Hatályba lépett az EU kritikus nyersanyagokról szóló rendelete. Hogyan érvényesül Európa a digitális és zöld átállás alapvető nyersanyagai terén a globális versenyben, és miért befolyásolhatja ez a bővítéspolitikát?
Csakúgy, mint az Egyesült Államok és más nyugati országok, az EU-országok is felismerték sebezhetőségüket Kínával és más harmadik fél országokkal szemben a kritikus nyersanyagok tekintetében. Az orosz-ukrán háború, a COVID-19 világjárvány és a jelenlegi Kína-USA geopolitikai feszültség fokozta ezeket a sebezhetőségeket.
A Green Deal Ipari Terv részeként a Bizottság 2023. március 16-án javaslatot tett a kritikus nyersanyagokról szóló jogszabályra (Critical Raw Materials Act, CRMA), egy stratégiai dokumentumra annak érdekében, hogy az EU hozzáférését garantálja a kritikus nyersanyagok biztonságos, diverzifikált, megfizethető és fenntartható ellátásához. A rendeletet március 18-án fogadta el a Tanács, és 2024. május 23-án lépett hatályba.
Az új jogszabály 34 „kritikus” elemet határoz meg, a könnyű és nehéz ritkaföldfémek mindegyike egynek számít. A listából tizenhét abszolút „stratégiai” jelentőségűnek minősül, köztük az elektromos hálózat tervezett bővítéséhez szükséges réz, a lítium és az akkumulátorokban használt egyéb elemek, valamint az állandó mágnesekben használt ritkaföldfémek egy csoportja.
A jogszabály, amelynek célja a kritikusnyersanyag-ellátási láncok diverzifikációja, a körforgásosság és a kutatás fejlesztés ösztönzése, listázza azokat a kritikus, illetve stratégiai jelentőségű nyersanyagokat, amelyek létfontosságúak a zöld és digitális átálláshoz szükséges technológiák, valamint a védelmi és az űripar szempontjából. Ezenfelül a rendelet referenciaértékeket határoz meg azt illetően, milyen uniós kapacitásokat kell kiépíteni a stratégiai nyersanyagellátási lánc mentén 2030-ig: a bányászat esetében ez a célérték az éves uniós felhasználás 10%-a, a feldolgozásra vonatkozóan az éves uniós felhasználás 40%-a, az újrafeldolgozás tekintetében pedig az éves uniós felhasználás 15%-a. Ami az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokat illeti, a feldolgozás bármely releváns szakaszában az éves uniós szükségletnek legfeljebb 65%-a származhat egyetlen nem uniós országból.
Noha 2030-ra az EU célja, hogy megerősítse saját hazai kritikusnyersanyag-ellátási láncát bányászati, finomítási és újrahasznosítási kapacitásainak növelésével, az EU Bizottság azt is elismeri, hogy a tagállamok nem képesek önellátóak lenni a nyersanyagok tekintetében, és így az EU piacának nagy része továbbra is importra támaszkodik, ezért partnerségi megállapodásokkal törekszik globális szerepvállalásának megerősítésére a termelő országokkal úgymint: Grönland, Argentína, Zambia és Kongó, Ausztrália, Kanada, Üzbegisztán, Ukrajna, valamint az EU USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács együttműködési célkitűzései, és a legutóbbi ülés megállapításai között is szerepelnek a kritikus nyersanyagok ellátási láncaival kapcsolatos intézkedések.
Amint az az Európai Unió gazdaságbiztonsági stratégiájában is szerepel, iparának és nyersanyag-kitermelésének előmozdítását tervezi kereskedelemvédelmi eszközeinek frissítése és olyan iparpolitikai kezdeményezések előterjesztése révén, mint a kritikus nyersanyagokról szóló törvény, a nettó nulla iparról szóló törvény vagy a chiptörvény. Mivel azonban az EU nyersanyagkészletei korlátozottabbak, stratégiai ellátási láncai pedig szétszórtabbak, mint az Egyesült Államoké és Kínáé, gazdasági biztonsági stratégiájában a nyersanyag- és ipari partnerségekre is támaszkodnia kell.
Mivel az energetikai átalakulás egzisztenciális globális kihívás, a világnak depolitizálnia kell a sikeréhez szükséges erőforrásokhoz való hozzáférés kérdését. Ezek a megállapodások az EU-stratégia azon nemzetközi kötelezettségvállalásának részét képezik, amely egy rugalmasabb, diverzifikáltabb és kevésbé egy országtól függő kritikus ásványianyag-ellátási lánc kialakítására irányul. A kínai kitettséget erősíti, hogy a stratégia alkotás terén is előrébb jár az ázsiai állam, hiszen már több mint tizenöt éve fejleszti értéklánc stratégiáját. Az európai integráció és Kína kapcsolata nem egy nulla összegű játszma, noha az EU mint politikai entitás, szeretne függetlenedni, a belső piacán található kis-és középvállalatok a kínai importtól erősen függenek, így a jelenleg fennálló viszonyrendszer teljes átalakítására van szükség a célkitűzések teljesítéséhez. Valójában azt a kérdést kell feltennünk, hogy kinek van szüksége a nyersanyagra, hiszen fontos tényező az is, hol van a gyártás, ezért a nyersanyagkihívásnál ez sokkal szélesebb körű problémára mutat rá: az ipari kihívásokra és a jövő technológiai szuperhatalmainak stabilizálódására.
A kritikus fontosságú nyersanyagok többnyire az EU-n kívülről származnak. Az EU soha nem lesz önellátó, de az ellátás diverzifikálására törekszik.
