Megerősödött a jobboldal az európai parlamenti választásokon, azonban még kérdéses, hogy ez mire lesz elég az új Európai Parlamentben. A legtöbb mandátumot az Európai Néppárt szerezte, azonban Marine Le Pen és Giorgia Meloni is nagyot nyert. Magyarországon a Fidesz-KDNP nyerte az EP-választást, de kevesebb képviselőt küldhet Strasbourgba, mint öt éve.
Az európai parlamenti választásokat 2024. június 6–9-e között tartották az EU 27 tagállamában. A legtöbb tagállamban vasárnap került sor a voksolásra. Hollandiában csütörtökön, Írországban pénteken, Csehországban pénteken és szombaton, Lettországban, Szlovákiában és Máltán szombaton bonyolították le az EP-választást. Az uniós polgárok 720 képviselői hely szétosztásáról döntöttek.
A közvélemény-kutatások az Európai Néppárt (EPP) győzelmét jósolták, a papírforma pedig érvényesült is; az EPP szerezte a legtöbb, 186 mandátumot. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 134, a RenewEurope 79, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 73, az Identitás és Demokrácia (ID) 58, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség 53, a Baloldal (GUE/NGL) 36, képviselőcsoportokhoz egyelőre nem tartozó pártok 46, az EP-be újonnan bejutott pártok pedig 55 mandátumot szereztek.
Ezek az adatok több szempontból is megtévesztők. Egyrészt, ahogy a fentiekből is kitűnik, 46 olyan képviselő szerzett mandátumot, akik jelenleg olyan párt tagjai, amelyek az előző ciklusban nem voltak tagjai egyetlen pártcsaládnak sem (így például a Fidesz), illetve 55 mandátummal bírnak azon új pártok képviselői, amelyek eddig nem voltak jelen az EP-ben, és még nem csatlakoztak egyetlen szövetséghez sem, azonban erre várhatóan ők is kísérletet tesznek majd. Másrészt a pártcsaládhoz tartozás szempontjából az eddigi állapotból indulunk ki, azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezek a szövetségek a választást követően is ekképpen fognak felállni. A pártszövetségek összetétele éppen a mostani választásokat követően alakulhat át, a jelentősebb átalakulási potenciál pedig éppen a jobboldalon van. Az Európai Néppárt győzelme mellett az is látszik, hogy európai viszonylatban komoly vereséget könyvelhetett el a liberális Renew és a Zöldek / Európai Szabad Szövetség.
Magyarországon a Fidesz-KDNP nyerte az EP-választást a szavazatok 44,7%-ával, amely 11 mandátumot ér majd a kormánypártoknak. A második helyet a Tisza Párt szerezte 29,7%-al és 7 mandátummal. Képviselőt küldhet még az EP-be a Demokratikus Koalíció–Magyar Szocialista Párt–Párbeszéd szövetsége (8,1%, 2 mandátum) és a Mi Hazánk Mozgalom (6,7%, 1 mandátum).
A magyarországi EP-választás komoly vesztese a DK–MSZP–P, amely pártoknak korábban 5 képviselőjük volt, most azonban kénytelenek lesznek beérni 2 képviselővel. A legnagyobb vesztes a Momentum, amely EP-képviselői hely nélkül maradt. Magyar Péter néhány héttel ezelőtt létrejött pártja komoly sikert könyvelhetett el, hiszen hét képviselővel kezdhetik meg európai parlamenti tevékenységüket. A Fidesz-KDNP az előző ciklusban 13 képviselőt küldött az EP-be, tehát a kormánypárt is veszített képviselői helyeket, azonban az EP-képviselők több mint fele továbbra is kormánypárti lesz.
A Fidesz 10 képviselőjének egyelőre nincs pártcsaládja, a KDNP-s Hölvényi György továbbra is az EPP-ben folytatja. A következő hetek kulcsfontosságú kérdése lesz, hogy a magyar kormánypárt melyik pártszövetségben tud elhelyezkedni. Egyelőre szintén nyitott kérdés, hogy az új pártként megjelenő Tisza Párt hol folytatja. Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője jelezte, hogy szívesen látnák a pártot a soraikban, és erről Magyar Péter listavezető is hasonlóan nyilatkozott. Érdekesség, hogy mivel az EPP-nek és a frakciónak továbbra is tagja a KDNP, elvben meg is akadályozhatja a Tisza Párt felvételét a kereszténydemokratákhoz. Ez nem feltétlenül lesz azonban így, hiszen német CDU is szeretné a Tisza befogadását, amely ráadásul több képviselővel érkezik.
A legtöbb elemző a választást megelőzően a szélsőjobboldali pártok előretörését vetítette előre, azonban kérdéses volt, hogy ebből számszerűleg mi fog megvalósulni, és ez mit eredményezhet az új EP erőegyensúlyában. Ezek a jóslatok beváltak, több tagállamban jelentős sikert tudtak elérni a (radikális) jobboldali erők.
Így különösen Franciaországban, ahol a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) lett a választás toronymagas győztese. A Jordan Bardella vezette választási lista több mint 31,4%-ot szerzett a választáson, míg a második helyen Emmanuel Macron francia elnök pártja (RE) csupán 14,6%-ot. A győzelem európai viszonylatban kiemelkedő, hiszen Marine Le Pen pártjának az új ciklusban várhatóan 30 képviselője lesz, ezzel pedig az EP egyik legnagyobb nemzeti pártcsoportját alkothatja majd.
A választás belpolitikai értelemben is földcsuszamlásszerűnek tekinthető, ugyanis Emmanuel Macron francia elnök még a hivatalos eredmények ismertetése előtt – eleget téve a Nemzeti Tömörülés felszólításának – bejelentette a francia nemzetgyűlés feloszlatását, miután pártja óriási vereséget könyvelhetett el. Az új választás első fordulójára június 30-án, a második fordulóra július 7-én kerülhet sor.
