Hogyan tudjuk a helyreállító igazságszolgáltatás módszereit alkalmazni a konfliktus során?
A helyreállító igazságszolgáltatás módszerei arra szolgálnak, hogy a bűncselekmények által okozott károkat helyreállítsák és a konfliktusokat feloldják. Ezeket a módszereket a sértettek és az elkövetők aktív részvételével alkalmazzák. Azonban nem csupán bűncselekmények esetén találkozhatunk a resztoratív módszerekkel, hanem háborús helyzetekben is. Akár hosszú ideje fennálló konfliktusok rendezése a cél, akár már lezárult háború következményeinek helyreállítása, a resztoratív megközelítés alkalmazható. Mi a helyzet az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán?
A Szülői Kör – Családi Fórum („Parents Circle – Families Forum”) nonprofit szervezetet 1995-ben Yitzhak Frankenthal és néhány izraeli család alapította. A fórum egy izraeli–palesztin együttműködésen alapuló szervezet, mely több mint 600 olyan családot foglal magában, akik elvesztettek egy közeli családtagot a folyamatban lévő konfliktus során. A szervezet alapfeltevése, hogy a nemzetek közötti megbékélési folyamat az alapja a tartós béke elérésének. Az első szervezett találkozó a gyászoló palesztin és izraeli családok között 1998-ban történt.
A szervezet egyik fő tevékenysége a fiatalok és felnőttek közötti párbeszédeken alapuló találkozók szervezése iskolákban, közösségi központokban és más helyeken. Ezeket a találkozókat két szervezeti tag vezeti, egy izraeli és egy palesztin, akik személyes veszteségükről mesélnek, és elmagyarázzák, miért választották a kibékülést az elégtétel helyett. Az évek során körülbelül 8500 párbeszéd megszervezésére került sor, amelyeken mintegy 250 000 fiatal és felnőtt vett részt. Minden találkozó 90 percig tart, és magában foglalja a facilitátorok személyes történetét és útjukat az egyesülés felé, a szervezet tevékenységeinek rövid bemutatását, majd lehetőséget ad kérdésekre és válaszokra. A találkozókat héber, arab és angol nyelven tartják a közönség igényei szerint.
A szervezet másik kiemelt projektje izraeli és palesztin csoportokat hoz össze, hogy megismerjék a másik fél személyes és nemzeti történetét. A találkozók tanulási élménye a történelmi, nemzeti információk és a résztvevők személyes és családi történeteinek kombinációján alapul. A konfliktusok által érintett társadalmakban az egyének vágyai és céljai erősen meghatározódnak a születési közösség narratívája által. A közösség története, értékei és hitei nagymértékben meghatározzák az egyén pozícióját és szerepét.
Az általunk elfogadott narratívákat igazságnak tekintjük, és számos tényező közrejátszik abban, hogy mindkét oldal csak a saját történetét és tragédiáit ismeri el. A konfliktusban álló közösségek fizikai és érzelmi távolsága nem teszi lehetővé, hogy az egyik oldal hallja a másikat, így a felek nem találkoznak vagy ismerik meg egymást. Ebből a nézőpontból indult el a szervezet „Párhuzamos Narratívák” projektje. Ezen projekt révén nem arra törekszenek, hogy semmissé tegyék vagy jóváhagyják a konkrét narratívát, hanem inkább olyan utat teremtenek, amely a személyes és nemzeti történelem által vezet, értékes párbeszéden, tiszteleten és megértésen keresztül, amelyben minden személyes és nemzeti narratíva hordoz valamilyen igazságot. 2010 óta a szervezet ilyen csoportokban hoz össze 15 izraeli és 15 palesztin résztvevőt egy modul keretében, amelyben egyszemélyes és kétoldalú műhelyeket és párbeszédeket tartanak. Eddig nagyjából 45 csoport vett részt a programban.
A történelem során láthattunk olyan helyzeteket, amikor civilek, külső facilitátorok segítették vagy éppen aktív részesei voltak a konfliktusok kezelésének. Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai: a civil személy friss szemlélettel, érzelmi kötődés nélkül tekinthet a helyzetre, míg az aktív részvételű facilitátoroknak erős kapcsolata lehet a konfliktushelyzettel. Ha a facilitátorok részei az érintett közösségnek, könnyebben átlátják a helyzetet és érzékenyen tudnak reagálni az alkalmazott módszertanra. Azonban minden esetben elengedhetetlen, hogy a facilitátorok szakmailag felkészült szakemberek legyenek. Fontos hangsúlyozni a helyi kultúra és sajátosságok figyelembe vételét, hiszen a helyreállító igazságszolgáltatás rugalmasságot enged az alkalmazott módszerek tekintetében. A történelmi példák rámutatnak arra is, hogy szükséges a beavatkozás különböző szinteken (egyéni, közösségi, nemzeti) és több területen is (például jogi, egészségügyi, intézményi szinten).
Természetesen semmi nem pótolhatja az elvesztett életeket és nem változtathatja meg a történteket. A resztoratív módszerek célja azonban, hogy összekovácsolja a közösségeket, helyreállítsa a kapcsolatokat és – amennyire lehetséges – a keletkezett károkat. Ezáltal elősegít egy párbeszédet, mely reményt kelt egy jobb jövő felé. Bár mindig lesznek bűncselekmények és konfliktusok, a reakciónk ezekre a helyzetekre döntő fontosságú. Ha egyetlen emberen is tudunk segíteni, akkor már megérte bármilyen folyamatban való részvétel.
Kép: pixabay.com