Jelenleg egyes kritikus fontosságú nyersanyagok esetében az EU kizárólag egyetlen országtól függ: Kínából érkezik az EU nehéz ritkaföldfémének 100%-a, Törökország biztosítja az EU bórellátásának 98%-át, Dél-Afrika pedig platinaszükséglet 71%-át. Az elkövetkező években – remélhetőleg inkább diplomáciával, mint háborúval – nyújtják be kritikusnyersanyag-igényeiket az államok egymásnak. Az Egyesült Államok főként Vietnámmal fűzné szorosabbra a kapcsolatot, amely Kína után a második legnagyobb ritkaföldfém-tartalékkal rendelkező ország. Grönland jelentős tartalékkal bíró uniós partner, bár az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata által becsült 1,5 millió tonnás gazdaságilag életképes lelőhely egy gyorsan olvadó jéghegy csúcsa lehet.
A címben megjelenő kérdésre, miszerint a kritikus nyersanyagok és a ritkaföldfémek „új olajnak” tekinthetők-e, több szempontból igen lenne a válasz, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy eltér az újrahasznosítható képességük. Míg tüzelőanyagként használva a kőolajat csak egyszer égetik el mielőtt üvegházhatású szén-dioxiddá válna, addig a kritikus nyersanyagok, különösen a fémek újrahasznosíthatók – amint azt az új rendelet is elismeri, az újrahasznosítási arányokra és kapacitásokra vonatkozó különféle célokkal.
Ukrajna szerepe a kritikusnyersanyag-ellátási láncok diverzifikálásában gyorsító az uniós tagsághoz?
Az Európai Tanács 2023. december 14-én hivatalosan megnyitotta a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Ekkor, és azóta is, a bővítés felé tett lépések az orosz–ukrán háború miatt kialakult európai biztonsági fenyegetettségek és európai értékek védelmének égisze alatt történnek, és sokkal kevesebb figyelmet kap az az érv, hogy a csatlakozástól milyen gazdasági biztonságot remélnek Európában. Az EU bővítés stratégiai geogazdasági dimenziója egyre fontosabb eszközévé válhat a széttagoltabb és konfrontatívabb globális gazdaság új korszakában, ahol a biztonsági megfontolások világszerte alakítják a nemzeti gazdaságpolitikákat.
A COVID-19 válságot és a háború kitörését követő ellátási lánc megszakadások és energiaárak emelkedése bebizonyította, hogy az EU gazdasága sebezhető a külső függőségekkel szemben. Ehelyett az ellátási láncok, az iparpolitika és a kereskedelmi akadályok emelkednek, miközben Kína és az USA tömegesen fektet be a stratégiai értékláncokba.
Már 2021-ben megszülettek az első lépések az ukrán együttműködésre, hiszen Ukrajna területén 117 féle ásvány található, köztük a 30 nyersanyagból 22-t, amelyeket kritikusnak minősítettek Európában. Az Ukrajnával kötött stratégiai partnerség a kritikus elsődleges és másodlagos nyersanyagok és akkumulátorok teljes értékláncára kiterjedő tevékenységeket fog magában foglalni, és az EU kritikus nyersanyagok cselekvési tervének célkitűzéseivel összhangban elősegíti mindkét fél diverzifikálását, megerősítését és biztonságát. kritikus nyersanyagok biztosítása, amelyek elengedhetetlenek a zöld és a digitális átmenet eléréséhez. A partnerség meghatározó lesz a globális versenyképesség megőrzésében és az EU és Ukrajna iparának ellenálló képességének fejlesztésében is.
A stratégiai partnerség célja három kulcsfontosságú terület kialakítása, először is a szakpolitikai és szabályozási bányászati keretek közelítésére összpontosít, különösen a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumokra minden tevékenység tekintetében.
Másodszor, a partnerség célja a kritikus nyersanyagok és akkumulátor-értékláncok jobb integrálása az ukrajnai ásványkincsek fenntartható és társadalmilag felelős módon történő fejlesztése érdekében. Ennek érdekében bevonja a European Raw Materials Alliance-t és az European Battery Alliance-t a befektetések ösztönzésére. Végezetül, a partnerség a kutatás és az innováció szorosabb együttműködését is célozza mind a nyersanyag-, mind az akkumulátor-értékláncok mentén a Horizon Europe segítségével.
Mindezek alapján látszik, hogy Ukrajna csatlakozása növelheti az európai ipari rugalmassághoz és a zöld átálláshoz szükséges kritikus fémek és nyersanyagok európai beszerzését is. Az európai vállalatok már most is jelentős mennyiségű vasat és acélt importálnak Ukrajnából, és több beruházással az ország modernizálhatná és továbbfejleszthetné termelését. Sőt, amellett, hogy Ukrajna számos kritikus nyersanyag – például titán és grafit – jelentős gyártója, és meg akarja kezdeni gazdag réz- és lítiumlelőhelyeinek kiaknázását, amelyeket például be lehetne építeni az EU akkumulátor-értékláncaiba, jelentős nikkel-, kobalt- és mangántartalékokkal is rendelkezik, amelyek nagymértékű kiaknázása esetén Ukrajna vezető szerepet tölthet be a kritikus nyersanyagok kitermelésében.
A diplomáciai eszközök mellett jogalkotás útján is sürgeti az Európai Unió a potenciálisan megbízhatatlan kritikusnyersanyag-beszállítóktól való függőségét. Noha a stratégiaalkotásban járhatna előrébb, az ellátási láncok diverzifikálására tett partnerségi kísérletek az elmúlt egy évben jelentősen megnövekedtek több kontinens irányába is. A digitális és zöld jövőhöz elengedhetetlen alapanyagért élénkülő globális verseny Ukrajna EU csatlakozása melletti fontos érdekként jelenhet meg, az ország értékes nyersanyag lelőhelyei miatt.
Nyitókép forrása: consilium.europa.eu