A választás másik nagy európai győztese Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke. Meloni pártja, az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia, az ECR tagja) 28,8%-al nyerte az olaszországi EP-választást, 24 mandátumot szerezve, a második Demokrata Párt előtt (24,1%, 20 mandátum). Az Olaszország Fivérei korábban 10 mandátumot birtokolt az EP-ben, így ehhez képest Meloni mostani győzelme kimagasló. Nagyot bukott a Matteo Salvini vezette Lega (az ID tagja), amely az eddig 23 mandátum helyett kénytelen lesz beérni 8 EP-képviselővel.
Kalas Vivien arról írt a választások előtt, hogy bár az EPP szerezheti a legtöbb mandátumot, a voksolás valódi győztese az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció lehet. Az ECR jelentősen erősödött és még tovább erősödhet, az új parlamenti ciklus kiemelten fontos pártcsaládja lehet, elsősorban a jobboldalon betöltött, politikai szövetségeket formálni képes szerepe miatt. Ennek központi szereplője Giorgia Meloni olasz miniszterelnök lehet. Ez abból is láthatóvá vált, hogy Meloni kegyeit a választás előtt Ursula von der Leyen és Marine Le Pen is kereste a későbbi potenciális együttműködés lehetőségével.
Giorgia Meloni egyértelműen a választás egyik legfontosabb európai szereplőjévé vált, azonban a Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés még Meloninál is nagyobbat nyert. Az azonban még bizonytalan, hogy a két szereplő közti hatalmi egyensúly miként fog alakulni a következő hetekben, mennyire tudják kölcsönösen kamatoztatni sikereiket a pártcsaládok formálása szempontjából, képesek lesznek-e adott esetben a választást követően egy erős jobboldali szövetség létrehozására.
Jelentős radikális jobboldali előretörés valósult meg Ausztriában is. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), az ID csoport tagja nyerte a választást az EPP-ben helyet foglaló Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) előtt, így előbbinek 6, utóbbi kettőnek 5–5 képviselője lesz az EP-ben.
Németországban a kereszténydemokrata CDU / CSU nyerte a választást (30,3%, 30 mandátum), a második helyen pedig az Alternatív Németországért (AfD) szélsőjobboldali párt végzett (15,9%, 17 mandátum) a német kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) előtt (13,9%, 14 mandátum). Olaf Scholz német kancellár pártja komoly vereséget szenvedett, amelynek szintén lehetnek belpolitikai következményei. Az AfD jelentősen erősödött, hiszen az előző ciklusban csupán 8 képviselőjük volt, most ezt a számot meg tudták duplázni. A párt pozíciója azonban éppen a választás előtt változott meg jelentősen, hiszen az Identitás és Demokrácia két héttel az EP-választások előtt – többek között Marine Le Pen kezdeményezésére – kizárta őket soraiból a listavezetőjük SS-katonákra vonatkozó megjegyzése miatt. Kérdéses tehát, hogy erősödése ellenére mennyire fognak a német szélsőjobbosokra partnerként tekinteni az olasz és francia választás győztesei, különösen, hogy az AfD egy eddig nem létező radikális szövetség létrehozását tervezi.
A környező országok közül érdemes kiemelni Lengyelországot, ahol a kormányzó Polgári Koalíció (KO) nyerte a választást 37,1%-al a 36,2%-ot szerző Jog és Igazságosság (PiS) előtt – előbbi az EPP, utóbbi az ECR sorait erősíti, várhatóan 20–20 képviselővel. Csehországban az ellenzéki ANO, a korábbi miniszterelnök Andrej Babis pártja nyerte a választást, hét mandátumot szerezve, míg a kormánypártok alkotta Spolu koalíció csak a második helyen végzett hat mandátummal. A kormánypárti liberálisok, a STAN viszont jelentős veszteségeket könyvelhetett el. Szlovákiában az ellenzéki Progresszív Szlovákia nyerte a választást. Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen végrehajtott május 15-i merénylet tehát nem csupán az áldozat szerepében megjelenő – a merényletért az ellenzéki pártokat és sajtót okoló – kormányoldalt, de az ellenzéket is mobilizálta. A progresszívok (akik listáját a korábbi magyar származású szakértői miniszterelnök, Ódor Lajos vezette) hat, a Robert Fico vezette Smer öt mandátumot szerzett az EP-ben.
Határon túli magyar szempontból a választás egyelőre felemásnak tűnik. Romániában az RMDSZ 6,63%-ot szerzett, így meg tudta őrizni két képviselői helyét az EP-ben. Az erdélyi magyarokat ebben a ciklusban is Winkler Gyula és Vincze Loránt képviselik majd. Szlovákiában azonban a Magyar Szövetség nem jutott mandátumhoz; a szavazatoknak csupán 3,9%-át tudta megszerezni. Ez a kudarc nem csupán azt jelenti, hogy sorozatban második alkalommal nem tud képviselőt küldeni a felvidéki magyarság az EP-be, de azt is, hogy sokadig vereséget könyvelheti el az etnikai alapon szervezett országos szintű politizálás a Felvidéken, ez pedig várhatóan jelentős, történelmi léptékű átalakulásokat hozhat a felvidéki magyar politikában.
(Az adatok az Európai Parlament választási eredményeket összegző oldaláról származnak, a június 10-i állapotot tükrözik – a hétfő délelőtti közléshez képest a bejegyzésben szereplő számokat 16 órakor frissítettük.)
Kép: Shutterstock/andriano.cz
