Ez év nyarán Emmanuel Macron francia elnök javaslatot tett egy „Európai Politikai Közösség” (EPK) létrehozására. A javaslatot von der Leyen, a Bizottság elnöke is felkarolta szerdai az Unió állapotáról szóló beszédében, aki elmondta, hogy támogatja az ötletet, és az Európai Tanács elé viszi testületének erre irányuló javaslatait. Mennyiben tekinthető komoly kezdeményezésnek és milyen hatása lehet az EU külkapcsolataira ez az új intézményi rendszer?
Az uniós döntéshozatal folyamatos viták tárgyát képezi, akár a minősített többség vagy az egyhangúság kérdésében. Az előbbi természetes módon védi a kisebb, kevesebb lakosságszámú EU-s országokat, míg az utóbbi legitimációs súlyt ad az uniós döntéshozatalban. Az Európai Politikai Közösség egy Unión is kívül eső, kiterjesztett együttműködés lenne, amely a tagjelöltek előszobájának is tekinthető. A közös európai ügyeket immár nem csupán az EU-n belül, hanem a kontinens többi tagjelöltje is megvitathatná egy strukturált párbeszéd keretében. Olyan országok, mint a nyugat-balkáni hatok, Grúzia, Ukrajna, Moldova vagy akár az EGT tagok, mint Svájc vagy Norvégia. Az unióhoz való közeledés és szorosabb európai egység gondolata az Oroszország által kezdeményezett háború árnyékában nem meglepő. A korábbi szovjet szatellit államok számára saját szuverenitásuk felértékelődött, látván az ukrán keleti front történéseit. Ehhez mérten a Bizottság elnöke is fontosnak tartotta megemlíteni az Unió állapotáról szóló beszédében.
Az Unió reformjának kérdése folyamatosan napirenden van, amely egyik lába a döntéshozatal hatékonyabbá tétele, a másik pedig saját intézményrendszerének megújítása, amely kapcsán a gazdasági vonzáskörzetét is ki tudná terjeszteni. Az Egységes Piac továbbra is vonzónak számít a külföldi befektetések tekintetében. Kérdéses, hogy az EPK terve felgyorsítja e a két- vagy többsebességes Európát, és mennyire érinti hátrányosan a kisebb EU-s tagállamokat, ha a külső tagjelölteknek is hasonló szavazati vagy beleszólási súlyuk van. Mindenesetre nagyon nehéz lesz egyszerre megfelelni a demokratikus elvárásoknak, ahol mindenki azonos módon van bevonva a döntéshozatalba és a hatékony, gyors reagálás és döntés között. A kettő között fennálló szakadékot a tagállamok és intézmények kompromisszumkészsége tudná áthidalni, ehhez a politikai szekértáborok közötti gondolkodás helyett az egészséges pragmatizmusnak kell teret engedni.
A háború és az erre válaszul adott szankciók kapcsán sosem látott egység jött létre az EU-ban, hisz a Tanács hat szankciós csomagot is elfogadott. Az ehhez kapcsolódó gazdasági- és energiaválság egy sokkal gyorsabb zöld és digitális átmenetre készteti az Európai Uniót, amelyből, ha jól csinálja, a tagállamok megerősödve jöhetnek ki, viszont az európai polgárok számára nem feltétlenül értékelhető sikerként a gazdasági recesszió. A jelen írásban is felvázolt EPK célja nemcsak az EU szövetségi rendszerének megszilárdítását jelentheti, hanem olyan új, képzett munkaerő felvételét és átképzését is a tagjelölt országokból, amelyek növelhetik az EU versenyképességét akár a hiányszakmákban is.
Egy olyan állandó fóruma lehetne az európai közös gondolkodásnak – összekapcsolva az európai Konventtel –, amely kapui nyitottak minden együttműködést kereső ország számára. Az első jelek megmutatkoznak, hiszen az EU 27-ek 17 másik országgal október első hetében EU+ kiterjesztett csúcsot tartanak Prágában, ahol a kontinens jövőjéről és irányáról folytatnának eszmecserét az országok vezetői. A keretek és a politika akarat tehát adott, a kérdés, hogy milyen konkrét elképzelések tudnak megvalósulni a találkozó során, különösen a nyugat-balkáni bővítés, a kontinens biztonsága vagy akár az ukrán helyreállítás tekintetében. Október első hetében a figyelem Prágára terelődik, így mindenképp érdemes lesz követi az ezt követő nyilatkozatokat, amelyek akár reformértékkel is bírhatnak.
Kép forrása: CVCE
