Pillanatkép a tagországok uniós szintű oktatási eredményeiről
Vegyes teljesítménnyel rendelkeznek eddig a tagállamok uniós szinten a 2030-ig szóló oktatáspolitikai célkitűzéseiket illetően.
Az Európai Unióban (EU) a szakpolitikákat annak alapján, hogy a nemzeti és a közösségi szint között hogyan oszlik meg a jogalkotási kompetencia, három csoportba sorolhatjuk. Vannak úgynevezett kizárólagos hatáskörbe tartozók – például a versenyjog –, amelyeken kizárólag az Uniónak van kompetenciája, akadnak megosztott hatáskörbe sorolható szakpolitikák – ide tartozik a többségük –, illetve a nemzeti hatáskörbe tartozók. Ezek esetében közösségi szinten nincsen jogalkotási tevékenység, az EU csupán kiegészítő, támogató, koordináló tevékenységet végezhet. Az oktatáspolitika ezen területek közé sorolható, és bár az „érdemi” munka a tagállamokban történik, mégis vannak olyan uniós szintű együttműködési területek, amelyek fontos alapját képezik az oktatási rendszerek fejlesztésének, a diákok és a tanárok fejlődésének. Ezek között említhető az Erasmus+ program, az európai oktatási térséglétrehozására irányuló törekvések, az Európai Egyetemek kezdeményezés, valamint a tíz esztendőre szóló stratégiai keretrendszerek. Utóbbiak kivételt képeznek abból a szempontból, hogy azokat nem az Európai Bizottság indítványozza, hanem a tagországok szakpolitikai kooperációjának egy olyan formájában jönnek létre, melyet a nyílt – vagy nyitott – koordinációs módszer jellemez. Az eljárás négy, egymásra épülő szakaszból tevődik össze. Első lépésként az oktatásért felelős miniszterek közös politikai irányvonalakat, célokat tűznek ki az előttük álló tíz évre. Ezt követően ezekhez a célokhoz konkrét referenciaértékeket rendelnek, melyeket közösségi szinten kell elérniük. Harmadik lépésként a nemzeti cselekvési tervekben minden tagállam meghatározza, milyen mértékben járul hozzá az uniós irányszámok megvalósításához. Végezetül pedig közösen értékelik az elért eredményeket. Az így hozott döntéseknek jogilag nincsen kötelező erejük.
A nemzetek a nyílt koordinációs módszert először a foglalkoztatáspolitika területén alkalmazták, majd 2000-től a lisszaboni stratégiához kötődően az oktatáspolitikai együttműködésükbe is átültették. Az első stratégiai keretrendszer a 2001 és 2010 közötti időszakra vonatkozott, a legújabb pedig 2021-től 2030-ig szól. Ebben hét konkrét célkitűzést fogalmaztak meg a politikusok: 2030-ig kisgyermekkori nevelésben a három évnél idősebbek, ám még nem iskoláskorúak legalább kilencvenhat százalékának kellene részt vennie. A tizenöt esztendősek között tizenöt százalék alá csökkentenék azoknak az arányát, akiknek a PISA-felmérések szerint nem megfelelőek a készségeik a természettudományok, a szövegértés, illetve a matematika területén. A korai iskolaelhagyók arányát is visszaszorítanák – kilenc százalék alá – a 18–24 évesek körében. Korai iskolaelhagyónak ebben az értelemben azok minősülnek, akiknek legfeljebb alapfokú végzettségük van és tanulmányaikat befejezték. Ezeken túlmenően a tagállamok az évtized végére negyvenöt százalék fölé növelnék a 25–34 esztendősek között a diplomát szerzők arányát, a nyolcadik osztályosok körében pedig tizenöt százalék alá csökkentenék azon diákok arányát, akik alapszintű digitális készségekkel sem rendelkeznek.
A korábbiaktól eltérő módon a mostani alkalommal a miniszterek rövidebb időszakra, 2025-ig is jelöltek ki célokat. Szándékaik szerint addigra a 25–34 esztendős, felsőfokú szakképesítéssel rendelkezők több mint hatvan százaléka szerzett már munkahelyi környezetben tapasztalatot a tanulmányai idején. E mellett a felnőttképzésben résztvevők arányát negyvenhét százalék fölé emelnék a 25–64 éves korosztály körében. Utóbbival kapcsolatban a 2021-es portói csúcstalálkozón az európai vezetők 2030-ra határoztak meg legalább hatvan százalékos referenciaértéket.
Mindezidáig három esztendő telt el a legújabb stratégiai keretrendszer életbe lépése óta, és ugyan a rendelkezésre álló idő több mint fele hátravan, a legfrissebb – 2022-es, esetenként 2021-es – adatok azt mutatják, hogy míg egyes területeken az Uniónak sikerült már most fejlődnie a korábbi évekhez képest, addig másokon távolabb kerültek a 2030-as célok. Az alapkészségek fejlődésére, valamint a nyolcadik osztályosok digitális kompetenciájára vonatkozóan most még nem lehet állításokat megfogalmazni, új adatok csak ez év, illetve 2024 végére várhatók.
A korai iskolaelhagyók arányának tekintetében lassan, de egyelőre biztosan haladnak a tagországok a kitűzött irányszámok megvalósítása felé. A 2020-as 9,9 százalékos arányt 2021-ben tovább csökkentették 9,8 százalékra. Ugyanez igaz a diplomával rendelkezők és a felnőttképzésben résztvevők arányára is. Előbbi egy év alatt több mint fél százalékponttal tudott növekedni, így 2022-ben a 25–34 évesek már 42 százalékának volt felsőfokú végzettsége. A 25–64 éves korúak között pedig 2022-ben 11,9 százalék volt azoknak az aránya, akik tanulmányaik befejezte után részt vettek valamilyen további képzésen, ami egyértelmű fejlődést jelent a 2021-es 10,8 százalékhoz képest.
A kisgyermekkori nevelésben részesülőkkel, továbbá a szakképzés és a munkahelyi tapasztalatszerzés összekapcsolásával kapcsolatosan viszont jelentős munka vár még a tagországokra. Ezek ugyanis azok a területek, ahol nem, hogy fejlődés nem történt, de visszaesés tapasztalható a legfrissebb számok szerint. Míg 2020-ban az érintettek 93 százaléka élhetett a kisgyermekkori nevelés lehetőségével, addig 2021-ben már csak 92,5 százalék volt ez az arány. Hasonlóképpen 2021-ben a felsőfokú szakképesítéssel rendelkezők 60,6 százaléka mondhatta el magáról, ha tanulmányai során munkahelyeken is szerzett tapasztalatot, 2022-ben azonban ez lecsökkent 60,1 százalékra.
Magyarország a legtöbb területen, ha nem is mindig az uniós átlag fölött, de összességében az EU-nál jobb teljesítménnyel rendelkezik, hiszen egyetlen mutató, a felsőfokú végzettségűek aránya kivételével valamennyiben fejlődést tudott elérni.
Összességében elmondható, hogy a kedvező számok ellenére is a következő hét évben a nemzeteknek sokat kell még tenniük azért, hogy maradéktalanul teljesíteni tudják a közösségi szintű célokat.
Kép: The Parliament Magazine
