Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Hegedüs Csilla

Sikerül idén a schengeni csatlakozás Romániának?

Az ország csatlakozásának kérdése évtizedes múltra tekint vissza.

Hegedüs Csilla 2023.01.31.
Petri Bernadett

Rendszerváltás vagy módszerváltás: mit tanultak az EU intézmények az EP korrupciós botrányából?

14 pontos terv az átláthatóság javításáért.

Petri Bernadett 2023.01.30.
Navracsics Tibor

Túl a hatvanadikon: mi a jelentősége az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezésnek?

A kultúra mint a gazdaság és a várospolitika megújításának eszköze.

Navracsics Tibor 2023.01.26.
Lőrincz Virág

Két legyet egy csapásra

Horvátország csatlakozása az eurózónához és a schengeni övezethez

Lőrincz Virág 2023.01.25.
Máthé Réka Zsuzsánna

Aggódjunk-e a magas államadóssági ráták miatt?

Egyre több uniós tagállam lépi át az adóssághatárt. 

Máthé Réka Zsuzsánna 2023.01.24.
ÖT PERC EURÓPA BLOG
Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence
kutató, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet
  • 2022.09.23.
  • 2022.09.23.

Ideje véget vetni a jogállamisági „impresszionizmusnak”

Ami jól működik a festészetben, nem feltétlen vezet jóra a politika, a jog és a nemzetközi kapcsolatok területén. Ideje, hogy az „összkép” helyett a részletek is számítsanak.

Az Európai Parlament az őszi ülésszak első ülésén, 2022. szeptember 14-én ismét vitát tartott a jogállamiság Magyarországi helyzetéről, majd szeptember 15-én újabb állásfoglalást fogadott el, amelyben már megszokott módon lesújtó véleményt fogalmazott meg hazánkról. A vitára Ursula von der Leyen bizottsági elnök „State of the Union” beszéde után került sor, mikorra az ülésterem látványosan kiürült. Ez utalhat arra, hogy a téma kezd kissé unalmassá válni még a jogállamisági csatákat erőltető Brüsszelben is, de azt is mutathatja, hogy a mainstream képviselők nem akarnak szembesülni az ilyen viták során óhatatlanul felmerülő ellenérvekkel. Utóbbi ugyanis akár kellemetlen helyzetbe is hozhatja a nyilvánosság előtt a Brüsszelben általában biztos többség kényelmében Magyarországot „diktatúrázó” politikusokat. Erre a legutóbbi ülésen is volt példa.

Történt ugyanis, hogy Paulo Rangel portugál szocialista EP képviselőt – miután a parlamenti pódiumon régi versenyzőként rutinosan bemutatta a magyar demokrácia és alkotmányosság helyzetét elítélő „kötelező gyakorlatát”, és már éppen a „meghajlás-levonulás” résznél tartott – az ülést levezető elnök megkérte, hogy maradjon még állva néhány percet. Ez az eljárás abban az esetben, ha a képviselő felszólalásával kapcsolatban egy másik képviselő azonnali, úgynevezett „kékkártyás” kérdést kíván feltenni. Az ülésteremben ezúttal Trócsányi László emelkedett szólásra, és feltette a kérdést, hogy ha az EP ennyire aggódik a magyar igazságszolgáltatás függetlenségéért, miért nem foglalkozik a bírói fórumok Nyugat-Európában tapasztalható átpolitizálásával. Példaként említette, hogy Franciaországban az alkotmánybíróság jelenlegi elnöke az egykori szocialista miniszterelnök, Laurent Fabius. 

Rangel szemmel láthatóan megilletődött, és nem tudott értékelhető választ adni a kérdésre. Felkészületlenül felelő diákhoz hasonlóan terelni kezdett, előbb független szervezetek megállapításaira kezdett el mutogatni Magyarországgal kapcsolatban, majd gyorsan témát váltva a brit választási rendszerről mondott néhány szót. Az alapkérdés viszont megválaszolatlan maradt: miért csak Magyarországgal szemben ilyen kritikusak az EP-ben?

Az ilyen jellegű szembesítésekről sajnálatos módon nem hallani a sajtóban, így nem maradnak fenn az utókor számára. A főszereplő politikusoknak az adott pillanatban elszenvedett kellemetlenségen kívül aligha kell számolniuk más következménnyel. Mindenki úgy csinál, mintha mi sem történt volna, és visszatér a jól bevált, Magyarországot ostorozó mantrához. Tessék tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló… 

Abban az esetben, ha valamilyen véletlen folytán egy-egy ilyen epizód mégis kijut az információs karanténból, van még egy sokszor felhozott ellenérv, miszerint lehet, hogy más országokban is találni kifogásolható politikai, intézményi kérdéseket, de ezek egyedi esetek, míg Magyarországon a fenyegetettség „szisztematikus”. Ezzel az érveléssel az a fő probléma, hogy ha más országok esetében nem hajlandóak olyan rendszeresen katalogizálni és folyamatosan napirenden tartani a megkérdőjelezhető eseteket, mint Magyarország esetében, akkor soha nem is lesz olyan Németországgal, Franciaországgal, vagy éppen Belgiummal szembeni „Sargentini- jelentés”, amelyre mutogatva ezen országok esetében is szisztematikus fenyegetettségről lehetne beszélni. E tekintetben a Bizottság 2020-ban bevezetett éves jogállamisági jelentési rendszere sem hozott megújulást, mert jól láthatóan utóbbiba gondosan szelektált ügyek kerülnek csak be, és csak rövid időszakokat vizsgál, miközben a Magyarországgal szembeni bírálatok között a 2010-es évek elejéről származó, akár már megállapodásokkal lezárt esetek is újra és újra megjelennek. 

A „szisztematikus probléma” felemlegetéséhez hasonló ütőkártya még az „általános képre” való mutogatás. Ezt akkor hívják elő, amikor a kormányzat igyekszik pontról pontra cáfolni a brüsszeli jogállamisági vádakat. A Sargentini-jelentéssel kapcsolatban például a kormány kiadott egy 180 oldalas dokumentumot, ami sorra vesz minden, a jelentésben kifogásolt kérdést. Ezt azonban az Európai Parlamentben „jogászkodásnak” tekintik, és felhívják a figyelmet arra, hogy nem szabad „jogi trükköknek” bedőlve elveszni a részletekben, mert az összkép az, ami számít. Nem baj tehát, ha a részletek nem stimmelnek, elnagyoltak vagy nincsenek eléggé kidolgozva, a hangsúly az összességben kirajzolódó képen van. 

A gond csak az, hogy itt nem egy impresszionista festményről van szó, hanem a jogállam-elv számonkéréséről, amellyel kapcsolatban nemcsak, hogy helye van a „jogászkodásnak”, hanem normál esetben a jogi megközelítés kellene, hogy domináljon. Főként akkor, ha már nemcsak a valóság európai baloldal ízlése szerint való művészi ábrázolásáról van szó, hanem a magyaroknak járó uniós források megvonása a tét.

Kép: multimedia.europarl.europa.eu 

Témakörök: Európai Unió, jogállamiság, összkép, parlament
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT