező években fontos lesz, Enrico Letta és Mario Draghi jelentéseiben foglaltak gyakorlati megvalósítása, és az is, hogy a kritikus nyersanyagok megfelelő helyet kapjanak az új európai versenyképességi megállapodásban.
