Öt évvel ezelőtt az európai zöld pártok számos országban rekordgyőzelmet arattak, ugyanakkor 2024-ben már nem prognosztizálható hasonló eredmény.
A 2019-es európai parlamenti választásokat követően a Zöldek és az Európai Szabad Szövetséget (Zöldek) magába foglaló pártcsalád az addigi legjobb eredményét érte el, ugyanis a 736-ból összesen 74 képviselői helyet tudhatott magának a 2019–2024-es időszakban. Nemzeti szinten Németországban ért el meglepően magas eredményt (20,5%) a zöld párt, megduplázva az öt évvel azelőtti eredményét, de Franciaországban, Ausztriában, Írországban, Nagy-Britanniában és Hollandiában is kétszámjegyű eredményt értek el a környezet- és klímavédők, köszönhetően többek között a fiatal generáció megmozdulásainak. Ebben az időszakban terjedt el ugyanis Európa-szerte a svéd Greta Thunberg által képviselt „Fridays For Future” mozgalom, ami rövid idő alatt sok ezer, majd pedig emberek millióit mozgósította a klímavédelem témájában a pénteki demonstrációk sorában.
Akkoriban zöld hullámként aposztrofálták a zöld pártok térnyerését és az éghajlatvédelem melletti tüntetések terebélyesedését; a zöld hullám ugyan még mindig tart, a demonstrációk már annál inkább a klímavédelmi cselekvés ellen szólalnak fel bizonyos ágazatokban. Napjainkban még nem tapasztalható kiterjedt elégedetlenség az európai polgárok részéről az éghajlatvédelem tekintetében, sőt sokak a jelenlegi cselekvési szintet is kevésnek titulálják. Ugyanakkor egyaránt elindult egy új szakmai és politikai hullám, ami az általánosan vett zöld eszmét egyre inkább kritizálja és fel is szólal ellene. Erre nyújthatnak példát a közelmúlt gazdatüntetései Európa-szerte, akik többek között az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokkal szemben fejezték ki ellenérzésüket.
Az európai politikában is észlelhető hasonló fordulat, ami a júniusi parlamenti választásokon is jelentőséggel bírhat. Ezt támasztják alá az uniós pártcsaládok eddigi állásfoglalásai, amelyek nem sok esetben bőségesek az éghajlatvédelmi aspektusok tekintetében.
A legnagyobb uniós képviselőcsoport, az Európai Néppárt (EPP) kiszivárgott kiáltványtervezetéből kiderül, hogy a klímavédelem leginkább a gazdasági jólét egyik eszközeként aposztrofálható kiegészítve azzal, hogy csökkenteni szükséges a bürokratikus elemeket az EU zöldpolitikáját illetően. Ezt az állásfoglalást támasztja alá több korábbi cselekvésük is, mint például a természet-helyreállítási törvény tavaly júniusi blokkolása, vagy ahogyan a belső égésű motorok tilalma tekintetében felülvizsgálatot hirdettek.
Az Európai Parlament jelenlegi és várhatóan a következő ciklus második legnagyobb frakciója, a Szocialisták és Demokraták (S&D) az Emmanuel Macron (és az EPP) által is képviselt „szabályozási szünettel” szembemenvén szorgalmazzák a folyamatos cselekvést, kiegészítve és megerősítve annak szociális pillérét az ún. Zöld Szociális Megállapodással, ami a szociálpolitikát és a munkavállalók jogait helyezi előtérbe, hangsúlyt helyezve a Globális Dél országaira.
A szociális aspektust a Zöldek is megerősítik választási programjukban, kiemelve a megfizethető lakhatást, a tömegközlekedés kiszélesítését, párhuzamosan a jegyárak csökkentésével, valamint a munka világának reformját, beleértve az EU-szerte bevezetett minimum alapjövedelmet. Természetesen a pártcsalád – eredeti rendeltetéséből fakadóan – számos éghajlat- és környezetvédelmi célt villant fel a programjában, mint például a kizárólag megújuló energiaforrások használata 2040-re vagy a természetmegőrzés és -védelem, ugyanakkor széleskörűen kitekint szinte minden szakpolitikára. Mindazonáltal a januári projekciók szerint a zöld pártcsalád 2024-ben jelentős visszaeséssel számolhat a képviselői székek tekintetében (74 helyett 55), ami jól tükrözi a társadalom újbóli visszafogott támogatását.
Az EP harmadik legnagyobb képviselőcsoportja, a Renew Europe egyelőre még nem véglegesítette programját, azonban az újonnan megválasztott elnökük kommunikációjából következtethető, hogy „zöld” kérdésekben következetességet fognak mutatni, amely alatt értendő például a belső égésű motorokról szóló tilalom felülvizsgálatának elutasítása is.
A Baloldal frakciója egyelőre még szintén nem fogadta el választási programját, ugyanakkor az eddigi gyakorlatoknak megfelelően valószínűsíthetően a Zöldekhez hasonló attitűdöt képviselő klímavédelmi programmal néznek elébe az idei választásnak.
A 2024-es európai parlamenti választás legnagyobb várományosai a közvéleménykutatások szerint a (szélső)jobboldali pártok; uniós kontextusban nézve az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), illetve az Identitás és Demokrácia (ID) frakciók. A két tömörülés egyelőre még nem tette nyilvánossá választási programját, de átfogó politikai céljuk egyértelmű: a nemzeti szuverenitás erősítése, vagyis a szakpolitikák uniós szint helyett nemzeti szinten való kezelése, amely alól a klímapolitika sem jelenthet kivételt. Amennyiben ez az éles „jobbra tolódás” megvalósul, az valószínűsíthetően jelentős következményekkel jár majd az európai szintű politikák tekintetében, különösen a környezetvédelmi kérdésekben, ahol az új többség valószínűleg ellenezni fogja az éghajlatváltozás elleni ambiciózus uniós fellépést.
Kép: Green Party
