Kedvezőtlen gazdasági körülmények között a szavazók hajlamosak lehetnek megvonni a korábbi támogatásukat, ám ez nem minden esetben igaz.
Hosszú évtizedeken át az európai parlamenti választások arányaiban kevés uniós állampolgár figyelmét kötötte le: átlagban az uniós állampolgárok kevesebb mint fele ment el szavazni. Természetesen ez az arány eltérő az egyes országok között, így pl. Luxembourgban a választók több, mint 80 százaléka járul az urnák elé. Ezzel szemben, ha a szlovák polgárok részvételének a többéves átlagát számoljuk, még a 17 százalékuk sem fáradt el az urnákhoz. Kivételt képezett a 2019-es év, amikor is az uniós szavazók korábbi szokásaikhoz képest rekordmértékben szavaztak, vagyis több, mint felük elsétált az urnákhoz.
A 2019-es évi EP választások során tapasztalt relatív magas részvételi arány arra enged következtetni, hogy az állampolgárok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az Európai Uniónak, valamint azoknak a közpolitikai döntéseknek, amelyeket a szupranacionális szinten hoznak meg. Ilyen például a 2015-ös migrációs válság, amely miatt az Európai Unió és egyes intézkedései rendkívül közel kerültek az uniós polgárokhoz.
A politikai okokon túlmenően azonban gyakran a gazdasági tényezők is befolyásolják a szavazók döntéshozatalát. Az elmúlt öt év ilyen szempontból rendkívül eseménydús volt. Röviddel a választások következtében megalakult intézményi struktúrák kiépítése után a COVID-19 Európában is terjedni kezdett. Az uniós intézmények hamarosan a járvány kezelésével és közös uniós vakcina beszerzéssel voltak elfoglalva, illetve a járvány miatt kialakult gazdasági károkat igyekeztek különböző eszközökkel enyhíteni, mint például a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak időszakos felfüggesztése vagy a SURE csomag bevezetése, amelynek célja a rövidtávú munkavállalási programok kiadásainak finanszírozása volt. Mindezek az intézkedések számos uniós vállalkozást és azok alkalmazottjait érintették már rövid távon is. Ám minden eddigi uniós makrogazdasági döntésnél fontosabb lépés a közös adósságvállalás elfogadása volt, amelyet sokak az európai hamiltoni pillanatnak neveztek. A döntés valóban hosszú évtizedekre meghatározza majd a tagállamok egymáshoz, valamint az EU-hoz való viszonyát.
A pandémia okozta gazdasági nehézségek viszonylagos leküzdése után, 2022-ben az EU egy újabb gazdasági sokkhatást ért meg, amikor az orosz–ukrán háború következtében hirtelen levált az olcsó orosz energiahordozókról. Ennek következtében az EU-ban rekordmagasságú, 8 százalékot meghaladó inflációs ráta alakult ki. Ugyancsak az orosz–ukrán háború egyik következménye, hogy az EU és legfontosabb kereskedelmi partnere, Kína között egyre feszültebb a kapcsolat, egyre több kereskedelmi korlátozást vetnek ki egymás ellen. Egyelőre kevésbé lehet érezni a feszültségből származó gazdasági hatásokat, ám várható, hogy az EU számára kritikus fontosságú nyersanyagok ára várhatóan rendkívül megemelkedik, amely viszont az EU versenyképességét még inkább csökkenti.
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy az elmúlt évek gazdasági nehézségei milyen mértékben és hogyan befolyásolhatják az uniós választópolgárok preferenciáit, valamint szavazati hajlandóságát.
Figyelembe véve, hogy az EP-választást gyakran másodrendű választásnak tekintik, egy tanulmány azt tesztelte, hogy a 2005-ös és a 2009-es választások során mennyire volt lényeges tényező a gazdasági megfontolású szavazás. Az eredmények arra utalnak, hogy az EP-választások legalább részben „gazdasági népszavazások”, vagyis a tagállamok gazdasági helyzetéről és kormányok felelősségvállalásáról szóló visszajelzés. Ugyanakkor a gazdasági szavazatok leadása kontextusfüggő. 2004-ben a gazdasági szavazatok nagyobb arányban voltak jelen, mint a pénzügyi világválságot követő a 2009-es európai parlamenti választáson. Ez utóbbi esetében a választópolgárok nem közvetlenül és személyesen tették felelőssé kormányukat a pénzügyi és gazdasági világválságért. A gazdasági visszaesést többnyire külső hatásnak tekintették és tartózkodnak a visszamenőleges gazdasági szavazástól. Mindez azt hangsúlyozza, hogy a választók képesek, hogy valódi jelzéseket vonjanak ki a valós gazdasági fejleményekből.
Ehhez hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is, amely a 2009-es és 2014-es európai parlamenti választásokat vizsgálta. Összességében a gazdaságról alkotott választói értékelések befolyásolták a szavazatválasztást: a gazdasági helyzetet jónak ítélők a hivatalban lévő adminisztrációra szavaztak, míg akik ezt rosszabbnak minősítették, ellene szavaztak. A gazdaság megítélése számított 2014-ben, ám a szavazásra gyakorolt hatása attól függött, hogy a választók mekkora felelősséget tulajdonítottak a kormánynak azért a gazdasági teljesítményért, amelyet tapasztaltak. Továbbá, minél nagyobb felelősséget ruháztak a kormányra és minél jobbak a gazdasági körülmények, annál valószínűbb volt, hogy a választók a kormány pártjára szavaznak.
Összegezve, a gazdasági helyzet számít a választók számára, ám csak abban az esetben befolyásolja a szavazati preferenciát, ha egy negatív hatás a kormánynak tulajdonítanak. Bár az elmúlt öt év gazdasági szempontból számos kihívás elé helyezte az uniós polgárokat, a fentiek alapján nem várható, hogy a választópolgárok lényegesen a tapasztalt nehézségeket a kormányaiknak tulajdonítanák és büntetnék őket.
Ugyanakkor, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az EP választások tétje jelenleg magasabb, mint az előző években volt. Az egyre növekedő geopolitikai és kereskedelmi feszültségek miatt rendkívül fontos, hogy a megalakulandó intézmények, így az újonnan megalakuló Bizottság is milyen prioritásokat fogalmaz meg a jelenlegi Bizottság politikáihoz képest. Egy széttagoltabb Európai Parlament esetében bonyolultabb döntéshozatali mechanizmusokra számíthatunk, amelyek várhatóan lassítják a jogalkotási folyamatokat. Mi több, az uniós választási ciklusok során több tagállamban is átalakulhatnak nemzeti politikai döntéshozatali mechanizmusok. Végül, de nem utolsó sorban, az EP választások egy esetleges újabb közös adósságfelvételi döntés kialakításában is lényeges szerepet játszhatnak, valamint a lassan napirendre kerülő új, többéves költségvetési ciklus kialakításában fog dönteni. Mindezek a tényezők évtizedekre meghatározhatják az Európai Unió gazdasági, társadalmi és szociális képét.
Kép forrása: dw
