Kritikus fordulópont a kritikus nyersanyagellátás tekintetében, amely az európai ipar egyik legfontosabb strukturális kihívása.
A Parlament 2021-ig tartó kritikus nyersanyagstratégiáról szóló jelentése világossá tette, hogy Európa ambiciózus éghajlati célokat tűzött ki, de nagymértékben függ a kritikus nyersanyagok importjától. A szélturbinák nyersanyagainak mindössze 1%-át, a lítium akkumulátoroknak és az üzemanyagcelláknak kevesebb mint 1%-át, a robotika szempontjából releváns nyersanyagoknak csak 2%-át termelik ki Európában. Az Európai Parlament 2023. február 13–16 között plenáris ülésén a tavaly bejelentett kritikus nyersanyagokról szóló jogszabálytervezet is vita tárgyát képezte. A vitán két dologban megegyeztek a képviselők, egyrészt, hogy stratégiai szuverenitási kérdés a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása, másrészt, hogy üdvözlik a Bizottság bejelentését az új szabályozási kezdeményezésre.
Az orosz–ukrán háború és az energiakrízis rámutatott arra, hogy milyen sérülékeny az Európai Unió kritikus nyersanyag ellátási lánca, ugyanakkor az is világossá vált, hogy a nyersanyagokhoz való kiegyensúlyozott hozzáférés biztonsága a fenntarthatóság és ellenállóképesség növelés szempontjából nélkülözhetetlen. A vitán megerősítést nyert az, amit az Európai Bizottság elnöke a Bledben rendezett Stratégiai Fórumon kiemelt, miszerint a ritka földfémek és lítium hamarosan fontosabb nyersanyaggá fognak válni, mint az olaj és a gáz. A kritikus nyersanyagok a digitális- és zöld átmenet fő motorjai, amelyek nélkül a karbonsemlegesség elképzelhetetlen, hiszen utóbbi elérése érdekében technológiai fejlődésre, illetve az új technológiák társadalmiasítására van szükség.
Jelenleg azonban a stratégiailag fontos nyersanyag lelőhelyek Európán kívül találhatók, ráadásul egy-egy országban koncentrálódtak. A diverzifikáció hiánya erősíti a stratégiai függőséget, ezáltal érzékenyebbé válik az Európai Unió a globális ellátási láncok működésére.
A parlamenti vitán javasolták a stratégiai partnerségek számának növelését, amelyre a szabadkereskedelmi megállapodások hálózata, a fenntartható befektetést elősegítő megállapodások, illetve a Global Gateway Kezdeményezés keretében megvalósuló zöld beruházások is jó lehetőséget kínálnak. Többször elhangzott az is, hogy a kritikus nyersanyagokról szóló stratégiában a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a körkörösség (circularity) és a tisztességes verseny elveinek kell érvényesülnie. A körkörösség kívánalma magában foglalja a hulladékra vonatkozó szabályok megerősítését, az anyaghatékonyság növelését, valamint az európai fenntarthatósági és műszaki szabványok alkalmazását. Mindezek az intézkedések nemcsak a szükséges ellátásbiztonságot garantálhatják az EU gazdaságának, hanem új munkahelyek is teremthetnek, így a kritikus nyersanyagok finomításába, feldolgozásába és újrahasznosításába való befektetés Európában a huszonegyedik század legnagyobb ipari átalakulásaként jelenik meg.
Az EU-n kívüli országokban koncentrált kritikus nyersanyag lelőhelyek arányában Kína dominálja a piacot, az EU magnéziumellátásának több mint 90%-át és a ritkaföldfémek 98%-át biztosítja, ugyanakkor Törökországból származik az EU-n belül felhasznált borát 98%-a, Dél-Afrikából pedig a platinacsoporthoz tartozó fémek 71%-a. Érdemes ezért felfedezni az EU határain belül található nyersanyag-lelőhelyeket, és megkezdeni az uniós értékeknek megfelelő kitermelést és újrahasznosítást, mint ahogy a svéd tanácsi elnökség alatt januárban bemutatott, a svédországi Kirunában található ritkaföldfém lelőhelyek. Amellett, hogy új kitermelő állomásokat telepít, a belső piac védelme tekintetében is jó példával jár elől az Egyesült Államok az új inflációcsökkentő törvénnyel, amely arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy olyan termékeket vásároljanak, amelyekből a nyersanyagok legalább 40%-a az USA-ból származik.
A képviselők megfogalmazták, hogy a kritikus nyersanyagokról szóló európai jogszabálynak négy pilléren kell állnia. Első sorban fontos a (1) kritikus nyersanyagok fogalmának meghatározása, amely a befektetők számára jelzi a szükségletet. A törvénynek az (2) EU kritikus nyersanyag értékláncát is meg kell erősítenie, a bányászattól az újrahasznosításig úgy, hogy a társadalmi és környezeti normáknak megfeleljen. Az értékláncban a (3) körforgásosságnak is nagy szerepet kell tulajdonítani, és mindezt egy olyan (4) irányítási rendszer alatt kell tartani, amely ösztönzi a nyersanyag ügynökségek együttműködését. A partnerségépítésen túl a nyersanyagok újrahasznosítását megreformáló kutatásokat is érdemes előmozdítani.
A kritikus nyersanyag fogalmának meghatározása érthető cél, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy nyersanyag kritikussá minősítése a kereslet-kínálati összefüggésekből fakad, emiatt időről-időre változik a lista. Az értékláncok stratégiai projektekbe történő befektetéssel erősíthetők, amelyek növelik az EU kapacitásait, és befektetést ösztönző piaci környezetet teremtenek az átláthatóság szabályainak betartásával, illetve az Európai Nyersanyag Szövetség is segít megteremteni az együttműködést az üzleti szektorral a projektgazdák és a magánbefektetők összekötésével.
A képviselők figyelmeztettek arra, hogy a kimunkálás alatt álló jogszabálytervezet megvalósításának nagy erőforrásigénye van, így a beruházási lehetőségeket is be kell építeni a stratégiai tervezésbe. Ahogy nő a kereslet a kritikus nyersanyagokra, úgy az európai kereskedelempolitikának egyre inkább központi kérdését kell képezniük azoknak.
A stratégiai partnerségek uniós értékeknek való megfelelése érdekében a jogszabályt tervezetten egy közlemény kíséri majd, amely részletezi a kritikus nyersanyagok biztonságos és fenntartható beszerzését biztosító uniós integrált megközelítést. Noha korábbra tervezték, a Bizottság legutóbbi napirendje azt jelzi, hogy a kritikus nyersanyagokról szóló jogszabálytervezetet 2023. március 14-én mutatja be a „Nettó Zéró Ipar” javaslattal együtt.
Kép: Flickr
