Charles Michel az Európai Tanács elnöke múlt heti nyilatkozatában erős kijelentést tett az Európai Unió 2030-as bővülése mellett. A Tanács elnöke elismeri, hogy a bővítéspolitika „befagyott”, de mi jelenthet kiutat a nyugat-balkáni országok számára?
Tavaly komoly vitákat váltott ki Ukrajna uniós tagságának belengetése. Mivel a háborúban levő ország 2022 februárjában nyújtotta be kérelmét, amit öt hónapon belül jóváhagytak, a többi nyugat-balkáni országnak sokkal nehezebb volt a tagjelöltségi státusz megszerzése. Bosznia-Hercegovina 2016 februárjában nyújtotta be csatlakozási kérelmét, amit csak 2022 decemberében hagyott jóvá az Európai Tanács. Észak-Macedónia esetében a folyamat majdnem két évet vett igénybe. Jelenleg úgy tűnik, hogy Várhelyi Olivér bővítési biztos megerősítette, hogy idén októberre az éves bővítési jelentéssel egy időben fog jelentős javaslatcsomagot kiadni az Európai Bizottság. Továbbá megerősítette, hogy elsőként egy „növekedési tervet” szeretnének bemutatni a déli szomszédok számára, amely az Európai Uniót a régió meghatározó befektetőjévé szeretné tenni.
Ursula von der Leyen egy hasonló tervről nyilatkozott a Bratislava Forum-on idén májusban, ez négy pilléren alapulna:
- Közelebb hozni a régiót az EU belső piacához (piaci/gazdasági harmonizáció)
- Regionális gazdasági integráció a tőkebefektetések vonzóbbá tételéhez (külső integráció)
- Intézményi reformok felgyorsítása, különösen a hatékony bíróságok, közbeszerzések, korrupció elleni küzdelem terén (belső integráció)
- Az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPAIII) megnövelése
Kérdés, hogy stratégiailag elkésett-e különösen a Kína által nyújtott hitelek tekintetében. A német Stiftung Wissenschaft und Politik elemzése rámutat, hogy Szerbia esetében bár a 2008-as gazdasági válság óta fokozatosan nőtt az EU által nyújtott külföldi működőtőke beruházás, 2019-től fokozatosan veszít értékéből, a kínai befektetések javára.
Az EU-nak ez komoly dilemmát vet fel a követelmények tekintetében, hisz Kína esetében nincs „mérföldkövekhez” vagy „intézményi reformokhoz” kötve a pénzügyi támogatás a nyugat-balkáni országok tekintetében. Ennek ellenére komoly infrastrukturális beruházásokba fektetnek be viszonylag alacsony, 2-3%-os kamat mellett.
Amennyiben az EU komolyan gondolja a 2030-as bővítési célokat, úgy stratégiát kell váltania az elvárások és támogatások kapcsán. Az integrációhoz szükséges pénzügyi támogatás elválasztása a csatlakozási reformfolyamat egy részétől kvázi kamatmentes támogatást adna az országoknak alapvető reformjaik, céljaik eléréséhez. A komolyabb csatlakozási kritériumok teljesítését pedig az EU-s programokhoz, magasabb értékű pénzügyi támogatásokhoz köthetné.
A kelet-közép-európai régiónak kiemelt szerepe lehet a nyugat-balkáni országokkal való szoros együttműködés kialakításában, hiszen az EU határainak kiszélesítése gazdasági és politikai pozitívumokkal járna. A közel 20 millió fős régió integrációjával az EU történelmi adósságát törlesztené, és reményt adhat a történelmi traumákból való továbblépéshez, megbékéléshez is. A Nyugat-Balkán, Közép-Európa és a kontinens elemi érdeke, hogy visszavonhatatlanul stabilizálódjon a régió, ezáltal új fejezetet nyitva a kontinens történetében. Sok tekintet helyeződik idén ősszel az Európai Bizottságra még a 2024-es intézményi ciklusváltás előtt, amely mandátumának lejárta előtt komoly eredményt tudna felmutatni.
