Az Európai Politikai Közösség harmadik ülésén a kontinens vezetői arról tanácskoztak, hogy Európát milyen módon lehet reziliensebbé, gazdaságilag versenyképesebbé és geostratégiai szempontból pozícionáltabbá tenni. Közös célként a politikai párbeszéd és az együttműködés előmozdítását, valamint a kontinens biztonságának és jólétének megerősítését határozták meg.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kiemelte, hogy ennek a politikai közösségi platformnak fontos szerepet kell játszania a konfliktusok eloszlatásában és megoldásának elősegítésében – utalva a Dél-Kaukázusban, valamint a Szerbia és Koszovó között fennálló helyzetre. Leszögezte, hogy a viszályok nemcsak a közvetlenül érintettekre vannak hatással, hanem az egész régió és a kontinens stabilitását veszélyeztetik. Az orosz-ukrán háború kapcsán kijelentette, hogy nemzetközi partnereik segítségével továbbra is nyomást fognak gyakorolni Oroszországra, hogy vessen véget a vérontásnak. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy használják ki ezt a platformot esetleges konfliktusaik rendezésére és az egymás közötti bizalom kiépítésére. Az EU-bővítés kapcsán kijelentette, hogy a balkáni tagjelölt országoknak fel kell hagyniuk azzal az érzéssel, hogy az EU figyelmen kívül hagyja és közel 20 éve elfelejtették őket. Véleménye szerint a bővítés geopolitikai jelentőséggel bír.
Az Európai Tanács elnöke egy erős, egységes, stabil EU-t vizionált, ahol a szemben álló felek igyekeznek konstruktívan, konszenzusra törekedve megoldani a vitás helyzeteket. Ez Belgrád és Pristina esetében nem valósult meg. Vjosa Osmani, Koszovó elnöke a granadai csúcstalálkozó kezdete előtt kijelentette, hogy amíg nem vezetnek be szankciókat Szerbia ellen, addig nincs oka találkozni Aleksandar Vučić szerb elnökkel. Továbbá abbéli reményét fejezte ki, hogy Spanyolország is csatlakozik azon országokhoz, akik Szerbia elleni intézkedéseket kívánnak bevezetni. Elmondása szerint a szeptember 24-i, Észak-Koszovóban történt fegyveres összecsapás nemcsak az országa, hanem az egész kontinens békéje és stabilitása ellen irányult. Ezt követően Albin Kurti, koszovói miniszterelnök a Sky Newsnak az eset kapcsán azt nyilatkozta, hogy Szerbia ekkor megpróbált egy újabb háborút kirobbantani. Elmondta, hogy Belgrádtól kérte a fegyveres támadás megszervezését magára vállaló Milan Radoičić Pristinának való kiadatását, de ennek Szerbia nem tett eleget. Itt meg kell jegyezni, hogy Radoičić kiadatása Pristinának a jelenleg hatályos szerb alkotmány szerint alkotmányellenes cselekedetnek minősülne. Az alkotmány preambulumában Koszovó és Metóhia Autonóm Tartomány Szerbia területének szerves részeként szerepel, így a jogszabály értelmében egyrészt Radoičićet nincs kinek kiadni, másrészt ugyanazon bűncselekmény elkövetéséért két helyen nem folytathatnak ellene eljárást.
Ezért Kurti a nemzetközi közösségtől követeli Szerbia szankcionálását és Koszovó biztonságának garantálását. A koszovói kormányfő szerint a szerb fél egy „új Boszniai Szerb Köztársaságot” akart létrehozni. Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a szerb hadseregnek a Koszovóval közös közigazgatási vonal közelében történő tömeges mozgósítása miatti aggodalmát fejezte ki. Aleksandar Vučić szerb elnök határozottan tagadta a vádakat. Az ügyben felszólalt Richard Grenell, az Egyesült Államok korábbi Belgrád-Pristina párbeszédért felelős megbízottja is. Az X közösségi oldalon feltette a kérdést, hogy „a Fehér Ház szóvivői miért engedik meg, hogy Jake Sullivan az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója és John Kirby, a nemzetbiztonsági tanács szóvívője hazudjanak a szerb katonaság Koszovó közelében törénő tömeges mozgósításáról”. Grenell azzal vádolta Antony Blinken amerikai külügyminisztert és Sullivant, hogy hamis információkat terjesztettek a szerb katonák bevetése kapcsán a koszovói adminisztratív átkelőhelyeken, és rámutatott, hogy a katonák számát csökkentették. Jelezte, hogy míg tavaly 14 ezer szerb katona volt, most 7500 főre tehető a számuk, amit rövid időn belül 4 ezerre fognak mérsékelni.
A helyzet további eszkalációjának megakadályozása érdekében a NATO úgy döntött, hogy növeli a KFOR létszámát. Jens Stoltenberg, NATO-főtitkár kijelentette, hogy a szövetség erői készek fenntartani a békét Koszovóban, és nem engedik meg, hogy a térségben eluralkodjanak a 90-es éveket idéző állapotok. Stoltenberg hangsúlyozta a diplomáciai erőfeszítések fontosságát a koszovói kérdés megoldásában. Felszólította Szerbiát és Koszovót, hogy az EU segítségével térjenek vissza a tárgyalásokhoz, hangsúlyozva, hogy ez az egyetlen járható út a tartós béke elérésére a térségben.
Annalena Baerbock, Németország külügyminisztere kijelentette, hogy az „európai családhoz” vezető úton nincs más alternatíva, csak az, hogy az emberek békében éljenek, és mindenekelőtt ne engedjék meg, hogy szomszédaik katonákat küldjenek a határaikra. Úgy értékelte, hogy a szerb hadsereg bevetése a koszovói határ körül Belgrád provokációja volt. Baerbock arra számít, hogy Szerbia előmozdítja az észak-koszovói fegyveres támadás körülményeivel kapcsolatos nyomozást és hozzájárul a körülmények tisztázásához.
Peter Stano EU-szóvivő kijelentette, „ha az EU tagok úgy döntenek, készek vagyunk intézkedéseket bevezetni, nemcsak Koszovóval, hanem Szerbiával szemben is. „ Közölte: „Brüsszel jelenleg abban érdekelt, hogy egyértelmű lépéseket lásson a deeszkaláció felé, mindkét fél térjen vissza a párbeszédhez, valamint a szeptember 24-i eseményekről jelentést várnak”. Az Európai Parlament október 19-én Strasbourgban, a második plenáris ülésen szavaz a Szerbia és Koszovó kapcsolatairól szóló határozatról. A képviselők a helyzet csillapítására és Szerbia szankcionálására helyezik a hangsúlyt, ha kiderül, hogy ő állt a fegyveres incidens mögött.
Aleksandar Vučić szerb elnök, az Észak-Koszovóban történtek miatt Magyarország miniszterelnökéhez fordult segítségért. Vučić megkérte Orbánt, hogy vétózza meg az esetleges szankciók bevezetését Szerbiával szemben. Közben Orbán Viktor és Aleksandar Vučić Hálid bin Mohamed bin Zájed Ál Nahajan sejkkel, az Egyesült Arab Emírségek trónörökösével folytatott megbeszélést, azzal a céllal, hogy bemutassák a szerb-magyar gazdasági együttműködést az emírségek képviselőjének. Orbán kijelentette, hogy nem támogatja a Szerbia elleni szankciók bevezetését. „Szerbia nélkül nincs stabilitás a Balkánon. Támogatom Szerbiát a régió stabilizálásában” – mondta a magyar miniszterelnök.
Vlagyimir Putyin, orosz elnök a Valdaj Klub Szocsiban tartott plenáris ülésén azt nyilatkozta, hogy egyértelmű a nyugati álláspont. Putyin szerint világos, hogy a Nyugat Oroszországra és Szerbiára is igyekszik nyomást gyakorolni. Elmondta, hogy ez a módszer a szerbek esetében sem működik. Történelmük és kultúrájuk sem olyan, hogy alávetettségbe lehessen őket taszítani. Az orosz államfő szerb népet méltató retorikájának és az orosz média hatásának köszönhetően népszerűsége folyamatosan növekszik Szerbiában. A média segítségével képes Szerbia megbízható partnereként és a Nyugat ellenpontjaként bemutatkozni.
Az észak-koszovói helyzet kapcsán megszólalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is. Kijelentette, hogy az Európai Unió nem akarja és nem is tudja rákényszeríteni arra Koszovót, hogy létrehozza a szerb önkormányzatok közösségét. Továbbá hangsúlyozta, hogy a NATO fegyverekkel látja el a koszovói rendőrséget, és ezzel „segíti őket egy hadsereg létrehozásában”, amivel súlyosan sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. sz. határozatát.
Jeffrey Hovenier, az Egyesült Államok koszovói nagykövete kijelentette, hogy sürgősen meg kell alakítani a szerb önkormányzatok közösségét. Továbbá felhívta a figyelmet, hogy a közösségnek nem szabad végrehajtói hatáskörrel rendelkeznie. Ellenkező esetben további konfliktusok forrásává válhat. A banjskai események kapcsán kijelentette, nem hiszi, hogy minden felelősség Radoičićet terheli.
Időközben Özkan Ulutas török vezérőrnagy vette át a KFOR koszovói misszióparancsnoki feladatait. Kijelentette, prioritásaként szerepel, hogy hozzájáruljon egy konstruktív párbeszédhez. Hangsúlyozta, hogy a parancsnoksága alatt álló KFOR továbbra is „teljes pártatlansággal és professzionalizmussal” fogja ellátni a küldetését. A helyzet pikantériáját egyrészt az adja, hogy a KFOR fennállása óta arra még nem volt példa, hogy Törökország vegye át a parancsnokságot, másrészt Koszovó függetlenségét az elsők között Törökország ismerte el, harmadrészt az aktuális helyzet egyre több teret nyújthat, hogy kiterjessze befolyását a régióban.
Miroslav Lajčák, az EU Belgrád és Pristina közötti párbeszédért felelős különmegbízottja látva a Nyugat-Balkánon uralkodó tendenciákat kijelentette, itt az ideje, hogy a régió országai gyors előrelépést tegyenek az EU felé vezető úton.
Az orosz-ukrán háború, a nyugat-balkáni régióban felgyülemlett feszültség, a Közel-Keleten, a Dél-Kaukázusban zajló események rámutattak arra, hogy az európai kontinens mennyire kiszolgáltatottá vált a külső tényezőkkel szemben. A Nyugat-Balkán országainak szankciókkal való fenyegetése nem vezet eredményre. Ahogyan az a fent leírtak szerint is látható, az érintett felek új gazdasági, politikai szövetségeseket keresnek, akik így tovább erősíthetik jelenlétüket a régióban. Ezért az EU-bővítésre úgy is lehetne tekinteni, mint geostratégiai befektetésre a békébe, biztonságba, stabilitásba és a gazdasági versenyképességbe. Ellenkező esetben a kiéleződött konfliktusok a régió egyes országainak el-/és leszakadását eredményezhetik, továbbá Oroszország és más külső szereplők térnyerését a régióban.
Nyitókép: Montenegró, Trish Hartmann / Flickr
